Kinek mondjam el?

Kedves Ágnes!
Egy éve élek nagy szerelemben egy elvált férfival. Zsolt nyolc évvel idősebb nálam, van egy tizenegy éves fia és egy tizenhárom éves lánya. Már eljegyeztük egymást, tervezünk még egy gyermeket is, de egyelőre anyagilag talpra kell állnunk, mert a vőlegényem mindent otthagyott előző családjának.
Ezt elfogadtam, mert már így ismertem meg. Abba viszont nem könnyű beleszoknom, hogy számára négyen vagyunk egy család, mi és a két gyerek. Pedig őket az édesanyjuk neveli. Mivel mindenki rugalmasan kezeli a láthatási időpontokat, sokat vannak nálunk, de úgy érzem, kissé túl sokat. Vagy talán nem is a gyakorisággal van a bajom, hanem azzal, hogy teljesen kiszámíthatatlan, mikor és meddig. Ugyanis bármit tervezünk el, ha a gyerekeket kell valahová vinni, vagy nekik jut eszébe valami program, az mindig felülírja a mienket. A gyerekek meglehetősen szeszélyesen viselkednek velem, hol kedvesek, vidámak, segítenek, hol meg morcosak, néha egyenesen levegőnek néznek. Zsolt pedig soha semmiért nem szól rájuk, mert reszket, hogy attól majd ritkábban jönnek. Valósággal udvarol nekik, csak fel ne húzzák az orrukat valamiért.
Most kicsit elbizonytalanodtam. Mi nagyon jól megvagyunk egymással, soha nem veszekednénk, ha nem lennének a gyerekek. Nem szeretném megbántani a páromat, aki kedves, szerelmes, semmi panaszom nem lehet rá. Mit csináljak, hogyan birkózzam meg ezzel a helyzettel?
Üdvözlettel: Angéla

Kedves Angéla!
Azt írja: ha nem lennének a gyerekek… De hát vannak. Ön készen kapott egy helyzetet, ennek tudatában kötelezte el magát Zsolt mellett. Tudomásul kell vennie, hogy ezzel a férfival együtt megkapja a gyerekeit is. Az emiatt ki-kitörő veszekedések jóra nem vezetnek, és súlyosan megterhelhetik kapcsolatukat.
Ezzel együtt ne gondolja, hogy nem érzek együtt önnel. Érthető, hogy ha egy fiatal nő egyszerre csak készen kap két kiskamaszt, bizony nem lesz könnyű az élete. Mert néha aranyosak, máskor undokok – és bizonyára otthon is ilyenek, hiszen kiskamaszok. De leveléből úgy látom, nem olyan szörnyű a helyzet, hogy búsulni kellene miatta.
Azt mindenképpen javasolnám, hogy legyen valami rendszer a gyerekek látogatásaiban. Szép, hogy rugalmas a láthatás, de önnek is joga van az előre elhatározott programokhoz. Beszéljen erről Zsolttal, de semmiképpen sem veszekedés közben. Tulajdonképpen még nem telt el egy év sem azóta, hogy így folyik az életük, úgyhogy talán kialakul majd valami rend. Az, hogy ilyen friss a kapcsolatuk, reményt ad arra, hogy vőlegénye figyelembe veszi az ön igényeit is. Ne adja át magát a sértettségnek, hanem igyekezzen párjára hatni – kedvesen, de észérvekkel.
Üdvözlettel: