Szemérmes szegénységben

Hazánkban minden ötödik gyerek rossz anyagi körülmények közt nő fel: nem jut neki pénz cipőre, uzsonnára, iskolai kirándulásra. Nem saját választásuk alapján születnek és nőnek fel szegény szülők utódaiként. Ráadásul takargatják a keservüket, mert azt tanulták: a szegénység szégyen.

Családi körCsászár Jenő2005. 10. 21. péntek2005. 10. 21.
Szemérmes szegénységben

"Válogatós vagyok, azért nem ebédelek a menzán" - süti le a szemét a kisfiú, s nagymamája buzgón megerősíti: a nebuló egyenesen zokogott azért, hogy ne fizessék be az ebédjét. A soványka diák a koraérettek bölcs tekintetével bólogat. Pontosan tudja, hogy az iskolai meleg étel túlzottan sokba kerül.
A számok riasztóak: 2003-ban 2,2 millió gyermeket számlált hazánkban a Központi Statisztikai Hivatal, s közülük legalább 430 ezren éltek szegénységben. Az érintett családokban az átlagos egy főre jutó jövedelem alig haladta meg a húszezer forintot. A nincstelenség legjobban a három és több gyermeket nevelő családokat, az egyedül álló szülőket, a gyesen levőket, valamint a fogyatékos családtagot gondozókat sújtja. A nagycsaládok közül minden harmadik az alsó jövedelmi kategóriákba tartozik, azaz minél több az utód, annál magasabb az elszegényedés kockázata. A legtöbb juttatást a rendszerváltáskor kapták a családok, aztán az állam 2001-ig folyton csökkentette a támogatást, majd azóta kissé emelkedett a rászorulók felkarolására fordított összeg. Most a kormány nemzeti programot indít a gyermekszegénység leküzdésére.
A veszélyeztetett kiskorúak aránya Budapesten és Fejér megyében a legkisebb, míg Szabolcsban hétszerese, Jász-Nagykun-Szolnok és Borsod megyében is háromszorosa a fővárosi átlagnak. A kutatók szerint elszomorító, hogy éppen azokban a hátrányos helyzetű megyékben - például Szabolcsban és Borsodban -, ahol a legtöbb csecsemő születik, viszonylag kevesen kapnak terhességi-gyermekágyi segélyt, ugyanis hiányzik az ehhez szükséges munkaviszonyuk.
A UNICEF jelentése szerint a gazdag országokban - s ilyen szempontból hazánk is e körbe tartozik - az elmúlt években nőtt a gyermekszegénység. Kivétel csupán néhány állam, amelyben külön terveket dolgoztak ki, hogy megállítsák a családok lecsúszását. Az USA-ban például csökkent az egy gyermekre jutó szociálpolitikai támogatás, a gyermekszegénység ennek ellenére mérséklődött. Ez úgy lehetséges, hogy testre szabott programokat indítottak a leginkább rászorulók felkarolására, például álláshoz juttatták a segélyen tengődő, gyermeküket egyedül nevelő anyákat. Angliában ugyancsak kidolgozták a családtámogatás jól működő modelljét.
Hazánkban másfél éve megalakult a szegénységellenes szervezetek hálózata. Az ELTE Szegénységkutató Központja Ferge Zsuzsa szociológus vezetésével munkálkodik egy olyan, új szemléletű programon, amely arra hivatott, hogy gátat vessen a gyermekszegénységnek, azaz áthidalja a módos és a nincstelen családok közötti, egyre mélyülő szakadékot.
Mindehhez persze pénz kell. Az Európai Unió országaiban a nemzeti össztermék, a GDP 28 százalékát fordítják jóléti kiadásokra, miközben nálunk csupán húsz százalékát. S ráadásul az sem biztos, hogy éppen oda jutnak a támogató forintok, ahol a legnagyobb a szükség.
{p}
Csitt, korgó gyomor!
Anya reggel felkel, s megfőzi a makarónit egész napra. Szeretem a tésztát, szívesen megeszem egy nap háromszor is - böki ki a fiú az iskola udvarán. Elhúzódik a többiektől, hogy ne hallják, miről beszél. A sápadt, görnyedt hátú kamasz ugyanis hamar ráébredt: az igazi szegénység szemérmes.
A diák tehát röstelli, hogy otthon nincs mit enni, ezért összeszorítja a száját, és inkább nem panaszkodik. A figyelmes tanítónő persze észreveszi, ki az, akit korgó gyomorral engednek el otthonról, ki az, aki éhségtől szédelegve veti rá magát az iskolatejre. Itt nem dobnak a szemetesbe egyetlen szendvicset sem. Akadnak nebulók, akik alig várják a tanítást, mert szó szerint végigkoplalják a hétvégéket meg az iskolai szüneteket.
A pedagógusnő titokban uzsonnát csempész az alultáplált nebulók táskájába, majd remek ötlete támad: levelet ír egy alapítványnak, és segítséget kér nincstelen diákjai számára. Az alapítvány nem késlekedik, lelkes munkatársa telefont ragad, s újságírókat toboroz, hogy tárják fel a kilátástalan helyzetet. A vékonydongájú diákok lassacskán megnyílnak, az állástalan szülők pedig reménykedni kezdenek, hogy az adományokból legalább az ingyenebédre futja a gyereknek.
- Márpedig itt nincs semmiféle nyomor. Legjobb lenne ezt az egész gyűjtést elfelejteni - húzza fel gondosan formált szemöldökét az igazgatónő, és idegesen dobol az asztalon. Közben ingerülten gyűrögeti az újságot, melyben aznap "botrányos" riport jelent meg az iskolájáról. A keménykezű igazgató ellentámadásba lendül: előbb leteremti s hallgatásra parancsolja beosztottját, akinek a segélykérő levél ötlete kipattant a fejéből. Ezután irodájába rendeli az udvaron kószáló tollforgatókat, és megpróbálja lebeszélni őket arról, hogy "megszellőztessék" az ügyet. Mi több, azt tanácsolja nekik, hogy mihamarabb hagyják el az intézményt. Amiről nem beszélünk, az nincsen - nyilván ezt ismételgeti magában az igazgatónő, s arra gondol, biztosan megneheztelnek rá az önkormányzatnál, ha mindez kiderül.
A cikkek persze megjelennek, s az irodában egyre csak csörögnek a telefonok. Adományozók jelentkeznek, az egyik klub például tucatnyi rászoruló egész éves ebédjét fizetné. Ha hagynák...
- Itt nem éheznek a diákok. Félreértés volt az egész. Nincs szükség semmiféle segítségre - ismétli el újra és újra az igazgatónő; s a végén már maga is elhiszi, amit állít.
A soványka nebulók üres tésztát ebédelnek, és lassacskán megtanulják a leckét, hogy a szegénység szégyen. A kérdés csak az, hogy kinek a szégyene.
{p}
Az elcsent tízóraitól a védelmi pénzig
Bűnözés és szegénység sokszor együtt járnak még akkor is, ha gyermekekről van szó. A legkisebbek még azt sem tudják, hogy bűnt követnek el, amikor elcsenik padtársuk tízóraiját, vagy belakmároznak a más cseresznyefájáról szedett gyümölcsből.
Egyre több bűnesetben gyerekkorúak az elkövetők, s ennek hátterében többnyire a család rossz szociális helyzete áll - tájékoztat Kocsis Irén Mária rendőr alezredes, a Heves Megyei Rendőr-főkapitányság bűnmegelőzési osztályának vezetője. Jobbára kisebb értékű tárgyakat emelnek el a tizennégy évnél fiatalabbak, akiket koruk miatt a törvény még nem büntethet. Hevesben tavaly százötven ifjú bűnelkövető szerepelt a megyei rendőrségi statisztikákban, az idei év első kilenc hónapjában pedig már százötvenkettő. Meglepő módon két ötéves és öt kilencéves nebuló is szerepel a tavalyi lajstromban, s hét gyerekkorú keveredett rablásba. Jobbára mégis a tizenéves fiúk tévednek a bűn útjára. Előfordul, hogy a felnőtt családtagok vonják be betöréses lopásaikba a gyerekkorút, kihasználva büntethetetlenségét. A szülők persze pórul járnak, ha bebizonyosodik, hogy tudtak erről vagy maguk tették csemetéjüket bűncselekmény részesévé. Ilyenkor ugyanis kiskorú veszélyeztetése miatt eljárást indítanak ellenük.
Drága mobiltelefonok, márkás ruhaneműk, pénztárca a menzára szánt összeggel - rendszerint ilyesminek kel lába az iskolában. Egyik-másik kisdiák, aki szüleitől nem remélhet efféléket, néha a tolvajlástól sem riad vissza, hogy megszerezze e vágyott tárgyakat. A nagyáruházak különösen csábítanak a lopásra; igaz, az elcsent tárgyak általában a szabálysértési értéken belül maradnak. Sok kamasznak még akkor is kihívás túljárni a biztonsági őr eszén, ha anyagilag nem is szorul rá, hogy így jusson csokoládéhoz vagy divatos zselés tollhoz. Egyre több üzlet tulajdonosa tesz feljelentést ilyen esetben, s miután a rendőrség lezárta az ügyet, a gyermekvédelem feladata lesz, hogy a nebulót visszatartsa az újabb "akciótól".
A zsarolást még a nagyobb gyerekek is csak heccnek tartják, nem büntetendő cselekménynek. Megesett, hogy a 13 éves kamasz így zsarolta 11 éves társát: "Ha nem hozol otthonról negyvenezer forintot, beárulom az apádnak, hogy titokban dohányzol." Volt olyan is, hogy egy erősebb diák védelmi pénzt követelt gyengébb társától, akit cserébe megóvott volna a csúfolástól és a veréstől. A jelenség nem veszélytelen, hiszen a fiatalkorúak közt már arra is akadt példa, hogy a közeli boltost fenyegették üzletének felgyújtásával, hogyha nem gombol le háromszázezer forintot.
Ilyen területen akadnak esetek, amelyekből sohasem lett rendőrségi ügy. Egy alsós kislányt például heti száz forint fizetésére kötelezte az osztálytársa. Azzal fenyegette, ha nem törleszt, mindenkinek elmondja, hogy a fruska kibe szerelmes. A fruska néhány részlet után megelégelte a dolgot. Közölte, hogy egy összegben rendezi a tartozást, majd - lekevert egy jókora pofont a zsarolónak.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek