Itt a világ vége?

Nemrégiben Pest megyében egy gimnazista fiú öngyilkos lett, mert érettségije nem sikerült olyan jól, mint ahogyan azt a szülei elvárták tőle. Pár hónapja egy nyolcadikos bihari lány szökött el otthonról, mert egyetlen középiskolába sem nyert felvételt, s félt az otthoni következményektől.

A pedagógusok tapasztalata szerint mindig az elsősökre, a végzős nyolcadikosokra és a középiskolásokra nehezedik nagyobb súllyal a bizonyítványosztás. A kicsik a koruknál fogva érzékenyebbek, a többiek egyre nagyobb présben élnek, mind nagyobb követelményeknek kell megfelelniük. Aki fél a szüleitől, tart az ismétlődő veréstől, a lelki fájdalomtól, és nem saját magáért, a későbbi boldogulásáért tanul, csak ideig-óraig képes összeszedni magát. Később úgy védekezik, hogy eltitkolja mindazt, amiért kikapna.
Vizsgálatok igazolják: akiket bántalmaznak otthon, azok rejtett feszültségeiket másokon vezetik le. Szép számmal akadnak olyanok is, akik a rossz szülői bánásmód hatására szorongóvá válnak - általában ők azok, akik végső elkeseredésükben elkószálnak.
- Néhány évvel ezelőtt, egy Debrecenhez közeli faluban két alsós testvér meg hetedikes unokatestvérük összefogott, és megtervezték bujkálásuk részleteit - meséli Molnár Katalin debreceni tanítónő. - A nagycsaládban, mostoha körülmények között nevelkedő gyerekeket év közben gyakorta ütötte feldühödött apjuk egy-egy rossz osztályzat miatt. Igaz, soha, egyetlen percre sem ültek le a szülők tanulni a srácokkal, és szülői értekezletekre sem jártak el. A bizonyítványosztás előtt úgy engedték el otthonról a gyerekeket: ha rossz lesz az osztályzatuk, lábuknál fogva kötik fel őket a diófára. Sajnos ez mindkét családfőtől kitelt volna. A gyerekek tehát joggal rettegtek, ráadásul tudták, gyöngécske teljesítményt nyújtottak egész évben. El sem mentek az iskolai ünnepségre, hanem a szomszédos faluba szöktek, nagyapjukhoz. Az öreg bújtatta őket, mert féltette az unokákat az otthoni tortúrától. Végül, amikor a rendőrség, a határőrség és a polgárőrség is keresésükre indult, bejelentést tett, hogy jól vannak a gyerekek, csak nem mertek hazamenni.
Ez az eset szerencsésen végződött. Sokan viszont az ország másik végébe szöknek, és éhen-szomjan hányódnak-vetődnek, koldulással, feketemunkával próbálkoznak. Mások bűncselekmény áldozatai lesznek. Évente mintegy ötezer csellengőt tartanak számon hazánkban. Közülük sokan két-három héten belül előkerülnek. De vannak, akik csak hónapok, évek múlva - vagy sohasem.

Testreszabott szigor kéretik
Ha egy fiatalkorú elmenekül otthonról, abban a családnak döntő szerepe van - véli Forgách Péter pszichológus. A csellengés oka persze nem mindig a rossz bizonyítvány. Gyakorta áll a háttérben a túlzott szülői szigor, a családon belüli közöny, az eltávolodás, a rendszeres veszekedés. A túlságosan érzékeny, szeretetre éhes, stresszben élő fiatalok közül sokan gondolják úgy, inkább nyakukba veszik a világot, mint hogy megverjék vagy megalázzák őket szüleik. Szélsőséges esetben az öngyilkosságtól sem riadnak vissza. Ahhoz, hogy idáig eljusson egy tizenéves, sok sérelemnek kell felgyülemlenie. A vasszigor vagy épp a nemtörődömség visszafordíthatatlan következményekkel járhat. A gyermeket olyannak kell elfogadni, amilyen, s amilyen képességekkel megáldotta a sors. Ha valaki nem született zseninek, ne várjunk tőle kivételes teljesítményt! Nem árt olykor a saját bizonyítványunkat is előkotorni a fiók mélyéről. Jó, ha tudják gyermekeink, mi sem vagyunk hibátlanok, és szeretjük őket annyira, hogy értelmes szabályokat, tilalmakat és engedményeket állítsunk fel számukra.