• Betüméret növelése
  • Feliratkozás a Szabd Fold Online hírcsatornára
  • Cikk nyomtatása

Életre szóló cimboraság

Szerző: Palágyi Edit
A BARÁTSÁG NEM ÉLET-HALÁL kérdése, annál sokkal fontosabb – tartja a mondás. Bölcsen teszi, aki ápolja baráti kapcsolatait, állítják a lélekgyógyászok, mivel az biztosabb boldogságforrás, mint az új autó vagy a kacsalábon forgó villa – ugyanis nem ununk rá. A hírességek között is akadnak szerencsések, akik életre szóló cimborák maradtak.

Illusztráció
Fotó:
Shutterstock


„Már megint sörözni mégy a haverjaiddal!” – zsörtölődik az egyszeri feleség, de jól teszi, ha beletörődik, hogy a férjének is vannak jó barátai. Manapság hajlamosak vagyunk túl sokat követelni a társunktól, elvárjuk, hogy egyedül gondoskodjon testi-lelki jólétünkről, és minden szabad percét velünk töltse – figyelmeztetnek a pszichológusok. A társas kapcsolatok a lelki jóllét és az egészség szempontjából is igen fontosak, de nem csupán a lángoló szerelem vagy a kiegyensúlyozott házasság tehet elégedetté.

A mély, hosszú távú barátságok is segítenek, hogy tartalmasabbá, teljesebbé váljék az élet – állítja az amerikai boldogságkutató, Sonja Lyubomirsky. A kutatások szerint az egyedülállók, elváltak vagy özvegyek gyakran a kiterjedt baráti körükkel pótolják a házastárs hiányát, s így is remekül érezhetik magukat.

Egyes pszichológusok a mesebeli hármas számra esküsznek, és azt tanácsolják, legyen három olyan barátunk, társunk, akire számítani lehet.

A barátságot érdemes tudatosan építeni és ápolni, azaz elég időt szánni a közös találkozásokra, programokra is.

A nők és a férfiak barátsága persze nem egyforma: a lányok könnyebben kitárulkoznak, egy sütemény mellett megosztják a gondjaikat, támogatják egymást. Az erősebb nem tagjai viszont zárkózottabbak érzelmi dolgokban, s ha összejönnek, inkább közös tevékenységbe kezdenek: izzadva rúgják a bort, emelgetik a korsót, így engedik ki a gőzt. Az életre szóló, meghitt barátságot nem is olyan könnyű megtartani, mivel azt könnyen megmérgezheti a versengés, a féltékenység, a sárga irigység, mint ahogyan az is, ha kifecsegik egymás titkait.

Ezért Lyubomirsky azt tanácsolja: „Ahelyett, hogy irigykedne, próbáljon meg sütkérezni barátja dicsőségében!”
 


A FOGADOTT FIÚ. – Barátságunk a régi szép időkben kezdodött. 1937-ben találkoztunk először, a spanyol polgárháborúban, ahol én zöldfülű fotóriporter voltam, ő pedig híres író. Mindenki „papának” becézte, én is hamar apámnak fogadtam. Az azóta eltelt években számtalanszor nyílt alkalma eleget tenni szülői kötelességeinek, és ezúttal határozottan boldog volt, hogy nevelt fia kivételesen nem szenvedett heveny pénzhiányban – írja háborús emlékeit idézve Robert Capa, a magyar származású híres fotós Hemingwayről. Capa sok képet készített az Öreg halász és a tengerért Nobel-díjat kapott amerikai íróról, akit apjaként tisztelt, de nem csupán a néha kapott „zsebpénz” miatt. Együtt ették a haditudósítók kenyerét, a fotográfus reggeli whiskyivás közben is megörökítette a világhírű írót, máskor meg közösen vadásztak. Hemingway szenvedélyes volt és kalandvágyó, imádta a veszélyt, négyszer nősült, hajlott a depresszióra, de a barátságot sokra tartotta.


KÖLTŐI HÁROMSZÖGEK
Megesik, hogy a szerelem közbeszól, és a cimborákból vetélytársak lesznek. A két költő, József Attila és Illyés Gyula nagy csavargásokkal és kávéházi beszélgetésekkel kezdődő barátsága tartósabb lett volna, ha nem esik meg velük kétszer is, hogy ugyanabba a nőbe szeretnek bele. Előbb Vágó Mártába, majd Kozmutza Flórába. József Attila csak 9 hónapon át ismerte Flórát, de a második találkozásra megkérte a kezét, és gyönyörű verseket írt hozzá. A frigy kútba esett. Dr. Kozmutza Flórából később Illyés Gyuláné lett, s megírta: még évtizedek múlva is „régi mendemondák, vádak, rágalmak” keringtek körülöttük, férje névtelen leveleket kapott. Többen Illyést „márványszívűnek” bélyegezték, mivel elvette barátja kedvesét, és megvádolták, hogy része volt József Attila öngyilkosságában. „Az egyetlen nő, akinek keresztnevét nem írhatom versbe. Korosztályom legnevesebb költője tette rá a kezét” – ismerte be Illyés. Egy dolog vigasztalhatta: Flórával négy évtizedet éltek le egymás oldalán, házasságban. Cifra fordulat, hogy egyes kutatók esküsznek rá: Flóra utóbb egy másik költő titkos múzsája is volt. Ez a hódoló állítólag Szabó Lőrinc, aki – ezek után könnyű kitalálni – szoros barátságot ápolt a férjjel, Illyés Gyulával.


KÖZÖS HÓNAPOS SZOBA. Nem csupán a színpadi jeleneteken osztozott a két Gyula, Gózon és Kabos, de fiatal színészkorukban az olcsó hónapos szobákon is. A két komikus szinte összenőtt, s számukra ez nem a rivalizálás, hanem a vég nélküli ugratások és csínyek forrásául szolgált. A két jómadár vicces történetei sorozatban jelentek meg a nagyváradi lapban, ezzel a címmel: „Két ilyen cimbora, avagy egy rosszfiú naplójából”. Barátságuk életre szólónak bizonyult: Szabadkán kezdődött, majd Nagyváradon és Budapesten folytatódott, és mindketten búslakodtak, ha nem játszhattak együtt. Ha az egyiknek éppen futott a szekere, húzta magával a másikat. Komikusduettjüket imádta a közönség, a bohém páros ezt is nagy átéléssel énekelte: „A pénzemet én máma mind elmulatom”. Mindketten szerepeltek a Hyppolit, a lakáj című, 1931-ben bemutatott filmben is, ahol Kabos Gyula még a hagymát is hagymával ette, Gózon pedig így fakadt dalra: „Köszönöm, hogy imádott…”


JÓL JÖN A BAJBAN
Az ideális életkörülmények, a gazdagság, a remek állás, az úszómedencés ház, a luxusautó szép álmok, de csak rövid időre tesznek boldogabbá. Ha megszereztük e javakat, egyszerűen hozzászokunk, s már nem okoznak akkora örömet – bizonyították a kutatók. A társas kapcsolatokkal más a helyzet, a baráti, családi és intim kötelékek hosszan tartó boldogságot garantálnak, ezeket nem unjuk meg. A segítőkészség is boldogít: akik szívesen tesznek jót másokkal, általában jobban érzik magukat a bőrükben. A barátság támaszt nyújthat a gyászban és az élet más sorscsapásaiban, enyhítheti a szakítás vagy a válás szomorúságát. Jólesik néha a bajtársi ölelés, mert csökkenti a feszültséget, enyhíti a fájdalmat. Ahogyan az is könnyebbség, ha van kinek a vállán kisírni magunkat…