A Kutyapostás tamáskodik

Azt is tudjuk, hogy a két orrluk nagyjából úgy működhet, mint a mi két szemünk, amelyekkel az ember térben lát, a kutya pedig „sztereóban” szagol. Az egyes orrlyukak illatképének erőssége közötti különbségek segítik őt abban, hogy megtalálja a szagot a térben, akárhol keletkezik.

A kutya a legkülönfélébb szagokat képes megkülönböztetni. Ismerjük a kábítószert, a robbanóanyagot vagy akár a ráksejtet kiszagoló négylábúak csodás képességeit, de olyan, emberek által elvontnak ismert fogalmaknak, mint például a szeretetnek vagy akár a félelemnek is van szaga, s ezeket a kutya hibátlanul érzékeli.

Az amerikai Alexandra Horowitz, aki pszichológiát és etológiát tanít a Columbia Egyetemen – mellesleg több, magyarul is megjelent, kutyológiával foglalkozó népszerű könyv szerzője – új kötetében: Being a Dog (Kutyának lenni) azt állítja, hogy a kutyáknak nem belső időérzékük van, hanem a szagok alapján tudják meghatározni, hogy mennyi az idő. Ami a belső időérzéket illeti, ezt minden kutyás ismeri, hiszen négylábú barátunk a legpontosabban tudja, mikor érkezik el a séta vagy az ebéd ideje, tudja, mikor jössz haza, s egyáltalán, pontos időrend szerint működik.

Horowitz szerint az emberek a Nap állásából vagy a fényviszonyokból, a kutyák a levegő illata alapján határozzák meg, hogy mennyi az idő. Ugyanis a zárt terekben a levegő egész nap változik, így a helyiség illatai is változnak, és a kutya ezt kiszagolhatja. A szabadban pedig egymillió új illattal szembesülhetnek, amik tovább finomíthatják a becslésüket.

A Kutyapostás, jelentem, tamáskodik, s továbbra is inkább hisz a belső időérzékben, aminek felborulását jól látjuk például az óraátállítás napjaiban. Ugyan az idő múlását biztosan „kiszagolják” a kutyák, mert például pontosan tudják, hogy valaki itt volt, és most nincs itt, vagyis ismerik a múlt, a jelen, sőt a jövő fogalmát is (mindjárt itt az ebéd), de, hogy kiszagolnák azt, hogy fél négy múlt öt perccel – kötve hiszem…

Szücs (Tamáskodó) Gábor