Mumusunk, a matek

A helyzet Karinthy óta sem sokat változott. Gyakori panasz: „Hiába jó eszű a gyerek, a matek nem megy neki”. Sok szülő szorong, mit tegyen, hogy az egyébként értelmes fiatal átcsússzon a matematikaérettségin. Fogadjon külön tanárt, éjszakába nyúlóan gyötörje a csemetéjét függvényekkel, egyenletekkel? Kérdés: vajon a diák lusta, vagy valami más a baj?

A magyar gyerekek töltik a legtöbb időt az iskolán kívüli matektanulással, mégis az ő eredményük a legrosszabb a PISA-jelentés (azaz a nemzetközi tanulói teljesítménymérés programja) szerint. Kevesebbet tanulnak, a német diákok mégis jobban teljesítenek, a szlovákok pedig a magyarokhoz hasonlóan „muzsikálnak”. A mi tanulóink sok időt szánnak a leckékre, ám az eredmény gyakran siralmas. Az otthoni biflázással töltött és sajnos elvesztegetett órák csak arra jók, hogy a hátuk közepére kívánják a matekot – vélik a szakértők. Az egyik probléma, hogy ezt a tárgyat hazánkban alacsonyabb óraszámban oktatják, mint máshol, de akad más baj is. –

A gyerekeink többnyire rossz módszerrel, magolva tanulják otthon a matematikát a szüleikkel vagy egyedül.

Főleg a mechanikus tanulásra, a memorizálásra és a sok ismétlésre alapoznak a magyar diákok, de ez ennél a tantárgynál nem ajánlott. Az iskolai alacsony óraszám mellé otthon aztán rossz tanulási stratégia járul – nyilatkozta Mosóczi András, egy többszörösen díjazott oktatóweboldal vezetője. Azt ajánlja, inkább a játszva tanulás módszerét válasszák a diákok. Akár a világhálón is vadászhatnak olyan oldalak és oktatóprogramok után, melyek végigvezetnek a középiskolai tananyag rögös útján, ami igen jól jön, ha kimaradt és hiányzik néhány alapismeret.

A matek ugyanis olyan: ha csak egy-két kocka is hibádzik a „felépítményből”, az egész vár összeomolhat…