Jogi esetek

Vidéken az ingatlanok forgalma mintha akadozna, sokan keresnek gazdát falusi házuknak. Fizetőképes vevőt találni nem könnyű. Ugyanis aki ma vásárol házat, az nem elsősorban a saját zsebében keresgél, hanem hitelt, szocpolt, ki tudja még, mi egyebet halmoz össze, amelyek több bankszámláról, hosszas ügyintézés és papírmunka után érkeznek meg az eladóhoz. Ebben az időigényes folyamatban nemcsak a vevőnek, de az eladónak is akad dolga. Mai esetünk egy elszúrt adásvétel, egészen pontosan a foglaló körüli vitáról szól.
Egy házaspár új építésű lakást szeretett volna venni. Találtak is megfelelőt, megegyeztek az eladóval, és elkezdődött a hitelügyintézés. Előtte természetesen átadták a foglalót, egymillió forintot, amely, mint tudjuk, arra szolgál, hogy ha az ő hibájukból nem jönne létre a szerződés, abból a vevő kárpótolja magát az elvesztegetett idejéért - illetve, fordított esetben, ha az üzlet az eladó hibájából nem jön létre, duplán jár vissza. A foglaló után egy második, nagyobb részlet befizetése következett volna, ez azonban, ellentétben a szerződés erre vonatkozó pontjaival, nem az eladó kezéhez érkezett, hanem letétbe helyezték az ügyvédnél. Ugyanis a banknál gondjaik támadtak, méghozzá abból, hogy a szerződésből nem derült ki, vajon új lakásról vagy használtról van-e szó. Ez pedig azért nem mindegy, mert az új lakásra sokkal kedvezőbb hitelek igényelhetők. Az eladó a lakást újként hirdette, a szerződésben pedig kellékszavatossági szempontból használtnak minősítették - de ez csak arra vonatkozik, mennyiben felel az eladó az esetleges hibákért, nem arra, hogy általában a lakás új vagy használt. A vevők egy nyilatkozatot kértek volna az eladótól a bank számára, hogy az általuk vásárolt lakás új, de ezt nem kapták meg. Hogy kényszerítsék az eladót a megfelelő dokumentum kiadására, nem fizették ki neki az önrész maradékát, hanem letették az ügyvédhez olyanformán, hogy ha ők megkapják a papírt, akkor átadhatja a pénzt. Ezzel ugyanakkor megszegték a szerződést, amely kimondta, hogy mikor kell az eladó kezébe letenni a vételárnak ezt a részét. Az eladó nem habozott: felmondta a szerződést, zsebre tette a foglalót, és keresett más vevőket.
A bíróságnak azt kellett eldöntenie, ki volt a hibás abban, hogy a szerződés végül nem ment teljesedésbe. Ettől függött ugyanis a foglaló sorsa. A vevők szerint az eladó hibázott, mert nem adta ki nekik azt a dokumentumot, amire szükségük volt a hitelfelvételhez. Az eladó szerint a vevők hibáztak, hiszen megszegték a szerződésbe foglalt fizetési határidőt. A bíróság az ügyet a már e lapokon is emlegetett együttműködési kötelezettség szempontjából vizsgálta. Megállapította, hogy az eladót semmilyen hátrány sem érhette volna, ha kiadja a szükséges nyilatkozatot, sőt, később, másik vevőknek, ki is adta. Ugyanakkor a vevők sem tettek meg mindent az együttműködés érdekében, hiszen ha előre utánanéznek a hitelfelvétel feltételeinek, a szükséges kérdéseket már a szerződésben tisztázhatták volna, és nem kellett volna utólag vitatkozni azon, hogy az ingatlan végül is új vagy használt. Ezért mindkét fél egyformán hibás: a foglaló a vevőknek visszajár, de semmilyen pluszkövetelésük nem jogos.