Stressz a méhen belül

Fekszem becsukott szemmel egy ágyon, szívdobogás ütemes hangja tölti be a teret. Kalapál a kemény hang a fülemben, majd egyre halkabbá, kellemesebbé válik. Lágy, pici érintéseket érzek a lábfejeken a nagyujjam külső részétől a bokáig, a sarokig. Négyzetmilliméternyi aprólékossággal tapintanak finom ujjak néma csendben negyven percig.
Ismerkedem a diapozitív stresszoldás magzatkorunkba visszavezető gyökereivel. A módszert egy német orvos-pszichológus dolgozta ki. Azon a régóta ismert tényen alapszik, hogy a magzat fejlődése szempontjából nem közömbös az anya terhesség alatti érzelmi élete és az őt ért külső hatások. A dia ebben a szóösszetételben egy láthatatlan filmszalagot jelent, a pozitív pedig azokra az előjelekre, pluszokra utal, amelyek a "filmszalagon" a rögzült stresszélményeket jelzik. Minél több a plusz, annál több a testi-lelki problémánk, tünetünk, betegségünk.
Ruga Zsóka semmit nem kérdezett rólam. Egy óra után viszont - amit kellemes, ellazult állapotban töltöttem - sok-sok érdekes megfigyelését mondta el. Kezünkön, lábunkon, gerincünkön egy úgynevezett idősín húzódik, amelyen kitapintható a fogantatástól a megszületésig eltelt időszak minden pontja. A könnyű érintésre izmaink rángása válaszol, mert rossz élményeink ott feszülnek izmainkban. A módszer alkalmazója érzékeli és oldja a bennünket szülői oldalról ért stresszeket.
Mit észlelt rajtam? A jobb, azaz az apai oldalon a fogantatásnál, majd a terhesség nyolcadik hete táján támadt rossz érzést, sugárzó feszültséget tapasztalt (talán a nem kívánt terhesség gondolata vagy a fiú utód iránti vágy táplálhatta). Ez a korszak kapcsolatos mindennel, ami a nyaktól felfelé helyezkedik el (felső légúti, szem-, fülproblémák, fejfájás). A hatodik hónap a vesével áll összefüggésben, nem feltétlenül betegséget, hanem szorongós, félelmekkel teli lelki állapotot jelez. A vesém az energetikailag kényes pontom, amelynek tájékán gyenge az életeszszencia. A bal, azaz az anyai oldalon a pontok az anya végtelen egyedüllétét mutatták.
{p}
Döbbenten hallgattam, amit Zsóka a szüleimről mondott. Tényleg nem tervezték a születésemet, apámhoz sosem kerültem közel, anyám mindig fiúpárti volt, egész élete nagy lelki magányosságban telt. A fejfájás, a látás- és alvásproblémák, a feszültség, a bizonyítási vágy, a félelmeim és a szorongásaim mind olyan tünetek, amelyekkel együtt élek.
Kérdések sora merült fel bennem: hány kezelésre lenne szükségem, milyen rendszerességgel, mi jelzi a változást? A válaszok árnyaltak és nem kategorikusak. Minél fiatalabb életkorban kerül sor a diapozitív stresszoldásra, annál hatékonyabb. Számtalan terhes kismamát és csecsemőt, mozgássérült gyereket is kezel, tudja oldani a méhen belüli stresszt, a hasfájós, alvászavaros kisbabák problémáját. A módszer segít hiperaktív, nehezen fegyelmezhető, tanulási, kapcsolatteremtési zavarokkal küzdő gyerekeken, párkapcsolati nehézségeken és pánikbetegeken.
A foglalkozás nem vizsgálat, hanem kezelés, maga az úgynevezett oldás. A feszes izomrendszerű embereknek, a hasfájós babáknak lazábbá válnak az izmai, csökkennek a panaszai. A lábfej pontjai minden alkalommal másképp reagálnak. Más-más tünetek, még mélyebbről feltörő információk jönnek elő, s mindez heves érzelmi reakciókkal, sírással, rángással járhat. A hozott és szerzett fájdalmak, a belénk rögzült görcsök oldódnak és távoznak a diapozitív stresszoldással.
A kezelő arra nem lehet hatással, hogy a számtalan meglévő probléma közül éppen melyik oldása a legfontosabb, azt a tudattalan dönti el. Jó néhány derékfájós betegnek pár alkalom után elmúlt a fájdalma. Egy rosszul tanuló, ötödikes kislány már az első kezelés után jobb dolgozatot írt, közlékenyebbé és nyitottabbá vált. Egy tizenöt éve depressziós nőnél tíz kezelés után állt be jelentős javulás.
A módszer nagy előnye, hogy - egy rövid és megfizethető tanfolyam után - bárki megtanulhatja, és gyermekén, hozzátartozóján napi rendszerességgel otthon alkalmazhatja. A változást pedig ki-ki lemérheti, ha csökkennek a fájdalmai, a szorongásai, javul a kedélyállapota, nyugodtabbá válik, erősödik az önbizalma.