Mezítelen anyák

Az ajtón, közvetlenül a három Shrek-figura alatt, színes felirat figyelmeztet: „Ha be akarsz jönni, vedd le a cipődet! KÖSZI!” Ádám makacsul védi néhány négyzetméteres, puritán szobájuk tisztaságát. Ám a saját lelkét nem tudta megóvni. A tizenegy éves fiú pár napja tért vissza a kórházból. Magas lázzal vitték be, nem először. Szervi baja nincs.
– Hazajön az iskolából, megcsinálja a leckéjét, végigdől az ágyon, senkihez nincs egy szava. Nem bírja megemészteni azt, ami velünk történt – meséli édesanyja, Pál Mihályné, s közben a 14 éves, modellszépségű Fruzsina lánya fényképével dicsekszik. A 49 éves Pannit a saját 21 éves fia tette földönfutóvá, két kisebb testvérével együtt. A család italozó, drogozó fekete báránya minden pénzt elszedett a magányos, beteges asszonytól, a gyerekek szeme láttára állandóan verte is, a végén pedig egész egyszerűen eladta a házat a fejük felől.
Panniék az alapítvány pesterzsébeti anyaotthonában leltek menedékre. Éppen tizenöt évvel ezelőtt, az elsők között jött létre az intézmény, azzal a céllal, hogy a fedél nélküli, lakásukat valamilyen okból elhagyni kényszerülő anyáknak és gyermekeiknek átmeneti otthont biztosítson. A kilátástalan helyzetbe került nők itt segítséget kapnak ahhoz, hogy újra talpra álljanak, munkát találjanak, és biztonságban, emberi körülmények között nevelhessék tovább gyermekeiket.
Kulcsszó lett a biztonság. A 36 éves Kata agyrázkódással és bordatöréssel került kórházba. Megverte az élettársa. Hogy miért? Csak úgy, válaszolta a férfi, nem tudott a rendőröknek magyarázatot adni tettére. Kata a kórházban tudta meg, hogy gyermeket hord a szíve alatt. Az asszonyverőét. Mégsem ment vissza a férfihoz, két gyermekével együtt nyár óta az anyaotthonban húzzák meg magukat. Másfél évig biztosan, mert a törvény legfeljebb ennyi itt-tartózkodást engedélyez. Ha azután nem tudnak albérletet megfizetni vagy nem kapnak szociális bérlakást, ha nincs befogadó rokonuk – egy másik otthonban keresnek majd menedéket.
A menekülő anyák gyakran pénz és ruha nélkül érkeznek, miután megvárták a megfelelő pillanatot a szökéshez; erre is fel kell készülnie az alapítványnak – magyarázza Farkas Eszter intézményvezető, és körbevezet az adományokból kialakított játszószobán. Munkát, biztos jövedelmet kell találniuk az asszonyoknak, óvodát-iskolát a gyerekeknek (a bölcsődés korúakra helyben vigyáz egy gondozónő, hála egy sikeres pályázatnak), és az őket ért trauma feldolgozásában is elkél a pszichológusok segítsége.
Dr. Ranschburg Jenő, a kuratórium elnöke havonta egyszer megfordul az anyaotthonban. Az egyik legdrámaibb történetet egy kétgyermekes család sorsában látta. Az anya vágta le a kötélről a tizenkét éves fiát, akit az apja részegen felakasztott. A gyerek túlélte. A férfi kapott érte nyolc hónapot, leülte, majd hazament. Az anya ekkor menekült az anyaotthonba.
Minden brutalitás ellenére a fiú rajongással beszélt az apjáról, és újra találkozni akart vele. Engedtek a kérésének, kéthetente látták egymást.
– Ha részeg, szeret akasztani – mondta egyszer a fiú az apjáról –, de azért jó ember.
Betegesen vágyott család után.