Jogi esetek

Régóta szerettem volna e lapokon telki szolgalomról írni, de valahogy sosem akadt megfelelő eset a kezembe. Ez a jogintézmény egyébként arra való, hogy lehetőséget biztosítson a szomszéd telek korlátozott igénybevételére abban az esetben, ha ez a másik telek rendeltetésszerű használatához szükséges. Ez olyan eseteket fed, amikor például az egyik telekre csak a másikon keresztül lehet bemenni. Nekem nincs jogom keresztülcsászkálni más birtokán, csakhogy így nem tudnék bejutni saját ingatlanomra. Ezért alapítunk egy telki szolgalmat, vagyis ingatlan-nyilvántartásba vetetjük, hogy a szolgáló telek gazdája köteles tűrni az átjárást a saját ingatlanján az én földemre. A bejegyzés az ingatlanhoz kötődik: ha én eladom a telkemet, a vevőm is átjárhat a szomszéd földjén, hiszen ő sem tudna máshogy bejutni.
A harmincas években kettéválasztottak egy hegyi üdülőtelket, ahová régen egy lépcsőn lehetett feljutni. Az ingatlan felső és alsó végén is volt út, de gyalogszerrel lentről sokkal könnyebben volt megközelíthető. Ezért az ingatlan kettéválasztásakor a tulajdonosok megegyeztek, hogy a lépcső az egyik telekhez tartozik ugyan, de a másik üdülő tulajdonosai is használhatják – azaz telki szolgalmat alapítottak a lépcsővel ellátott nyaralóterületre a lépcsővel nem rendelkező ingatlan kiszolgálására.
Megérkeztünk a vidám kilencvenes évekbe. A szolgáló telek akkori tulajdonosa belekukkantott az ingatlan-nyilvántartásba: vajon köteles-e engedni, hogy a lépcsőjén a szomszéd kóricáljon? A telekkönyvek átszervezésekor azonban a telki szolgalmat nem jegyezték át, tehát az nem szerepelt az ingatlan-nyilvántartásban. Emberünk boldogan kizárta a szomszédot a telkéről, mondván: tessék a felső úton közlekedni.
A dologból per lett: az volt a kérdés, hogy fennáll-e még a szerződéssel létrehozott útszolgalom a lépcsőre. A szolgáló telek tulajdonosa azzal érvelt, hogy időközben a felső út autóval jól megközelíthető lett – már nem szükséges, hogy a szomszéd pereputtya az ő ingatlanján kóvályogjon. Emezek pedig azt hangoztatták, hogy autóval fentről jönnek, de ha lesétálnak a boltba kenyérért, akkor nem akarnak körbemenni a fél hegyen. Ráadásul erre joguk is van: a szolgalom az ingatlan-nyilvántartásba be volt jegyezve, tegyék szépen oda vissza.
A bíróság természetesen visszatette a szolgalmat, de utána gondolkodóba esett, hogy ne szüntesse-e meg, hiszen a telekre valóban be lehetett jutni másik irányból is. Végül azonban arra jutottak, hogy a szolgalmat eredetileg sem muszájból, hanem kényelmi szempontból alapították szerződéssel a harmincas években: hiszen már akkor be lehetett jutni a felső útról is, csak az macerás volt. A szolgalom eredeti, kényelmi oka nem szűnt meg: ezért nem szűnt meg maga a szolgalom sem, a szomszéd továbbra is használhatja a lépcsőt.