Szakíts, ha bírsz?

Úgy tizenkét évvel ezelőtt, amikor Takács Angéla másodjára is kimondta a boldogító igent, s magára vállalta újdonsült férje három gyermekének nevelését a maga egykéje mellé, nem számolt a keserű jövővel. Boldog családról, holtomiglan tartó mézédes házasságról, közös csemetéről álmodozott. Azt sem bánta, hogy kétszobás, belvárosi lakását hamarjában aprópénzre váltotta. Szerelemtől megrészegülve, nagy önfeláldozással ezt később minden hivatalos dokumentáció nélkül beforgatta abba a családi házba, amelyben az újonnan alakult család élt, s amelynek Takács Angéla (részbeni) nevére íratása egyetlen percig fel sem merült. Vagyis: önként és dalolva semmizte ki magát, fiát és az időközben született kislányát.
Az asszony mára megkeseredett és kiábrándult. Belefáradt a szeretetlenségbe, a csetepaték özönébe, a tengernyi tehervállalásba, nem kevésbé férje ridegségébe. Válni akar és költözni. De nincs hová.
Hogy miért nem készített annak idején házassági vagyonjogi szerződést? A negyvenes éveinek elején járó, többdiplomás nő kesernyésen mosolyog, és csak legyint. Meggyőződéssel állítja, illúzióromboló lett volna vagyonjogi szerződésről morfondírozni, miközben a templomi szertartást, a násznép meghívóját, menyasszonyi ruháját, párja frakkját és a gyerekek ünnepi öltözékét tervezte.
- A szerelmes ember vak, csakis a jót, a szépet, a sírig tartó hűséget reméli. Aztán egyszer jönnek azok a bizonyos hétköznapok, amikor a szerelem szeretetté szelídül. Jó esetben... - szögezi le. Ám van úgy, hogy a napnál is világosabbá válik: a párok nem illenek össze, és gondjaikat nem tudják egymással megbeszélni. A lelki eltávolodás pedig egyszer csak megmutatja a külön ágyhoz és a különéléshez vezető nyílegyenes utat.
Elköltözni, papíron is függetlenné válni? Vagy csak a közös ágynak-asztalnak búcsút inteni? Netán egy titkos és boldogságos kapcsolattal színesíteni a monoton hétköznapokat? Ízlés dolga - no és a lehetőségeké. Az idősebbek nyilván a házasság szentsége mellett voksolnak. Kitartásra, tűrésre intik gyermekeiket, unokáikat. Ahogyan ők is tették hajdanában. A fiatalok viszont elszántak, és ki akarnak lépni a zátonyra futott kapcsolatból.
Magyarországon jelenleg minden tizedik felnőtt elvált. Mintha egyre többen feledkeznének meg a Biblia tanításáról, mely szerint amit Isten egybekötött, ember el nem választhatja - véli Ágh Andrea szociológus.
A gyermekelhelyezést, a vagyonmegosztást nagyban befolyásolja az, hogy milyen nemzetiségű a házastársunk, hol élünk és hol válunk. Vajon mi a teendő akkor, ha minden kötél szakad, és idehaza akarnak válni magyar állampolgárságú házastársak?
Nálunk meglehetősen egyszerű ez a folyamat, ha a párok közös megegyezése szentesíti. Az is előfordulhat, hogy a bíró egyetlen tárgyalás után felbontja a köteléket. Ez akkor lehetséges, ha a nő és a férfi közjegyző vagy ügyvéd előtt előre megállapodik a vagyonmegosztásról, és más kérdésről nem kell határozni. Közös kiskorú gyermekek esetében akkor is minimum két tárgyalás szükséges, ha előzetesen mindenben megegyeztek a felek.
Ha magyar állampolgárságúak a felek, a lakóhelyük - ahol legalább hat hónapja élnek - szerinti bírósághoz kell benyújtaniuk a bontókeresetet. A házasság felbontása iránti kérelem beadásával egy időben a felperesnek - annak, aki a válást kezdeményezi - a tizenkétezer forintos illetékbélyeget is mellékelnie kell. A vagyonjogi szerződés és az egyéb tisztázásra váró kérdések rögzítésének költsége az ügyvédi irodákban egyedi megállapodás szerint alakul, amit a megosztandó vagyon nagysága is befolyásol. Ha tízmillió forintnál nagyobb érték a per tárgya a válás során, a 12 ezer forint mellé további hat százalékot kell illeték címen az államnak befizetni. Ha közjegyzőhöz fordulunk, rendelet szabályozza a szakember munkadíját. Amennyiben nem közös megegyezéssel válnak a párok, a perköltség végösszegét a vesztes fél fizeti.
De lássuk, mi a helyzet kacifántosabb házasság esetén! Akkor például, ha egy magyar orvos úgy határoz, hogy Olaszországban kíván dolgozni, ott feleséget is talál magának, de aztán egyszer mégis búcsút int neki. Ha legalább fél éve az említett országban él a házaspár, a válási eljárást az ottani jogszabályok szerint kell lebonyolítani. Olaszországban pedig a szent kötelék összetartása a cél, ezért a jogszabály megköveteli a meghatározott idejű különélést ahhoz, hogy a bíró biztos legyen benne, a házastársak véglegesen elszánták magukat a válásra. Így három évbe is telhet, amíg lezárul egy válási hercehurca - tudtuk meg Tóth Ádámtól, a Magyar Országos Közjegyzői Kamara elnökhelyettesétől.
Az uniós országokban, a túlnyomóan katolikus környezetben lényegesen alacsonyabb a válások aránya a teljes népességhez képest. Lengyelországban, Görögországban, Olaszországban, Spanyolországban, Írországban még jobban hisznek benne, hogy a család a társadalom legősibb intézménye, amelynél jobbat még nem sikerült kitalálni. A magyar válásrendszer egyébként, a legtöbb uniós országhoz hasonlóan, nem változtatott korábbi rendszerén a csatlakozás után.
Vajon divatos-e manapság házasság előtt vagyonjogi szerződést készíttetni?
- Ha nem az első házasságkötésük, megfontoltabbak az emberek - osztja meg tapasztalatait Tóth Ádám. - Egyébként pedig nem jellemző ilyen szerződést kötni, hiszen az a bizalmatlanság jele lehetne. Sokan nem is tudják, hogy ha két ember kimondja a boldogító igent Magyarországon, akkor a vagyonegyesítő rendszerben, közreműködéstől függetlenül, minden tárgy, amit együtt szereznek, fele-fele arányban kerül a házastársak tulajdonába. Ha válnak, így is kell osztozni; már ha a házasságkötés előtt nem készült vagyonjogi szerződés.
A legkiszolgáltatottabb helyzetben azok vannak, akik élettársi kapcsolatban élnek, s nem írattak ilyen dokumentumot. Esetükben, ha valamelyik fél meghal, és nincs törvényes örökös, a vagyon nem az életben maradt társra, hanem az államra száll.
Franciaországban előrelátóbbak a jogalkotók, mivel ott eleve vagyonelkülönítő vagy ­egyesítő rendszer működik. Muszáj valamelyik mellett állást foglalni. Ha például egy magyar férfi és egy francia nő összeházasodik, a lakóhelyük szerinti vagyonjogi viszonyokat kell alkalmazni. Ha egy harmadik helyen, mondjuk Kanadában élnek immár fél éve, akkor az ottani jogszabályok számítanak. Amennyiben valamelyik fél összepakol, és elhagyja a közös családi otthont, megszűnik az életközösség, és a szerzés tekintetében a közös vagyoni viszonyok is. Azaz amit a különköltözés után kapnak, vesznek, nyernek, szereznek, azon már nem kell osztozniuk, még akkor sem, ha még folyamatban van a válóper. A bíróság nem kutatja, mióta él külön a férj és a feleség. Nősülni vagy férjhez menni persze addig egyik fél sem tud, amíg a válást ki nem mondta az illetékes bíróság. Akkor sem, ha vegyes házasság esetén a nő vagy a férfi visszaköltözött szülőhazájába.
Békési Enikő pszichológus szerint a válások legnagyobb vesztesei mindig a gyermekek. Mert ők legtöbbször mindkét szülőhöz egyformán ragaszkodnak.
{p}
Pezsgő meg plakát
Liv Ulmann színésznő Változások című könyvében ekként vall válás utáni érzéseiről: - Amikor közvetlenül a szakítás után Svédországba érkeztem, a repülőtéren néhány barátnőm várt. Féltem a tekintetektől és a megjegyzésektől. Ők mégis pezsgőt készítettek elő, és egy plakátot lengettek: "Az élet megy tovább. Isten hozott, Liv!" Sikerült helyreállítanom kapcsolataimat az emberekkel. Megbecsültek, amióta független lettem, s felhagytam a feltétlen kötődéssel. Amikor megtanultam, hogy saját boldogulásomat ne tegyem függővé mindig a mások magatartásától. Értelmetlenség másvalakinél keresni menedéket saját magányunk és bizonytalanságunk ellen.

Házi terrorban
Mit tegyen az a magyar lány, aki egyetemi évei alatt beleszeret egy moszlim fiatalemberbe? Nehéz okos tanácsot adni. A jogalkotók csak félve merik kimondani: az a lány ne menjen olyan országba lakni, ahol türelmet nem ismerő vallási irányzatok uralkodnak. Ajánlatos a házasságkötés előtt a leendő gyermekek elhelyezésével kapcsolatosan minden eshetőséget áttekinteni és közjegyző előtt megállapodni. Akkor is, ha a vőlegény ennek hallatán végül el sem akarja venni a magyar lányt.
Betty Mahmoody amerikai írónő saját tanulságos történetét vetette papírra, film is született belőle Lányom nélkül soha címmel. A regény egy amerikai asszonyról szól, aki feleségül megy egy iráni orvoshoz. Boldog életük akkor változik meg, amikor a férj hazalátogat szüleihez, s feleségét és ötéves kislányát is magával viszi. Iránban derül ki, hogy a férj Amerikában elveszítette állását, így szülőhazájában akar maradni, s olyan akar lenni, mint az ott élő férfiak. Feleségétől megköveteli, hogy az iráni asszonyok életét élje, mély elnyomatásban és megalázottságban. Az elviselhetetlen házi terror elől Betty egy iráni testvérpár segítségével, kislánya és saját élete kockáztatása árán hazaszökik az USA-ba.
Az eset nem egyedi. Köztudott, hogy még napjainkban is sok nőt és gyermeket "tartanak fogva" idegen országokban. És a nemzetközi joghatóságok semmit nem tehetnek értük.