Csá, csumi, csőváz!

Naponta ismétlődő életkép, jól ismerik a vonattal ingázók. Az ártatlan szemlélődő pedig csak csóválja a fejét, mert sokan nem tudják, mit illik és mit nem illik. Pedig valaha az illemtant tanították. Ma meg vannak, akik nem is sejtik, hogy viselkedni tudni kell!
Minden helyzetnek megvannak a szabályai. Ilyen például a köszönés, egymás üdvözlése. Talán ez volt a legelső illemszabály, amit az ember kitalált. Ezernyi változata ismert. Egy afrikai törzs tagjai például köszönésnél, bemutatkozásnál a markukba köpnek. A tibetiek meglengetik a kalapjukat, kinyújtják nyelvüket, és bal kezüket a fülük mögé teszik. A maorik, Új-Zéland őslakói az orrukat dörzsölik össze, a keleti népek kezüket mellükre téve, mélyen meghajolva köszönnek, a japánok derékból meghajolva üdvözlik egymást. A mi szervuszunk a latin „servus humillimus domini” köszönésből rövidült, azt jelenti: legalázatosabb szolgája az úrnak. Ebből az üdvözlési formából lett az alázatos szolgája, majd az alászolgálja.
Ezt ma már nem hallhatjuk. A fiatalok azt mondják, szia, helló meg csá és csőváz. Nekik súgom meg, hogy az illemtan szerint igyekeznünk kell udvariasnak lenni. Így például a férfi köszön előre a nőnek, a fiatalabb az idősebbnek, beosztott a vezetőnek. Természetesen ez alól vannak kivételek. Ne várja például egy fiatal lány, hogy idősebb férfiismerőse előre köszönjön neki. Helyesebb az is, ha a fiatalabb vezető előre köszön idősebb beosztottainak, a férfi vezető a női beosztottaknak. És most tessék megfogódzkodni! Ha nők köszöntik egymást, akkor az illem szerint elsőként a hajadon üdvözli a férjezettet, a gyermektelen a gyermekes anyát. A köszönéshez tartozhatnak kiegészítő gesztusok is, például kézfogás, kézcsók és kalapemelés. Kézfogáskor alapvető szabály, hogy mindig az idősebb nyújt kezet a fiatalabbnak, nő a férfinak, vezető a beosztottnak, oktató a tanulónak, magasabb beosztású az alacsonyabb beosztásúnak. Nem illik hosszasan fogni, szorongatni, ropogtatni, erősen rázni a másik kezét. Kézcsók alkalmával a férfi a nő nyújtott kezére hajol, és zárt ajakkal érinti azt. A csattanós, túl nedves kézcsók nem ízléses. A nő sohase kényszerítse ki a kézcsókot, a férfi joga megítélni, hogy kinek jár az ki. Tehát ne lendítse a nő a kezét a köszönő férfi ajka felé. Régebben a felnőtt férfiak a köszönéssel együtt meg szokták emelni a kalapjukat. Ma már legfeljebb sapkát viselünk, azt nem kell levenni, csak bólintani.