Hét nap kutya módra

Nem lehet elvéteni az irányt, a kutyaugatás messziről hallatszik. Balatonszabadi határában járunk. A  Siófoki Állatvédő Alapítvány menhelye – az egyetlen a Balaton déli partján – itt, a volt szeméttelep szomszédságában kapott tágas területet másfél évtizede. Egyszerre 170-180 kutya és 30-40 macska találhat itt menedékre.

Nemegyszer szó szerint! Például a két komondort, Borzit és Betyárt a szőlőhegyen kikötve hagyta magukra gazdájuk.

Borzi elhanyagoltan, mocskosan éldegélt a rozoga kutyaházában, legyengülve, alig tudott felkelni. Erős hasi fájdalmai miatt gyorsan állatorvoshoz vitték. A méhében több nagyobb daganatot találtak, de szerencsére felépült a kockázatos operáció után. Ahogy napról napra jobban lett, egyre ragaszkodóbbá és kedvesebbé vált. Csodálatos lelkű kutya, aki még nem adta fel, hogy egy szerető családban éljen.

Akárcsak párja, aki tavaszig láncra verve, mélabúsan tengődött. Betyár életébe már az óriási kedélyváltozást hozott, hogy a menhelyen megszabadították összefilcesedett, elhanyagolt bundájától, végre szabadon csóválhatta a farkát – amely a nyírás előtt vastag korbácsként lógott az ürülékes filccsomók között.

– Inka egy kicsit dinka – mutatja mosolyogva a fekete pásztorkutya-labrador keveréket az alapítvány munkatársa, Selyem Ferenc. – Fantasztikus energiával robbant be a menhely életébe januárban, amikor telefonos bejelentés alapján idehozták, ugyanis a településen kóborolt… Léda nem hétköznapi, idősödő német juhász, a jobb szeme hiányzik, ám egy igazi grófnő és a többi kutyával szemben igyekszik érvényesíteni nemesi mivoltát, tiszteletet vár a társaktól... Rudi azonnal barátságot köt mindenkivel, remek családtag lenne... Ahogy Mázli is főnyereménynek ígérkezik – sorolja szeretettel kísérőnk, aztán Iván kenneljénél láthatóan elszomorodik. – A kétéves közép-ázsiai juhász az egyik nagy kedvencem. Tavaly novemberben a városban kóborolva találták, chip nem volt benne. Óriási méreteit meghazudtolóan békés, nagyon engedelmes. Egy enyingi család szeretett bele, szombaton hazaviszik.

Évente mintegy 500 négylábút fogadnak be és adnak örökbe, mondja Vörös Zsuzsa, az alapítvány vezetője. Merthogy az a végső cél, hogy az állatok szerető gazdákra találjanak.

Többek között az örökbefogadás népszerűsítése is vezette Szundi Regináldot, amikor egy hétre beköltözött az egyik kennelbe.

A budapesti fiatalember korábban meghökkentő videókkal hívta fel magára a közösségi média figyelmét – a múlt héten pedig az alapítvány YouTube csatornáján éjjel-nappal követhettük, hogyan töltötte mindennapjait két kutyával összezárva.

– Maci egy másfél éves terrierkeverék. A  gazdája meghalt, örökösök nem voltak, ezért egyedül maradt a lakatlan ingatlanon láncra verve. A hároméves labradorkeverék Pam önkormányzati bejelentés alapján került ide, gazdái anyagi nehézségeik miatt nem tudták megfelelően tartani. Maci rendkívül pörgős, Pam sokkal nyugodtabb – mutatta be lakótársait Regi. A legnehezebben az éjszakái teltek, ugyanis a kutyák szinte óránként kollektív ugatásba fognak, és öt óra tájban menthetetlenül vége a pihenésnek. A menhely naponta másfél órát tart nyitva az érdeklődők számára, ilyenkor Reginek is jutott néhány elismerő, kedves szó az állatbarátoktól.

A videoblogger szerint a vidéki állatmenhelyek kevesebb figyelemhez és támogatáshoz jutnak, ezért választotta fővárosi létére ezt a helyszínt. A francia átverőművész, Remi Galliard adta az ötletet, aki 2016 decemberében 87 órára költözött be egy ketrecbe, amivel 200 ezer eurót gyűjtött a menhelynek, és mintegy 200 állatot fogadtak örökbe. A siófoki alapítvány szívesen fogadta az ötletet, azt remélik, hogy a hírverés hatására a jövőben többen jelentkeznek majd gazdinak.

Ami Macit és Pamet illeti: a két kutyus annyira élvezte a többnapos 24 órás embertársaságot, hogy mihamarabb örökbefogadókra kellene lelniük. Különben megviseli őket, hogy újra tartósan egyedül maradnak a kennelben.

– Az örökbefogadás nemcsak annyiból áll, hogy megjelenik valaki és elvisz egy négylábút; ennél bonyolultabb folyamat – magyarázza Vörös Zsuzsa. – Mi is érdeklődünk, hol fog lakni a kutya, mennyi ideje lesz rá a gazdinak, volt-e kutyája már, ért-e az állatokhoz. Sokszor elmondjuk: jól gondolják meg azt, hogy hazavisznek-e egy állatot, hiszen egy kutya 10-15 évre lesz az ember társa, akivel törődni kell, akit ápolni és szeretni kell. Ez idő, pénz és fáradság. Alaposan át kell rágni a kérdéseket: például lesz-e valaki, aki gondoskodik róla egy utazás alkalmával, vagy megengedheti-e magának a gazda az állatorvosi kezeléseket, ami nem két fillér? Tanácsot is adunk abban, hogy ki milyen kutyát vigyen, mert a gazda életének passzolni kell a kutya természetéhez. Nem akarunk a kutyáktól mindenáron megszabadulni. Az a célunk, hogy jó helyre kerüljenek.

A tapasztalatok szerint a kölyköket meg a kisebb kutyákat gyorsan örökbe fogadják, a nagyobbak és az öregebbek találnak nehezebben családot. A betegeket, sérülteket szinte csak külföldiek viszik – nálunk ennek még nincs kultúrája.

Örökbefogadáskor az új gazdától 10 ezer forintot kérnek az oltott, féregtelenített, ivartalanított és chippel ellátott négylábúakért. Előfordul, hogy megkérdezik: akkor most a menhelyen árulják a kutyákat?! Ezt a pénzt támogatásként kérik, hogy legyen miből megmenteni a következő állatot. Ezenkívül adományokból, önkormányzati támogatásokból, a személyi jövedelemadó egyszázalékos felajánlásaiból és pályázati lehetőségekből finanszírozzák a kiadásokat: az állatok élelmezését, orvosi ellátását, a közüzemi számlákat, illetve az alapítványnál főállásban dolgozó 8 fős személyzet bérköltségét. Az önkéntesek ingyen segítenek.

Mindennap sok hívás érkezik, újabb és újabb kidobott kölyköket, bántalmazott vagy csontsoványan kódorgó ebeket jelentenek be. Mindig jönnek olyan kutyák, akik bizalmatlanok az emberekkel, nem tudni, mit tettek velük – talán jobb, hogy nem tudják elmondani... Kemény munka, hogy ezek a bántalmazott ebek újra bízzanak az emberekben – a menhelyen ezen is dolgoznak, mert csak így lehet új, szerető gazdájuk.

Flóra, az ötéves németjuhász-keverék szuka kéjesen elnyúlva élvezi, hogy Lunghi Silvana alaposan átfésülje a bundáját és megszabadítsa a levedlett szőrétől. Az olasz származású kutyakozmetikus tíz éve él nálunk magyar férjével, Balatonendréden leltek nyugalomra. Hetente egyszer átjön a menhelyre, ahol mindig akad tennivalója.

Szinte hihetetlen, hogy Flóra másfél évvel ezelőtt nagyon stresszesen, pánikba esve érkezett Siófokra. Néhány hét alatt sokat változott, de a póráztól való viszolygása hosszú ideig megmaradt. Amint korlátozva érezte magát, azonnal agresszivitással reagált. Csak hónapok múltán sikerült megértetni vele, hogy a séta jó, és a póráz nem ellenség, hanem összeköti őt azzal az emberrel, aki éppen a világ szebbik oldalát szeretné megmutatni neki.