Szolgálatban az emberért – fáradhatatlanul

„Nyugodtan zárnám le az életem, ha menni kellene ebből a világból.” Szinte érthetetlen, miért mond egy felnőtt, jó erőben lévő ember ilyesmit, de a pályafutását nézve azt is láthatjuk, hogy többet élt meg, mint sokan. Marosi Antal a kihívások és a szolgálat mellett kötelezte el magát, a történetek mögött az emberi arcokat keresve.

Család-otthonL. Fábián Anikó2020. 04. 02. csütörtök2020. 04. 02.

Fotó: ADAM URBAN

Szolgálatban az emberért – fáradhatatlanul Fotó: ADAM URBAN

Az internetes T Rádió műsorát vezeti, egy nyugdíjba vonuló mentőápolót kérdez, ahogyan azt tenni kell. Meghallgat, szelíden érdeklődik, nem akar mindent tudni, s amikor eljön az ideje, elköszön tőle.

Azután diákoknak tart előadást a drogokról. Kétosztálynyi középiskolás ül némán és figyel. Nincs pad alatti telefonnyomkodás, sem vihogás, a kezdeti viccelődést felváltja a csend. Egyszerű szavakkal beszél Marosi Antal a kőkemény valóságról. A saját fiairól és a maga történetéről is szót ejt.

Ez most nem kitaláció, nem játék, ennek az előadásnak tétje és ereje van. Ha hitelesen beszél valaki, akkor veszi körül ilyen figyelem. Mert amit a drog az agyban megváltoztat, arról nem szoktak így és ennyire kendőzetlenül beszélni. Hogy van-e visszaút a zombilétből, amivé a kábítószer alakít? Nincs. Ahogyan ő mondja: ez a „szobanövény-állapot”.

Nemcsak a saját gyerekei miatt csinálja végig ezt a háromnegyed órás – Balogh Sándor orvos megálmodta – prevenciós sorozatot. Az előadás gondolata akkor merült fel, amikor a hetedikes fia egyszer azzal fogadta, hogy valamelyik osztálytársa korán reggel „be volt lőve”.

Nemcsak az lett a fontos, hogy a problémára megfelelő választ találjon, hanem az is, hogy a többi gyerek számára is útmutatást adjon. Az előadás végén tehát döntést hozhat, aki elgondolkodik a hallottakon. Azaz valahol felnőtté válhat. Hiszen sem a szülők, sem a barátok, sem más bizalmas ismerős nem segíthet, ha valaki a drogot választja.

„Mert ti – teszi hozzá az előadás végén – ebbe a világba fogtok belépni. És ebbe születnek majd a gyermekeitek is.” Az utolsó mondatok után még ülve marad a társaság, látszik a döbbenet az arcokon.

Mint apa, s mint bűnügyi szakember – korábban nyomozó – számos élethelyzettel találkozott. Egyszer azonban eljött a pillanat, amikor azt érezte, nem tudja folytatni, „kinőtte” a rendőri munkát. De az ember, a sors, a példaértékű élet továbbra is foglalkoztatta.

Megtalálta a helyét, a rádiózást választotta: a Magyar Rádió, később a Juventus rádió munkatársa lett. Társaival megjárta Koszovótól Libanonig a legbékétlenebb vidékeket, legveszélyesebb városokat, feltárva a történelem és a társadalom kapcsolatát, s ezt írásban, könyvek és fotók formájában is feldolgozta.

Marosi Antal. Fotó: Urbán Ádám.

Mert csak így lehetett a tömény valóság, a háborúk, a szegénység, a hétköznapi nyomor áldozatainak hiteles emléket állítani, így lehetett megélni, de nem belepusztulni ezekbe a pillanatokba.

Nem mintha félnie kellene bárkitől. Magas, mély hangú, erőteljes kisugárzású személyiség. És egyfajta sztoikus nyugalommal szemléli a világot. El tudjuk képzelni, ahogy szótlanul, de minden figyelmével jelen van egy háborús helyzetben, egy sajtótájékoztatón vagy akár anno Jasszer Arafat temetésén.

Marosi Antal túl van a negyvenórás alapfokú tűzoltó­tan­fo­lya­mon, mentőápolónak tanult, há­borús tudósítást tanít a Károli ­Gáspár Tudományegyetemen. ­Dol­go­zott a Fővárosi Bíróság szóvivőjeként, járja az országot Balogh doktor drogprevenciós előadásával, s jelenleg, hogy pontosak legyünk, a Fővárosi Nagycirkusz sajtófőnöke is.

Tiszteli a néhány perc tökéletes mozdulatsoráért minden energiáját mozgósító artistát, ugyanígy a Karc FM Kódfejtők és Páholy című műsorának vendégeit, újságíró példaképeit Oriana Fallacitól Róbert Lászlóig, meghívott előadó kollégáit az egyetemen – mindenkit, akit megszólít.

Mert az emberre kíváncsi. Mindenestül.

Ezek is érdekelhetnek