Akikért bolondulnak a nők

Brad Pitt, George Clooney, Leonardo DiCaprio – ők azok, akiket a világon a legtöbb nő jóképűnek tart. Nyugalom, tisztelt magyar uraim! Az amerikai filmsztárok „otthoni diadalmenete” tiszavirág-életűnek ígérkezik: egy nem régi kutatásból ugyanis az derült ki, hogy a Föld legvonzóbbnak tartott férfijait a legtöbb nő nem választaná hosszú távú partnernek, maximum néhány éjszakát töltene velük…
Szögletes állkapocs, határozott szemöldökvonal, izmos testalkat: ezek azok a legfőbb fizikai vonások, amelyek alapján a nők partnert választanak maguknak – rövid távra. Ezzel ellentétben a hosszú távra választott partnerek főbb jellemzői a kerek arc, a telt ajkak és a nőies arcvonások.
A kísérlet során férfiarcokat torzítottak el úgy, hogy felnagyították vagy minimálisra csökkentették a férfias vonásaikat, és a kísérletben részt vevő nőknek ezután kellett megmondaniuk, szerintük milyen viselkedés jellemző az illetőre. Az eredmény: a hölgyek nem bíznak túlzottan a macsó külsejű férfiakban! Azokról az arcokról, amelyeknek a férfias vonásait hangsúlyozták, a legtöbben azt gondolták: nagyobb valószínűséggel keverednek verekedésbe, szembeszállnak a főnökükkel, megcsalják a feleségüket, és nem fektetnek túl sok energiát a gyereknevelésbe. Akiknek nőiesebb arcvonásaik voltak, azokat jó férjnek és apának, kitartó munkaerőnek és érzelmileg stabil társnak ítélték.
Akárhogy is szépelgünk tehát: a külső nem elhanyagolható szempont. Egy valamirevaló mai nő valószínűleg örök szüzességbe menekülne, mintsem hogy egy XIV. Lajos vagy VIII. Henrik külsejű férfival kösse össze az életét – még ha csak néhány órára is… Pedig volt idő, amikor a testes, nagy zabálásokra képes, zsírtestű, piperkőc férfi volt a menő! Érdemes kicsit elidőzni, mondjuk az elmúlt ötven év nagy filmjein, hogyan változott szinte évtizedenként a férfiideál.
A világháborúk után a vékony testalkatú, mai szemmel kissé puhánynak tűnő, ám annál több érzelmet és romantikát sugárzó, jól fésült harmincasok-negyvenesek taroltak igazán. Az életkor által kibontakozó férfiúi sárm – a maga minden ráncával, tapasztalatával, kötelező kalapjával – magával ragadta a női szíveket; gondoljunk csak a Casablanca Humphrey Bogartjára vagy Clark Gable-re, az Elfújta a szél hősszerelmesére.
A hatvanas évekre a férfiideál fiatalodik: jóképű, vékony, könnyen udvarol. Még mindig nem sportol, de már önfeledten ropja a táncot az esti bulikon. Hiú, fontos számára a külső megjelenés, és a romantikus gondolatokon túl előtérbe kerül a testiség hangsúlyozása is; iskolapéldája ennek például Elvis Presley. A másik vonalon felbukkan a latin szerető prototípusa: a barna szem, barna haj és a sokat sejtető olasz vagy francia temperamentum képviselői, Gianni Morandi, Marcello Mastroianni és Alain Delon minden női térdet megremegtettek.
A hetvenes évek áttáncolt éjszakái, a kitűnő zenék formás testeket szülnek. Sikk az izmos férfihátsó, a szenvedélyes, kissé rebellis viselkedésmód. John Travolta maga az amerikai álom. Az évtized végére azonban az érdeklődés a nyersebb férfiak felé fordul, s a háziasszonyok egy része Chuck Norris karjaiba vágyakozik.
A nyolcvanas években a fénylő, szálkás izomzat tovább tarol. A legtöbb női szív a jövőből érkező szuperrobot Schwarzeneggerért és a dzsungelharcos Stallonéért dobog. Eszerint az izmos meztelen felsőtest, a gömbölyödő bicepsz, az izmos lábak és a széles mellkas legyőzhetetlenséget, egyszersmind férfiasságot sugárzott.
A kilencvenes években a kigyúrt test továbbra is abszolút előny, de kap némi fűszert: jó humorérzéket, könnyedséget, túlfűtött érzelmeket. Az ideális férfi feleséget keres, családot alapít, imádja gyerekeit. Melyikünk tudná elfelejteni Bruce Willis, Jeanne-Claude Van Damme vagy Mel Gibson izzadt, szakadt izompólóját?!
Az ezredforduló után a szuperpasi képlete meglehetősen sokrétű lett. Lecsengett – reméljük, egyszer s minden korra – a nagy has tekintélyelve, de a kidagadó erek ideje is leáldozott.  A mai férfi szépségideál leginkább az ókori görög arénákban anyaszült meztelenül küzdő atléták és a római Colosseumban élethalálharcot vívó gladiátorok arányos alkati adottságaihoz közelít. Ezenkívül alapelvárásunk az értelem és az érzelem, a humor és az érzékiség. Igen, afféle Brad Pitt-, George Clooney- és Leonardo Di Caprio-típusú férfiakról ábrándozunk.
Istenem, csak lenne kicsit kerekebb az arcuk és teltebb az ajkuk…