Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes! 

Pár héttel ezelőtt egyik olvasója arról írt, hogy a baráti család súlyos titkának birtokába jutott. Arról volt szó, hogy legjobb barátnőjének fiáról egy véletlen folytán megtudta, meleg, s nem tudja, hogy ezt meg kell-e mondania a fiú édesanyjának vagy sem. Ön lebeszélte erről, mondván, nem szabad ilyen mélyen beleavatkozni más családok életébe. Nemrégiben én is hasonló helyzetbe kerültem, bár én máris tudom, hogy nem akarok beleavatkozni.

Harminckét éves, egyedülálló nő vagyok, pontosabban jegyben járok valakivel. Elég zűrös gyerekkort adott számomra a sors: anyám súlyos idegbeteg volt, apám alkoholista. Engem mindketten szerettek, nem bántottak soha, de az otthoni légkör rosszat tett nekem. Elhúzódó, magányos gyerekként az életemben az egyetlen fényt a keresztszüleim törődése jelentette. Anyám húgának és a férjének nem született gyermeke, de velem úgy bántak, mintha az övék lennék. Minden vasárnapot náluk töltöttem, ami a mise után finom ebédből, majd társasjátékozásból, mozizásból állt. Nyaralni is elvittek minden évben, ezek a legszebb emlékeim. Csak szépet és jót tanultam tőlük, máig felnézek rájuk, emberi példaképeim. Máig? Pontosabban: egy pár héttel ezelőttig.

Mert egy véletlen folytán megtudtam, hogy a 60 éves keresztapámnak létezik egy másik élete is. Húsz éve van egy barátnője, húsz éve csalja az én kedves, okos, csinos keresztanyámat. Először persze hinni sem akartam, megesküdtem volna, ha van tökéletes házasság, akkor az övék az… De a bizonyítékok alapján kénytelen vagyok mást gondolni. A keresztapám húsz éve szeretőt tart, az egyik közeli munkatársnőjét. Alig tudom leplezni az érzelmeimet, s mivel manapság is gyakran találkozunk, kezdett neki feltűnni, hogy hűvösebb vagyok hozzá. Hogyan tehet ilyet egy rendes ember? 

Üdvözlettel: Nóra

Kedves Nóra! 

Mindenekelőtt: ne szóljon. A keresztapját nincs joga felelősségre vonni. A keresztanyjának pedig nagy csapás lenne, ha öntől tudná meg, de ha már tudja is – és ebben majdnem biztos vagyok, ugyanis képtelenség húsz évig titokban művelni ilyesmit –, összeomlana egész felépített díszlete az életüknek. Ami nem biztos, hogy csalás. Senki sem lát bele teljesen mások házasságába, nem tudhatjuk, mi vitte rá a férfit erre a kettős életre. Végül is nem hagyta el a feleségét, tiszteli, szereti, jól bánik vele – hiszen ennek ön tanúja volt százszor is. Ne ítélkezzünk, egyikünk sem szent… A keresztapja most leszállt arról a piedesztálról, ahová eddig állította, de azért még nem veszítette el azokat a jó tulajdonságait, amiért a gyerekkora óta annyira szerette őt. 

Üdvözlettel: Ujlaki Ágnes