Királynő a kertben

Fenséges az íze – és nincs magja! Ez adja talán a legnagyobb értékét – mint egyik olvasónk írja. A magyar nemesítésű szőlőnek, amellyel Bányai László nyírszőlősi kertjében találkoztam, nagy jövőt jósolnak a szakemberek.

Nyírszőlősnek hiába Nyírszőlős a neve, ma már alig találunk benne szőlőt. Itt is nyírt gyep meg tarka járólapok borítják a kerteket – kivéve egyet, a Bányai-féle portát. Jártunk már itt egyszer. Sok-sok éve ennek, de az egyik nyírábrányi olvasónk még jól emlékszik az akkor írtakra, most pedig azt kérdezi tőlünk, érdemes volna-e neki is megpróbálkoznia a mag nélküli szőlő termesztésével, mert az unokája bolondul érte.

Irány hát Bányai László portája, ahol véget ér az utca, s kezdődnek a magas nyíri dombok. A pácini születésű, de már több mint fél évszázada Nyíregyházán élő nyugdíjas kertész-szőlész majd’ negyven éve vette ezt a városszéli portát, amit akkor nyakig érő parlagfű meg betyárkóró borított. Rengeteg munkájukba került művelhetővé varázsolni a nyíri homokot.

– Lánctalpassal szántattuk fel, aztán fél méter vastag szalmaréteget forgattattunk a talajba. De megérte, mert már az első évben annyi karalábénk termett, hogy kiárultuk belőle a telek árát – eleveníti fel a kezdeteket a szőlész felesége a kis birtok közepén álló ház teraszán, amely egész nyáron állandó otthont jelent a házaspárnak.

Van ezen a telken rengeteg fa, virág, bokor, de a legfontosabb azért a szőlő, amely a kert hátulját foglalja el. Ám míg odaérünk, belekóstolunk az asztalra tett mag nélküli szőlőfürtökbe, aztán a sok gyümölcsfa közül megállunk egy különlegesen érdekes, amolyan se szilva-, se kökényfánál. Még rajta a termés, legalább egy mázsára taksáljuk, pedig a fa nem nagy, talán három méter.

– Régi barátom, a ritka gyümölcsök felkutatója, Szőke Ferenc ajándéka. Kevesen hiszik el: kökényfa, ráadásul államilag elismert fajta. A  mag nélküli szőlő mellett nagy eséllyel ez lehet a következő évek slágere – mondja a házigazda, s már meg is érkeztünk a szőlőtőkékhez, melyek rogyadoznak a fürtök alatt.

Nem mindegyik persze, hiszen itt már júliusban megkezdődött a szüret. De akadnak olyan fajták is, amelyek csak mostanában értek be. A már emlegetett Sába fürtjei valóságos függönyt alkotnak a kordonon, s ez így megy három hónapja: ez a fajta ugyanis már nyár derekán érni kezd. A Bányai portán pár éve amúgy mintegy másfél száz fajta szőlőt találhattunk, de most „csupán” százat. A mag nélkülieket is negyvenről húszra szelektálta a gazda, aki szerint az idei nyár alaposan próbára tette a fürtöket. Mi ugyan semmi jelét nem látjuk a nyári nehézségeknek, a tőkék kicsattannak az egészségtől, házigazdánk viszont azt mondja: a tél tulajdonképpen elmaradt, márciusban már virítottak a fák, áprilisban pedig 30 fokokat jegyeztek fel a meteorológusok. A tavaszi forrósághoz ráadásul állandó szél, a nyáron pedig borzasztó szárazság társult. Bányai László harminc éve jegyzi mindennap meteorológiai adatait – a napló szerint sose volt még olyan száraz a nyár Nyírszőlősön, mint az idén. Megfelelő gondozással azonban sikerült megmenteni a tőkéket, a termést, ami jó közepesnek mondható, a minőség pedig nagyon jó. Úgyhogy arra bátorít minden szőlősgazdát, nyugodtan próbálkozzanak a mag nélküli fajtákkal is. Ha gondjukat viselik, megköszönik, és az unokák is hálásak lesznek érte.

FOTÓ: CSUTKAI CSABA