Kutyapostás: Csalódtam az egyik kedvenc hírportálomban

Bár, ami ez utóbbi jelzőt illeti, magam is elfogult vagyok: elfogultan utálom a kutyákat gyilkoló, ahogy ők mondják kedvesen: karikára lövő vadászokat.

A szerző például gúnyosan megjegyzi:
»Egyesek tudni vélik, hogy egész fácántelepeket irtanak ki a vadászok, mások „leleplezik a tényt", hogy direkt azért tenyésztenek fácánt, hogy aztán lelődözzék őket.«

Hát, kedves B. Gy., ez pontosan így van. Igen, azért (is) tenyésztenek fácánt meg vadkacsát, hogy aztán egy szép napon megjelenjen ott mondjuk az ország aktuális miniszterelnöke az aktuális román miniszterelnök társaságában, hogy férfias muri végén jó kétezer szárnyast gyilkoljanak halomra – ketten…

De hagyjuk ezt a védhetetlenül elfogult szöveget, választott feladatomnak megfelelően igyekszem csak egy megjegyzésre reagálni, mégpedig erre: „És tudom, most még többen fognak utálni, de az erdőben kószáló kutya káros állat. Egy felébredt ösztönű kutya nem feltétlenül öl meg egy őzet vagy bármit, ami mozog, többnyire csak belerág. Nyilván, ha a gazdája felügyelete alatt és közelében van, nem szabad bántani, de ha vadat hajt és nincs ember a közelében, ki kell lőni.”

Nos, pontosan e miatt az ostobaság miatt emel időről időre szót a Kutyapostás. És össze se tudnám számolni, hogy csupán csak a rovat 13 éves történetében hány száz ilyen esetről tudósítottam. Illetve arról, hogy ezek közül a gyilkosságok közül hány tucat került rendőrség, bíróság elé – köszönhetően az összezáró vadászlobbinak, a hazudozó, nyomokat eltüntető vadászoknak, a semmiről tudni nem akaró vadásztársaságoknak, a vadászcimbora rendőröknek, ügyészeknek. Holott tény: egyetlen kutya sem képes utolérni egyetlen vadállatot sem, még az agár sem a nyulat, legfeljebb nyílt terepen. Ha pedig mégis utoléri, akkor az egy gyenge, beteg egyed.
(Miközben nincsenek csapatostul vadászó kutyahordák, az esetek száz százalékában egy elkóborolt vagy éppen a gazdája mellett futó kutya legyilkolása történik.)

Minapi hír: egy eltévedt vadmalac jelent meg a balatonszepezdi strandnál. Valakinek szemet szúrt az 5-6 kilós állatkölyök; a dél körül kiérkező vadász pedig közvetlen közelről, a strandolók szeme láttára fejbe lőtte a kismalacot, majd távozott. Az ügyes gyilkosnak köszönhetően az állat nem múlt ki azonnal, néhány percig még rángatózott a lövés után. B. Gy. szerint nyilvánvalóan minden szakszerűen történt.