Ünnepi menü

Még az ünnepek előtt érdekes bejelentést tett a feleségem. Közölte a családdal, hogy, sok év óta először, ezúttal ne számítsunk arra, hogy ő töltött káposztát főzzön és bejglit süssön. Mint indoklásában elmondta, két okból sem produkálja a fenséges étkeket. Először, mert egészségtelenek, másodszor pedig, mert bárhova megyünk vendégségbe, majd ilyennel traktálnak. Megtanultam már, hogy minden, ami jó az életben, az vagy erkölcstelen vagy egészségtelen, így ellenérvem sem volt.

Család-otthonSpánn Gábor2008. 01. 04. péntek2008. 01. 04.
Ünnepi menü

Ezt követően elsőnek ügyvéd barátnőm hívott meg minket vacsorára. Már telefonon elmondta: nem kell megijedni, nem lesz töltött káposzta, sem bejgli, mert egészségtelen, és tudja, hogy ilyenkor otthon is azon élünk. Nála almás csirkefalatok lesznek meg citrompuding. Beletörődtem, hisz első az egészség, no meg kiterjedt a baráti körünk.
Második vendéglátónk, feleségem belgyógyász barátnője azzal nyomatékosította meghívóját, hogy együnk egyszer jót! Már kéjesen kezdtem formálni a töltött káposzta gömbölyű ö hangjait, mikor a doktornő kijózanított. Nála brokkolikrémleves lesz, mondta (csak úgy ropogtak a k-i), aztán ehetek csirkecombot többféle salátával. Elvégre töltött káposztát meg bejglit valamennyi fantáziátlan bunkónál kaphatok. Életemben nem vágytam még ennyire bunkók közé!
Néhány nappal ezután hívott meg egy óbudai baráti házaspár. Hogy mi lesz a menü, nem mertem kérdezni, a szervizből meg nem derült ki. A ház ura félrehívott, és fülembe súgta: mielőtt jöttetek, kiöntöttem a maradék töltött káposztát, gondolom, úgyis hányingeretek van már tőle. Tárkonyos fácánlevest kapsz, csőben sült karfiol jön, és nem a jó nehéz bejgli, hanem finom sütőtök. Szerencsére kenyér is volt az asztalon, úgy-ahogy jóllaktam a levessel…
Néhány napja különböző intézendőink elválasztottak a családtól, és ki-ki ott ebédelt, ahol érte a dél. Én autóba vágtam magam, és beültem az első kisvendéglőbe, melynek étlapja magyaros konyhát ígért. Kértem egy fél deci rövidet, a legnagyobb adag töltött káposztát, kolozsvári módra, szalonnával, kolbásszal, sok tejföllel, majd utána diós és mákos bejglit. Mindezeket lemostam egy korsó sörrel. Sosem teljes az öröm: a röviditalos üveg közel állhatott a vízcsaphoz, a káposztában a töltelék csupa fűszer volt, hogy elnyomja a szója ízét. A bejgli minden falatjára inni kellett, mert olyan száraz volt, mint a gipsz.
Hazaérve elgondolkodtam: most jobb? A töltött káposzta, a bejgli és a sör segítségével több legyet ütöttem egy csapásra: megcsaltam a feleségemet, a háziorvosomat és a közlekedésrendészetet. Megette a fene, nem a kéj jött, hanem a gyomorgörcs. Az alatt a pár perc alatt, míg vártam, hogy hasson a görcsoldó, föltettem egy régi bakelit hanglemezt, és hunyt szemmel élveztem a hangulatomhoz illő slágert: Már megettem a kenyerem javát! Úgy éreztem, egyik sora kifejezetten nekem szólt: öreg legénynek nem való a május…

Ezek is érdekelhetnek