Pénzügyekről diákoknak

Óceánjáró hajón utazunk, s egyik este árverést rendeznek. Mindenki száz kredittel rendelkezik, amiből vásárolhat egészséget, boldogságot, tudást, gazdagságot, családot, hitet. Ezután valamennyien elmondjuk, hogy milyen megfontolás alapján választottunk. Sajnálatos módon másnap hajótörést szenvedünk, és a megszerzett dolgokból csak egyet vihetünk magunkkal a közeli lakatlan szigetre. Melyik lenne az?

Ez csak egy feladat azok közül, amelyek komoly fejtörésre késztetik az OK Oktatási Központ pénzügyi ismeretek tanulmányozásában részt vevő diákokat. Bizony, e témával nem csak a fiatalok, de a felnőttek is hadilábon állnak. Persze ők nem így gondolják. A központ kutatásából kiderült, a szülők az 1-től 5-ig terjedő skálán átlagosan 4,2-re értékelték saját pénzügyi ismereteiket, s csak a teszt kitöltése után szembesültek a valósággal: ez irányú tudásuk csupán a 2-es és 3-as értékek között mozog. Ezek után nem nehéz belátni: szerencsésebb, ha inkább szakemberek vezetik be a gyerekeket a pénzügyek rejtelmeibe.

A pénzügyi, gazdasági, gazdálkodási oktatási programot az OTP Fáy András Alapítvány álmodta meg és hívta életre tizenöt évvel ezelőtt, az első oktatóközpont hét éve működik. A tananyagot évről évre frissítik, a képzés ingyenes. Bárki jelentkezhet, de általában iskolai osztályok keresik az alapítványt, amelynek a fővárosban és Nyíregyházán is van központja.

– Régóta pedzegetik, hogy önálló tantárgyként kellene tanítani a pénzügyi ismereteket, de a teljes oktatási rendszert érintően még nem történt érdemi lépés. Pedig a hazai neveléstörténetben van ennek hagyománya: Mária Terézia óta 1949-ig tanították a diákoknak, hogy mi fán terem a pénz – mondja Gróf Henrik, az alapítvány oktatási-szakmai vezetője.

Az oktatás a mindennapokat tükrözi, a trénerek játékosan közelítik meg a bevétel, kiadás, adó, hitel, megtakarítás fogalomkörét. Ottjártunkkor éppen 15-16 éves gyerekekkel foglalkoznak, megvárjuk, amíg véget ér az óra. Boróka és Peti kilencedikesek, meglepődöm, amikor elmondják: a zsebpénzüket maguk keresik meg. – Segítek a szüleim szerelvényboltjában, és dolgozom egy McDonald’sban is. Én döntöttem így, ők inkább azt szeretnék, hogy csak a tanulásra figyeljek. A telefonomat hitelre vásároltam, de az biztos, hogy az életben többet nem veszek fel hitelt. Csaknem 400 ezer forintot kell visszafizetnem, két éve törlesztem. Csak most kezdem érteni, hogyan mozog a pénz az állam, a vállalkozások és a háztartások között. Remélem, lesz még ilyen óránk – mondja Boróka. Hasonló véleményre jutott Peti, aki szintén segít a szülei vállalkozásában, nyaranta megkeres 70 ezer forintot is.

– Minden osztályban akadnak dolgozó diákok. Van, ahol jól jön a zsebpénz, míg másoknak a megélhetés miatt kell munkát vállalniuk – veszi át a szót Giczi Imréné igazgatóhelyettes, a mintaiskola-program egyik vezetője. – Úgy vesszük észre, hogy a családokban még mindig tabu a pénzről beszélni. A legtöbb szülő, amíg lehet, megkíméli a gyerekét, hogy inkább ne tudjon a pénzügyi problémákról. Ezzel szemben mi azt valljuk: a gyerekeknek – természetesen a koruknak megfelelő szinten – tisztában kell lenniük azzal, hogyan működik a családi költségvetés, miként kell beosztani a jövedelmet. Különben nem lesz realitásérzékük, s akkor előfordulhat, hogy majd nulla önrésszel akarnak autót venni. 

Norbi korábban pszichiáter, Viktor óvó bácsi volt, immár néhány éve trénerek az alapítványnál. Szerintük hatalmas a kontraszt az elit és a hátrányos régiókban élő gyerekek között, így például találkoztak olyan határ menti településen élő diákokkal, akik még életükben nem hallották a tőzsde szót. Eközben mások azt vallják, hogy pénz mindig van, mert „apa a szekrényből veszi elő”, s fogalmuk sincs arról, mennyibe kerülnek a szüleiknek.

Az alapítvány élményalapú pénzügyi oktatása nem csak itthon népszerű: Finnországból, Angliából és Szingapúrból is érdeklődtek már a módszer felől, külföldi iskolák is boldogan bevennék a tanrendjükbe.

ÜVEGES ZSOLT FELVÉTELE