Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Egy mostanában elharapózó szokásra figyeltem fel. Egyre több fiatalember ücsörög otthon az anyja szoknyáján még abban a korban is, amikor már régen családot kellene alapítania! Én huszonnégy éves voltam, amikor elvettem a feleségemet, azóta élünk boldogságban, most már 46 éve, felneveltünk három leányt. A húgom fia 36 éves, és még mindig otthon lustálkodik. Eleinte féltünk, azért nem nősül, mert esetleg nem a lányokhoz vonzódik. De nem, mindig van barátnője, ahogy manapság mondják. Egyszerűen csak halogatja a komolyabb döntést, minek, hiszen jó dolga van otthon, az özvegy anyja lesi minden kívánságát. De az ismeretségi körömben tudok még négy-öt hasonló esetet. Az egyik azért nem mozdul, mert nincs barátnője, a másik azért, mert a lány, akinek udvarol, nem akar még úgymond gatyát mosni. A harmadik, mert csak.
Nincs is ennél kényelmesebb élet. Leraknak egy kis pénzt, vagy még azt sem, ezért cserébe főznek, mosnak rájuk, az anyukára mindig lehet számítani, ha tiszta ing vagy meleg vacsora kell. De ezek a fiúk így soha nem nőnek fel. Nekik is részük van abban, hogy ilyen kevés gyerek születik.
Üdvözlettel: Ferenc

Kedves Ferenc!
Jók a példái, valóban divatba jött ez az otthon maradás a mama szoknyáján. Vagy netán a nyakán? Már lapunkban is többször írtunk erről a furcsa divatról. De nem csak magyar jelenség ez, például Olaszországban egész komoly társadalmi vita alakult ki róla: ott még fokozottabban terjed a szokás, olyannyira, hogy akár 40 éves korukig is otthon laknak a fiúcskák. Ennél tovább aztán már nemigen lehet halogatni a családalapítást, úgyhogy akkor nagy keservesen leválnak és megnősülnek. (Vagy éppen örökre otthon ragadnak agglegénysorban.) No, el lehet képzelni, mennyire tud majd megfelelni a férji-apai feladatoknak egy ilyen férfi… Világjelenség, hogy a fiatalok nem akarnak felnőni. Főleg a fiúk, hiszen a lányokban azért ott él a vágy a saját fészek megteremtésére, többségük előbb-utóbb kisbabára is vágyik. Ha tehetik, kimozdítják barátjukat  a szülői házból. És persze vannak olyan fiúk is – reménykedjünk, hogy még többségben –, akik természetesnek veszik az önállósodást.
Azért én a szülők, főleg az anyák felelősségét sem hallgatnám el. Aki úgy neveli a fiát, hogy szinte személyzetként szolgálja ki, ha annak soha a kisujját sem kell mozdítania otthon, az könnyen úgy járhat, hogy egy 36 éves óriáscsecsemőnek főzögetheti a reggeli kakaót. Aztán persze sóhajtoznak az ilyen asszonyok, vajon lesz-e valaha unokájuk. Úgyhogy egyetértek Önnel: minden fiúnak egyszer férfivá kell felnőnie – de ennek a folyamata már az óvodában kezdődik.
Üdvözlettel: