A világ legjobb focistájának totális csődje és egy nagyképű 11-es végezte ki a Manchester Cityt
origo.hu
Ha panaszkodásban világversenyt rendeznének, mi, magyarok sorra gyűjtenénk be az érmeket. Így azonban „csak” tömegsport nálunk a siránkozás. A pszichológusok szerint ebben történelmünk zivataros századai is közrejátszanak, de azért önszorgalomból is ráteszünk egy lapáttal.
„A magyar pesszimizmus éppolyan gyógyíthatatlan, mint a lengyel optimizmus” – jelentette ki rólunk egy brit történész, s van is benne némi igazság. Szokás emlegetni: minket a balsors tép, nekünk Mohács óta semmi sem sikerül…
– Van egy ismerősöm, aki az utóbbi fél évszázadot végigpanaszkodta. Az ötvenes években persze érthető volt, hogy a padlássöprés korszakát nyomasztónak találta, és nem érezte magát biztonságban, ám ő később sem hagyott fel ezzel a szokásával.
Jöhetett bármilyen kor, ő mindig az ország aktuális politikai vezetőjében látta meg a bűnbakot, s őt okolta amiatt, hogy az élete félresiklott. Nem csoda, hogy alkoholista lett belőle – meséli egy idős hölgy, aki kínosan ügyel arra, hogy se az orvosi rendelő várójában, se a távolsági buszon ne öntse nyakon a mellette helyet foglalót a panaszáradatával.
Szondy Máté pszichológus, aki a boldogság tudományát kutatja, könyvében megállapítja: a magyarok háromnegyede ugyan nem mutat depressziós tünetet, mégis minden második honfitársunk elégedetlen az életével. Ha a világhálón szörfölve a közösségi oldalak bejegyzéseit olvassuk, akkor láthatjuk, hogy ennek tömegesen hangot is adnak.
A szakember szerint a panaszkodás, a bizalmatlanság és a gyanakvás kultúrájában élünk. A siker eleve gyanús. A szomszéd drága autójáról is először az jut az eszünkbe: „Miből telt erre neki?”
A közösségi oldalakon szembesülünk a dicsekedve fanyalgók csapatával is: ők azok, akik képesek azon siránkozni, hogy amikor a festői trópusi szigetre utaztak nyaralni, késett a repülő, és a szállás nem volt olyan tökéletes, mint ahogy megálmodták. Így bár zsigerből egészséges irigységet éreznénk a pálmafás fotóik láttán, azt kell mutatnunk, hogy sajnáljuk őket.
Szondy Máté a kutatásai alapján arra jutott, hogy bár a boldogtalanságunkra vagy boldogságunkra hatással van, milyen a környezetünk, milyen országban élünk, a közérzetünket azonban más tényezők is erősen befolyásolják. Vagyis magunk alatt vágjuk a fát, ha folyton nyafogunk, ahelyett, hogy tennénk valamit a jólétünkért.
A KSH adatai szerint a magyar felnőttek zöme szabadidejének több mint a felét a televízió előtt ülve tölti. A tévézés azonban a vizsgálatok szerint nem boldogít, hanem – a reklámok révén – anyagiassá és elégedetlenné tesz, ráadásul értékes órákat vesz el a társas tevékenységtől, a hobbitól, a testmozgástól.
Miként Csík szentmihályi Mihály pszichológus fogalmaz: „Napjainkban módfelett divatos dolog az időhiányra panaszkodni. Többnyire azonban ez csak kifogás, nehogy a saját kezünkbe kelljen vennünk az életünket”.
A tudósok szerint a folyamatos panaszkodás stresszhormonokat szabadít fel, gyengíti az immunrendszert és áthangolja az agyat. Szondy Máté könyvében azt monda: akik rákaptak a negatív életszemléletre, azoknak önmagában a kivándorlás sem jelent megoldást.
Hiába élnek egy olyan országban, ahol nagyobb a jólét, ha nem tudnak megbirkózni azzal a pszichés teherrel és kezdeti elszigeteltséggel, amit az emigráció jelent. Így odakinn is könnyen elkaphatja őket a szorongás. Szolgáljon vigaszul: nem csupán mi, magyarok gondoljuk úgy,hogy panaszkultúrában élünk, hanem más nemzetek fiai is.
Másfél évtizede ezért elindult a Panaszmentes Világ Mozgalom, melynek hazai követői is akadnak. Aki vállalja a kihívást, 21 napon át megtartóztatja magát a nyavalygástól és helyette pozitív gondolatokkal töltekezik.
A három hét nem ígérkezik könnyűnek, mivel nemzetközi becslés szerint az átlagember naponta 15–30 alkalommal panaszkodik. Hogy egy átlagmagyar hányszor, azt meg sem merjük számolni…
origo.hu
metropol.hu
life.hu
vg.hu
heol.hu
origo.hu
mindmegette.hu
magyarnemzet.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu