Medvekultusz

Aztán megszületett a kislegény - s hirtelen anynyi lett belőle, hogy lassan egy medverezervátumban éreztük magunkat. Érkeztek ugyanis a nagymamák, a mindenféle szintű rokonok és ismerősök, és aprócska ajándékcsomagjaikban szinte kivétel nélkül meglapult egy vigyorgó sárga-barna-piros-zöld-kék medve. Az egyiknek csörgő van a farában, a másiknak zörgősipka a fején. A gyerek ágya fölött egyszerre öt, különféle színárnyalatokban virító medve köröz, ha fölhúzzuk a szerkezetet. A könyvek szintén Medve Marciról és Medve Marcsiról szólnak. A kistányér aljára maga Micimackó telepedett le, jókedvűen kanalazza magába a mézet. A rágóka medve formájú, a sípoló-tülkölő-csattogó-csüngő-büngő szintén fáintos mackóimitáció. A ruhák, amiket kaptunk, kivétel nélkül a medvét reklámozzák.
Amikor a gyerek négy hónapos volt, csomagot kaptunk Amerikából kis rugdalódzókkal, rövid és hosszú ujjú ingecskékkel. Örömmel tapasztaltuk, hogy a göncökön nincsenek állatfigurák. Vannak viszont tarka és színes formák, és elvétve egy-egy felirat. Amikor az elsőt elolvastuk, hátrahőköltünk: "The bear is my friend." Vagyis: a medve az én barátom. Meg "Dear Bear." Azaz: drága maci.
Nincs a háznak olyan szeglete, ahol ne lógna, csüngne, hadonászna, vigyorogna Maci Laci (Yoggi Bear), Bubu, Brumi Maci, Micimackó vagy egy-egy nevenincs medve. A múltkoriban egy rokon fölvetette, nagyon szeretne már hintalovat venni a gyereknek. Kissé furcsán nézett ránk, amikor azt mondtuk neki: jó ötlet, de ha bemegy a boltba, jól nézze meg. - Miért? - kérdezte a rokon ijedten. - Nehogy medve legyen!