Anyai gondoskodás – örök pillanatok

Hazánkban az első Anyák szobra a pesterzsébeti Peternell és Kulhanek vasöntő üzemében készült, és 1933 óta áll a XX. kerületi Erzsébet téren.

Az első világháború után, 1921-ben megalakult a Magyar Vöröskereszt Ifjúsági Szervezete, a pedagógusok sorra megszervezték az iskolákban a helyi csoportokat. 1930-ban a Török Flóris utcai elemi iskola nevelője, Sugár Béla kezdeményezésére az ifjú vöröskeresztesek felhívással fordultak a főváros összes iskolájának tanulóihoz: gyűjtsenek adományokat az Anyák szobrának elkészítésére!

Hatezer tanuló megtakarított pénzével, valamint a szülők adományával, üzemek, tehetős magánszemélyek kegyes adományaiból összegyűlt a szükséges összeg. A szobor helyét a Szent Erzsébet téren jelölték ki. Alkotója, Kaszap Károly szobrászművész az anya nőalakját a téren lakó, 12 gyermekes Melis Andrásnéról, Melis András köztiszteletben álló asztalosmester feleségéről mintázta.

A szobor nagyszabású ünnepélyes leleplezését 1933. május 28-án, vasárnap tartották több mint tízezer ember részvételével. Az anyák tiszteletére állított egyedülálló emlékmű méltán váltott ki visszhangot a világsajtóban.

A szobor posztamensén aranybetűkkel áll a figyelmeztetés: „Állj meg és gondolj édesanyádra.” A Magyar Vöröskereszt minden évben megkoszorúzza a szobrot a Melis család leszármazottjaival.

*

A kétszeres Kossuth-díjas Medgyessy Ferenc alkotása minden bizonnyal a legismertebb: merthogy a szobor kőből készített változata díszítette az 1983-ban kibocsátott zöld ezerforintos bankjegy hátoldalát. A szobrászművész az Anya gyermekével és a Szoptató anya címet is viselő kompozíciót feleségéről, Maria Kienichről és kislányáról mintázta 1917-ben.

A következő mintegy negyven év során az anya-gyermek téma számos, méretben és anyagban különböző változatát készítette el: fehér és vörös márványból, gipszből, bronzból, terrakottából. Az elsőt 1932-ben a Nemzeti Galériában helyezték el, majd 1954-ben a Gellért-hegyre is került egy példánya (képünkön ez látható).

Debrecenben és Szolnokon 1955-ben állították fel egy-egy újabb „másolatát”, majd 1962-ben a Pesterzsébeti Múzeumban is lelepleztek egyet. A művészettörténészek szerint Medgyessy életművének egyik legfontosabb darabja ez, mert a szoptató anya az intimitás és a bensőségesség különleges összhangját ábrázolja.

*

Strobl Alajosnak az anyák megmentője, Semmelweis Ignác tiszteletére emelt szobrát 1906-ban a belvárosi Erzsébet téren avatták fel, majd 1948-ban (a buszpályaudvar építése miatt) áthelyezték a fővárosi Szent Rókus Kórház bejárata elé. A kompozíció carrarai márványból készült anyaalakjához a művész felesége, Kratochwill Lujza ült modellt.

A Művészet című folyóirat 1911. évi 2. számában az alkotást méltató Erdey Aladár szerint: „A szobor legsikerültebb része az anya nagy szeretettel megmintázott alakja, aki hálásan tekint fel a csonka oszlopon álló Semmelweisre, életének megmentőjére, s aki egy igen frissen megmintázott, meztelen csecsemőt tart az ölében.

Kedves gyermeksereg von virágfüzért a szobor köré. Bájos részlet az anya mögött heverő baba is, amint az ujját szopja, míg testvérkéje szeretettel simul hozzá.”

*

A neves író halálakor, 1922-ben létrejövő Gárdonyi Géza Irodalmi Társaság kezdettől fogva gyűjtött egy méltó emlékmű állítására. A három alakból álló kompozíciót, Horvay János alkotását végül 1933-ban méltató beszédek, postászenekari koncert és a magyar hiszekegyet szavaló fiúiskolások kíséretében avatták fel a XI. kerületben, a Hadik kávéház előtti téren.

A kezében tollal és kéziratköteggel álló főalak alatt, a talapzat alsó lépcsőjének egyik sarkában egy fejkendős parasztasszony ül és – a szobrászművész valószínűleg azt sugallja, hogy a költő egyik művéből – olvas, a padon mellette fekvő fiú könyökére támaszkodva, merengve hallgatja.

De utalhat a jelenet arra is, ahogy az íróvá lett Gárdonyi gyermekként gyakorta hallgatta édesanyja mesemondását. A Fővárosi Önkormányzat szobornyilvántartásában az olvasható, hogy a művész az asszonyt a házvezetőnőjéről formázta.

Értelmezhetjük a látványt az olvasás dicsőítéseként és az anya-gyermek kapcsolat egyik meghitt pillanataként egyaránt.

A budapesti Villányi út 4. számú lakóház homlokzatán látható Maróti Géza Anya két gyermekével című alkotása 1909-ből; a harmadik emelet közepén helyezte el az Országos Tisztviselő Szövetség számára emelt épület tervezője. A klasszikus szépségű főalak egy igazi erős asszonyt sugall, a karjaiba felkéredzkedő pucér kisfiú és riadt nővére szinte bújik fátyolszerű ruhájához. Mivel szecessziós alkotásról van szó, a nőalak tartásából, alakjából cseppet sem hiányzik az érzékiség.