Ha jól reagálunk, feloldható a konfliktus

A düh és az agresszió része az emberi természetnek, de meg lehet szelídíteni – állítja a szakember. Aki gyerekkorában nem tanulja meg kezelni az indulatait, felnőttként kevésbé lesz terhelhető.

Család-otthonBiczó Henriett2020. 04. 02. csütörtök2020. 04. 02.

Kép: Gyereknevelés pimasz huncut rossz gyerek felesel a szülőnek anya gyerekkel 2017.08.19 fotó: Németh András Péter, Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361

Ha jól reagálunk, feloldható a konfliktus
Gyereknevelés pimasz huncut rossz gyerek felesel a szülőnek anya gyerekkel 2017.08.19 fotó: Németh András Péter
Fotó: Nemeth Andras Peter +36208281361

Nem beszélünk róla eleget. Nagyobb tabu, mint a szexualitás. Pedig a düh, a harag és az agresszió az életünk része, csak az a kérdés, hogy képesek vagyunk-e kezelni.

Nem csupán a sajátunkat, hanem a gyerekeinkét is, különösen a kamaszokét, akik sokszor olyanok, mint a hétfejű sárkány. De nem kell levágni az összes fejét, hasznosabb inkább megérteni a dühét, és megszelídíteni azt – mondta Pólus Enikő pszichológus, a Me-Se-Kö Mentálhigiénés Segítő Központ és a MESEKŐ Alapítvány megalapítója.

Düh, harag és ag­resszió című előadásában azt boncolgatta, a XXI. században hogyan is állunk ezekkel az érzésekkel, melyek gyakran a túlélés zálogát jelentették több évezreden keresztül.

Ha azt várjuk, hogy soha senki ne legyen dühös, indulatos, ingerült, akkor szembemegyünk az emberi természettel. Az viszont elvárható, hogy megtanuljuk kezelni: mi az, ami feldühíthet bennünket, s mi az, ami nem. Az agresszió mögött általában félelem húzódik meg.

– A jóléti társadalmakban azt gondoljuk, hogy „ezeknek a mai gye­rekeknek könnyű…”; „mi bajuk lehet…”; „megvan mindenük…”; „semmi okuk arra, hogy dühösek legyenek…”. Nos, ez nem így van. A sok érzelmi teher, elvárás és nyomás miatt düh, harag, agresszió termelődik bennük, és azt sem szabad elfelejteni, hogy mindannyian hét generáció sejtmemóriáját hordozzuk magunkban, vagyis az ­őseink tehetetlen traumáit is cipeljük.

A mi dolgunk meghallgatni őket, és megtanítani nekik, hogy másként is kezelhetik az indulataikat. Fotó: Németh András Péter

Gyakran előfordul, hogy a szülő nem érti, miért olyan indulatos a gyereke, hiszen otthon nem ezt látja, és alapvetően nincs is rá oka. Ha meghallgathatnánk az őseinket, sokszor magyarázatot kapnánk arra, miért is gyulladunk haragra.

Egyre magasabb azoknak a gyerekeknek a száma, akik idegrendszerileg kevésbé terhelhetők, a nagyvárosi lét pedig hatványozottan megemeli a stresszfaktort. A jó hír az, hogy a dühöt, haragot, agressziót meg lehet tanulni jól, jobban, máshogy kezelni az életünkben.

Árulkodó jelek

Amikor dühösek vagyunk, elkezdünk izzadni, a légzésünk szaporává válik, az izmaink készenléti állapotba kerülnek és megfeszülnek, vörös lesz a mellkasunk, az arcunk, mert az ereink kitágulnak, felgyorsul a szívritmus: a szimpatikus idegrendszerben benyomódik egy gomb, hogy megfelelő energiával rendelkezzünk ahhoz, hogy elkezdjünk harcolni és védekezni. Ezen a szinten az emberek nem gondolkodnak, hanem cselekszenek! Még az emésztési funkciók is lelassulnak, hogy a fókuszált figyelem kifele aktivizálódjon.

A megfelelő mederben tartva felhasználható konstruktív, teremtő alkotásra is, hiszen ilyenkor rengeteg energia termelődik gyermekben, felnőttben egyaránt – fejtegeti a szakember, majd így folytatja:

– De azt is gondoljuk végig, hogy nem is olyan régen még egy dühös gyermek kiszaladt a házból és végignyargalt a domboldalon, elhajított egy követ vagy csapott egyet a földre, és jól kikiabálta magát, aztán lenyugodott, hazament és folytatódott az élet.

Ma ezt hol tehetné meg? A nap jó részében az iskolapadban rostokol és a ra­cionalitást uraló bal agyféltekéjét fejleszti, s muszáj folyamatosan alkalmazkodnia a világhoz abban az életszakaszban, amikor inkább kinn kellene lennie a természetben, hogy rengeteget mozogjon, spontán megfigyeljen és megküzdjön a saját énje határaival.

Fontos, hogy soha ne kérdőjelezzük meg a gyerek fájdalmát, próbáljunk neki segíteni, ha dühös valamiért – javasolja a szakember. Aki nem tanulja meg kezelni a düheit, felnőttként nem lesz terhelhető.

A düh és a harag legjobb oldása a humor. Legyünk képesek az ön­iróniára, s akkor járunk jól, ha ezt minél hamarabb megtanítjuk a gyerekeinknek is.

Egyre magasabb azoknak a gyerekeknek a száma, akik idegrendszerileg kevésbé terhelhetők, a nagyvárosi lét pedig hatványozottan megemeli a stresszfaktort.

 

 

Mit tegyünk, ha dühös a gyerek?

- Maradjunk nyugodtak és következetesek, a kemény és durva válasz csak súlyosbítja az agresszióját. -Derítsük ki, mi váltotta ki a dühét. -Ne úgy vessünk véget a hiszti-rohamnak, hogy megadjuk neki, amit szeretne. Ezzel csak azt tanulja meg, hogy az érzelmi kitöréssel elérheti a célját. -Hunyjunk szemet apróbb rossz cselekedetei felett, és dicsérjük a jót. Ha mindenért szidást kap, az csak olaj a tűzre. -Legyünk következetesek, tudnia kell, mivel jár a viselkedése. -Akkor üljünk le vele beszélni és kompromisszumra jutni, ha már lenyugodott, s mi is készen állunk a higgadt „fejmosásra” és az alkukötésre.