Dráguló élelmiszerek

Miként arról folyamatosan beszámoltunk, a kora tavaszi és a nyár végi időjárás kedvezőtlenül befolyásolta Európa agrárgazdaságát, legyen szó a gabonafélék, a szántóföldi zöldségek, a gyümölcsök termeléséről.

Nem véletlen, hogy elfeledhetjük a százforintos krumplit: már zsákosan, 30 kilós kiszerelésben is ennél drágábban adják a zöldségesek. Az igazi áremelkedés azonban majd csak később jön, ugyanis egyelőre többségben a hazai termesztésű burgonya kerül a piacra. Már évtizedek óta képtelenek vagyunk a saját szükségletünk megtermelésére, így burgonyából legalább 60%-os az importfüggőség, sőt az idén még az is lehet, hogy időszakos hiány lesz ebből az alapvető zöldségből. Ugyanis az eddigi fő szállító uniós országokban is nagyon lecsökkent a termés, tehát az ottani kereskedőknek kevesebb marad exportra. Arrafelé már most 40-60%-kal kerül többe a krumpli, így az onnan behozott is legalább ilyen mértékben drágulhat itthon.

Hasonló a helyzet – bár nem ennyire súlyos – a gabonák esetében, ami viszont szinte minden élelmiszerünk árát befolyásolja. Szóltunk már a molnárok és pékek áremelési szándékáról: 10-15%- nyit emelnének, ahogyan az a búza, az árpa és a rozs esetében már megtörtént a nyár eleje óta. Itt, valamint más élelmiszer-ipari és mezőgazdasági vállalkozások esetében is igaz, hogy a munkabérek a szakképzett és betanított munkások esetében egyaránt másfél éve egyre emelkedtek. Az energiaárakban is történt változás, főként a fuvarköltséget befolyásoló üzemanyagok esetében nőtt a teher. Mindezek miatt a költségek is emelkednek, amit csak a piac kereskedelmi szereplői tudnának száműzni. Csakhogy Európában mindenütt ez a helyzet: nincs igazából olcsó beszerzési forrás – így az árak hazai emelési szándékát sem lehet az importtal letörni.

A gabonaárak emelkedése alapvetően meghatározza a takarmányokét, vagyis az állattenyésztés legnagyobb költségét. Meg kell említeni a széna és a szalma relatív hiányát és árnövekedését, ami megszabja a kérődzők húsának, tejének árát is. Vagyis a sertés-, baromfi- és marhahús drágulása, a tej és a tejtermékek áremelkedése is indokolt. Mindez szintén európai probléma, vagyis nincs esély olcsóbb importra – a hazai boltosok nem tudnak versenyképesebb, azaz alacsonyabb árakat kialakítani.

A gyümölcsök egy részénél viszont éppen fordított a helyzet: nagy a termés almából, szilvából, körtéből, szőlőből. Így ezeknél most alacsonyabb árakat kellene tapasztalnunk, ám a zöldségeseknél nemigen látni ennek a jelét: a hazai minőségi alma 150-200 forintnál olcsóbban nem kapható, sőt inkább ez az ár minimuma. Az oka: a hazai termés legnagyobb része ipari minőségű, a darabos alma pedig alig több a szokásosnál.

NÉMETH ANDRÁS PÉTER FELVÉTELE