Antennák a kéményen

Az állomás antennáit és a hozzájuk tartozó berendezéseket egy használaton kívüli, műemlék jellegű gyárkéményre szerelték fel, amelyen már korábban is voltak más, kisebb antennák. A környékbeli háztulajdonosok ellenezték a beruházást, s amikor az megvalósult, kártérítési pert indítottak a társaság ellen azzal, hogy térítse meg az ingatlanjaik értékcsökkenését.

A tulajdonosok az általános kártérítési szabályra hivatkoztak: „Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni.” A jogsértést a szomszédjogi szabály, a szükségtelen zavarás tilalmának megsértésében látták, a kárt pedig az ingatlanjaik értékcsökkenésében.

A mobilszolgáltató azzal érvelt, hogy az átjátszóállomás nem valósít meg szükségtelen zavarást, annak létesítése közérdek. Az alternatíva két darab, egyenként negyven-ötven méter magas vastorony létesítése lett volna, legfeljebb 800 méterre a már létező kéménytől. Ez nem csak esztétikailag lett volna rosszabb megoldás, de a másik szóba jöhető helyszín közelében is családi házak állnak. Vitatta a szolgáltató azt is, hogy a tulajdonosokat kár érte volna: az átjátszóállomások nem károsak az egészségre, a kérdést számtalanszor vizsgálták, és negatív élettani hatást senkinek nem sikerült kimutatni.

Az ingatlanpiaci szakértő alátámasztotta a lakóknak azt a véleményét, hogy ennek ellenére az emberek nem szívesen költöznek az átjátszóállomások közelébe, s ez a szubjektív félelemérzés egy esetleges eladásnál átlagosan 15 százalékos árcsökkenést okoz. Ezzel bebizonyosodott, hogy a környékbeli lakástulajdonosokat legalábbis vagyoni hátrány érte.

A társaság a kimentési szabályra hivatkozott, mely szerint „mentesül a felelősség alól, aki úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható”. Azt mondták, hogy az átjátszóállomás – szükségszerű – létesítése során a környezetet leginkább kímélő megoldást választották, ezért nem kell megtéríteniük a környékbeli ingatlanok értékcsökkenését.

A bíróság az ingatlantulajdonosok javára döntött, méghozzá azért, mert a károkozás bizonyított volt, a kimentést megalapozó tények viszont nem. A szolgáltatónak kellett volna meggyőzően bizonyítania, hogy az alternatív megoldások még zavaróbbak lettek volna, mint az, ami megvalósult. A bíróság azonban úgy látta, hogy az antennák elhelyezését a gyárkéményen inkább a költségek leszorítása indokolta.