Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes! 

Nemrég olvastam egy cikket a Szabad Földben arról, mennyire hasznos a házasság előtti vagyonjogi szerződés. De mi van akkor, ha a házasság alatti pénzköltés kérdésében nem egészen értenek egyet a felek?

Tíz évvel ezelőtt kerültünk össze a férjemmel, akit én már elvált emberként ismertem meg. A válást János kezdeményezte. Rajongott és a mai napig rajong a gyerekeiért, ezért lelkifurdalása volt és van amiatt, hogy őmiatta esett szét a család. Így igencsak nagyvonalú volt a vagyonmegosztásnál. Az autóján kívül csak a ruháit és néhány könyvét hozta el, ottmaradt a ház az összes ingósággal együtt, a másik autó, valamint a pénzbeli megtakarítás 90 százaléka. És azóta is minden módon igyekszik teljes értékű apa lenni. A lánya ma már egyetemista, a fia középiskolás. Sokat vannak együtt. A nem kevés tartásdíjon felül is bőkezű velük, fizetett már nekik külföldi utat, nyelvi tábort, éves zenebérletet, jogosítványszerzést. Amúgy helyes gyerekek, szeretem is őket, de most már kicsit bosszant, hogy abszolút természetesnek veszik a külön kéréseket.

Közben azonban nekünk is született két gyermekünk, akik, úgy érzem, kezdenek háttérbe szorulni a nagyok igényei mögött. Ők ikrek, ami azt jelenti, hogy mindenből egyszerre kettőt kell venni. És most már ők is iskolások, egyre több a kiadás. Előfordult, hogy nekik nem tudtam valamit megvásárolni, mert a nagylány éppen Párizsba akart kiruccanni a barátjával.

Nekem volt egy szép lakásom, ahova annak idején szó nélkül befogadtam Jánost, és soha nem hánytorgattam fel neki, hogy mindent otthagyott az exnek. Mindketten jól keresünk és kezdettől közös kasszán vagyunk. De ezt most már nagyon bánom. Úgy kellett volna bevezetnem, mint ahogyan – olvasom – nem egy művészpárnál, hogy mindketten tegyünk bele a közös kiadásokba, amibe beletartoznak a közös gyerekeink, és mindkettőnknek maradjon saját pénze is. Esetünkben a férjemnél ez fedezné a tartásdíjat, és fedezné a luxusajándékokat is – vagy ha nem, akkor ezek nem lennének. Nálunk már késő, mert amikor ezt egyszer szóba hoztam, nagyon megbántódott, veszekedést meg nem akarok… 

Üdvözlettel: Katalin

Kedves Katalin! 

Igazat kell adnom önnek, mert úgy gondolom, egy házasságban nagyon fontos az anyagiak tisztázottsága. A két családból való gyerekek esetében inkább a „korábbiak” szoktak hátrányt szenvedni, de hallottam már az önök példájához hasonlóról is. Egyetértek az ön által leírt megoldással, hozzátéve, hogy ez nyilván magas jövedelem esetében működik. Azt gondolom, most már tényleg ne veszekedjen ezen a férjével, próbálja meg kivárni azt a néhány évet, amíg a nagyok még tartásdíjra szorulnak. Ajándékok biztosan lesznek továbbra is, de akkor már nem olyan nagy a rájuk fordított összeg. A tanulság: néha a második feleségnek sem könnyű. 

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes