Újabb év hordaléka

Sem olimpia, sem amerikai elnökválasztás, Putyin sem távozik úgy, hogy valójában marad, de a csillagok pillanatnyi állása szerint még csak egy hazai népszavazásnak sem nézünk elébe, ha csak az európai parlamenti választásokat nem vesszük annak… 2009 természetesen ettől függetlenül minden lesz, csak nem semmitmondó év – még ha sokan kiegyeznének is egy kis eseménytelenséggel. Kétszer azonban nem lehet ugyanabba a folyóba lépni, ezt már az ókori bölcsek megtanították nekünk, a mögöttünk lévő esztendővel valószínűleg végérvényesen lezárult valami.

Ez a valami pedig a negyed század óta tartó gazdasági fellendülés időszaka volt. A lendület 1995 és 2000 között érte el a csúcsot, ebben az időszakban az amerikai részvények értéke megháromszorozódott – hogy aztán azóta 60 százalékot essen. Volt már ilyen a világtörténelemben, éppen a harmincas évek nagy világválságát megelőzően. A különbség csak annyi, hogy akkor a részvények a korábbi értékük egyötödére estek vissza. Lehet, hogy mi még ez előtt állunk? Mondom, minden lesz 2009, csak nem semmitmondó év.

S ránk, magyarokra mi vár? A magyar gazdaságot a másfél százalékos visszaeséssel a húsz leggyengébben teljesítő közé várják az elemzők. Ha esetleg vigasztal valakit, olyan illusztris társaságába keveredtünk evvel, mint Nagy-Britannia, Írország vagy Dánia, amely országokban mindenütt hasonló csökkenéssel számolnak. A kedvezőtlen listát szegény Izland vezeti, ahol közel tíz százalékkal kevesebbet fognak 2009-ben termelni. A növekedés Kínában is fékeződik, be kell érniük szerény hét és fél százalékkal… Az igazi gond azonban az Egyesült Államok egyszázalékos visszaesése lesz. A világ nekik termel, a dolgok általában ott mentek igazán jól eddig, ahol amerikai kereskedőtől érkezett a megrendelés. A világ gazdasága vélhetően tehát akkor fordul növekedésbe, amikor Barack Obama országa ismét lendületet vesz.

Az előttünk lévő esztendő Magyarországon is izgalmasnak ígérkezik. Mert például dönthetünk arról, hogy melyik párt milyen mértékben képviseljen bennünket Európában. Ez azonban – sajnos – még keveseket hozna izgalomba, ha szavazatukkal nem fejeznék ki egyben a véleményüket az ország élén állók munkájáról is. Akármi is lesz az eredmény, annyi bizonyos, hogy végre megmozdulnak az évek óta megmerevedett frontvonalak. S ez mindenképpen örvendetes.

Ettől azonban még 2009 vélhetően nálunk is a könynyek esztendeje lesz, csökkenő jövedelmek, elvesztett munkahelyek jellemzik majd. Józan ésszel gondolkodva ilyenkor a sorokat inkább zárni kellene, a közösségeknek, családoknak összetartani, egymást segíteni – ám ehelyett a szorongás, az egymásnak feszülés, a kilátástalanság érzése szokott eluralkodni – mint ahogy az a rendszerváltás utáni munkahelymegszűnések időszakában is történt. Mások – az idei karácsony tanúsága szerint a korábbi évekhez képest sokkal többen – az egyházakhoz fordulnak útmutatásért. Az egyházak pedig segítenek is szellemi, lelki, karitatív értelemben – amennyire a lehetőségeik engedik. Tennének ugyan többet is, ám helyzetük nem könnyű. Várják például, hogy az általuk fenntartott iskolák számára átutalja végre az állam a Számvevőszék által meghatározott 2,6 milliárd forint hátralékot. Erre azonban semmiféle jel nem utal, sőt még az ország helyzetéről tárgyaló nemzeti csúcsra sem kaptak meghívót. Kár. Egyszer talán elérkezik az az időszak, amikor a mindenkori kormány partnert lát az egyházakban, s nem ellenfelet. Saját helyzetét is könnyítené evvel.