Idegelés

Papp János harminc éven át volt a 2400 lelkes Csongrád megyei Ruzsa község első embere. 2006-ban, már nyugdíjasként úgy gondolta, elindul utoljára a posztért. De ha nem választják újra, attól sem zavartatja magát. Levezetésnek gondolta azt az utolsó ciklust. Nem is kampányolt, igaz, csak az utolsó pillanatban tudta meg, hogy Sánta Gizella is elindul polgármesterjelöltként.

Papp János élettársa, Bernáth Veronika a kultúrházban dolgozott. Az 1980-as évek végén gyesen volt, Sánta Gizellát az ő helyettesítésére vették föl oda. Veronika utóbb napi négy órában visszament dolgozni. Úgy emlékszik, Gizella ennek nem örült, pláne, amikor visszatért teljes állásba.

Voltak, akik unták már Papp János több évtizedes faluvezetőségét. Befolyásos helybeliek szerveztek egy baráti kört, amely először hagyományápoló társaságnak tűnt, ám a helyi hatalom megszerzését is kitűzték célul.

– János nagyon sokat tett a településért. De az idő mindannyiunk felett eljár. Egyre többen gondoltuk, hogy a világ megváltozott, át kellene adnia a vezetést olyannak, aki a mai kornak megfelelően irányítja a falut. Két másik jelölt visszalépett, végül egyedül indultam János ellen – mondta erről Sánta Gizella.

– Gizi a szociális otthonban dolgozott akkor. Ott száznál több bentlakó van, meg még sok bejáró. Ez olyan lehetőség, amennyivel meg lehet nyerni a választást, hiszen csak 164 szavazat volt a különbség – mesélte Papp János. Párjával együtt meg vannak győződve, hogy ellenfelei valahogyan befolyásolták az időseket, de nem kerestek emiatt jogorvoslatot.

Mindketten függetlenek, de köztudott, hogy Papp János a szocialistákhoz áll közel, Sánta Gizellát pedig a Fidesz vállaltan is támogatta.

– A 2006-os választást még nem én nyertem meg, hanem János vesztette el – kommentálta Sánta Gizella.

– Úgy voltam vele: ha megnyerte, csinálja ő tovább! – fogalmazott Papp János. De rosszulesett neki, hogy amikor bement a hivatalba, a volt kollégáival beszélgetni, utódja azt kérte: ne zavarja a tisztviselőket! – Kérdezte, mit keresek én ott. Azt feleltem, ez a hivatal az enyém is, nemcsak a tiéd, miért ne jöhetnék ide? A volt jegyző még ott dolgozott, meghívott néha kávézni, mert nehezen emésztette meg, amiket a Gizi csinált. Gizi erre megtiltotta, hogy velem beszéljenek.

Sánta Gizella cáfolta, hogy ő kitiltotta volna elődjét a hivatalból. Szerinte a tisztviselőknek dolguk volt, de a volt főnöküknek nem merték mondani, hogy ne tartsa föl őket.

Bernáth Veronika szerint Sánta Gizella szépen, folyamatosan azon dolgozott, hogyan tudná őt az önkormányzattól eltávolítani. Például, a továbbképzési terv szerint őt kellett volna beiskolázni felsőfokú kulturális menedzserképzésre, ezt azonban a háta mögött megváltoztatták, ami azért is jogsértő volt, mert kötelező lett volna vele egyeztetni mint közalkalmazotti képviselővel. A kultúrház megbízott igazgatója járhatott helyette közpénzen az iskolába. Veronika is elvégezte a képzést, de a saját költségén.

Nem fárasztom az olvasót a szervezeti változások és jogi megítélésük részleteivel. A lényeg: pénzhiányra hivatkozva átszervezést, amiatt pedig létszámcsökkentést határoztak el, és Bernáth Veronika állását megszüntették. Csakhogy már előtte az ő feladataira fölvettek egy közmunkást, aki később közalkalmazotti kinevezést kapott.

Ez volt az első kör. A munkaügyi bíróság 2012 májusában jogerősen visszahelyezte Veronikát az állásába. Az ítélet indoklásában szerepel, hogy valójában nem a művelődésszervező munkakört kívánták megszüntetni, hanem az azt betöltő személytől akartak megszabadulni.

– Ellenségesen fogadtak – emlékezett vissza Veronika. – Betettek a művelődési házba, de nem a régi irodámba, hanem a WC-vel szemben egy raktárhelyiségbe, azt mondták, nekem kell kitakarítani is. Nem hívtak semmilyen megbeszélésre, előttem nem mondtak semmit. A Délmagyarország című lapot kellett nézegetnem, és kivágni belőle a Ruzsáról szóló cikkeket. A közalkalmazotti képviselői megbízásomat nem adták vissza. Szerintem úgy gondolták, vagy elmegyek önként, vagy addig idegelnek, míg végül kiborulok.

– Tízből nyolc ember felállt volna ilyen helyzetben – jegyeztem meg. 

– Én álljak föl? Én tudom, min mentem keresztül, és miután a bíróság visszahelyezett az eredeti munkakörömbe, én futamodjak meg, amiért így viselkednek velem?

Ismét átszervezés következett, Sánta Gizella lett Bernáth Veronika közvetlen munkáltatója. 2013 szeptemberében megint megszüntették a munkaviszonyát, majd 2015 szeptemberében újra visszahelyezték az állásába. Ki kellett adni neki a felgyűlt fizetett szabadságát – ez 2016. július 6-án járt le.

Aznap újra jelentkezett munkára. 

– Jogellenes, hogy nem csinálta meg az éves szabadságolási tervemet a polgármester asszony. A bírósági döntés ellenére nem engedett be a kultúrházba, hanem a régi teleházban jelölte ki a munkahelyemet, ahol a közmunkások dolgoztak. Mondtam a Gizinek, hogy csináljuk meg a tervet, és engedjen még el szabadságra, mert az édesanyám felügyeletre szoruló beteg. Azt felelte, most először a munka van. Felhívtam Jánost, hogy engem megint megaláznak. Ő visszahívott, hogy délután be lehet vinni a mamát a pszichiátriai klinikára, megbeszélte az orvossal. Ebédidőben hazamentem, és bevittük édesanyámat a klinikára.

Az orvost mindhárman ismerték. Helyileg a ruzsai idősek otthonában is rendelt, ahol egy időben Sánta Gizella is dolgozott. Amikor megjelentek nála a klinikán, Pappék szerint az orvos azt mondta: a mama betegsége miatt is táppénzre vehetné Veronikát, de egyszerűbb, ha az idegállapota miatt a saját jogán kerül táppénzre. Azt hitték, Veronika táppénzre került. Csak két hét múlva derült ki, hogy nem. Sem a saját jogán, sem az édesanyjáén. Aznap táppénzre vette – de két hét kiesett, ami igazolatlan hiányzásnak minősült. Ezt a magas labdát azonnal lecsapta Sánta Gizella, a rendkívüli felmondást pedig immár a bíróság is jogszerűnek találta.

A bíróság nem foglalkozott azzal, hogy ők abban a hiszemben voltak: Veronikát táppénzre vették a klinikán. Az ítélet indoklása szerint tudniuk kellett, hogy a táppénzre vételről ambuláns kezelőlapot ad az orvos. Ilyet nem kaptak. Ha a doktor mulasztott, azt nem lehet az önkormányzatnak felróni – ha emiatt bármilyen igényük van, a Szegedi Tudományegyetemhez fordulhatnak. Az egyetem jogi képviselője egy, az ügyvédjüknek szóló e-mailben el is ismerte az adminisztratív hibát – de kártérítésként csak kétheti munkabért ajánlott, pedig Veronikának most már végleg elveszett az állása. (Felhívtam a doktort, de nem nyilatkozott; azt mondta, jogerős ítélet van az ügyben.)

Papp János szerint a párjának sem róható fel, ha a doktor mulasztott. Úgy gondolja, Sánta Gizella szólhatott az orvosnak, hogy ne vegye őt táppénzre. A polgármester asszony ezt tagadja: nem is tudta, kihez mennek, csak azt hallotta, hogy a mama beteg, nem Veronika.

Megkérdeztem, mi volt az oka, hogy a volt polgármester élettársát mindenáron el akarta távolítani az önkormányzathoz tartozó munkahelyről. Azt felelte, nem volt elégedett a munkájával.

– Verát korábban sem igen láttam, hogy konferált volna vagy rendezgette volna a fellépő gyerekeket. Ő rendszerint a háttérben, a pogácsás asztalnál eszegetett. Nyilván más volt a helyzet addig, míg a párja volt a polgármester. De ez megváltozott. Más önkormányzati dolgozók tudomásul vették, beálltak a sorba.

– Miért nem ezt mondták? Miért átszervezésre hivatkoztak?

– Mert a közvetlen főnöke nem szerette folyton figyelmeztetni, fegyelmit adni, inkább elvégezték a munkát helyette. 2006-ban polgármester lettem, 2007-ben megvonták az önhikit (önhibájukon kívül nehéz pénzügyi helyzetbe került településeknek járó támogatást) Ruzsától, ezért muszáj volt összehúzni magunkat. Az átszervezéssel a legkevésbé jó munkaerőtől próbáltunk megválni.

– Muszáj volt évtizedes perrel és viszállyal járnia a helyi hatalomváltásnak?

– Az emberek úgy mernek velünk szóba állni, hogy jaj, valaki meg ne lássa. Akiket tanúnak megkértünk, a bíróságon sem merték nyíltan elmondani, amit tudnak. Nem tőlünk, hanem a Gizitől félnek – mondta Papp János.

– Tőlem nem kell félni, és engem nem kell szeretni – reagált erre Sánta Gizella. – Sajnálom, hogy így alakult. Miután én győztem 2006- ban, János megsértődött: nem jött el sehová, nem vett részt semmiben. Felajánlhatta volna a tapasztalatait, a segítségét.

– És ön? Hívhatta volna. 

– Nekem idő kellett, hogy tudjak úgy viselkedni, mint aki már nem beosztottja Jánosnak. Hívhattam volna, de úgy gondoltam, magamnak is be kell bizonyítanom, hogy meg tudom csinálni. Azt folytatom, amit ő elindított. Sajnálom, hogy 2010-ben újra elindult ellenem. Az eredmények szerint akkor már nem elvesztette a választást, hanem megbukott a falu előtt. Talán nem tőlem félnek az emberek, csak nem akarják még mindig azt hallgatni, amit János és Vera nem tud elengedni.

– Gyakran hallom, hogy jobb lenne már abbahagyni – mondta Bernáth Veronika. – De nekem itt van az otthonom, és itt akarok a diplomás, tanult szakmámban dolgozni.

Papp Jánosék újabb pert fontolgatnak, ezúttal az egyetem ellen, az elmaradt táppénzre vétel miatt. Úgy vélik, ha azt megnyernék, jó esélyük lenne, hogy a Kúria megsemmisítse az utolsó munkaügyi per jogerős ítéletét.

UJVÁRI SÁNDOR FELVÉTELEI