Sört a művész úrnak!

A nyolcvanas években játszódó történet színhelye egy Ógyarmat néven szerepeltetett, osztrák határ menti kis zsáktelepülés, melynek lakói – akárcsak a szentivániak – meseszép, ám igen szerény körülmények között élnek. Mígnem egy osztrák gazda jelentkezik: megvenné földjeiket. Az üzlet a falu vezéregyénisége, István miatt meghiúsul, aki szerint nekik majd földjük hozza el a Kánaánt. Ezzel magára haragít mindenkit, s amikor bánatában öngyilkosságra készülve éppen saját sírját ássa a temetőben, egy gázolajvezetékre bukkan a földben. Nem az övék, a falusiak mégis gátlástalanul fosztogatják, s ebből meggazdagodva irigy ellenségei is lesznek egymásnak. Az olajcég rájön a lopásra, katonák szállják meg falut, mely ismét szegény lesz – aztán minden jóra fordul, mert végül gejzír tör fel a dombon.
– A mi kincsünk is a termálvíz lenne, ha pénzt tudnánk szerezni hozzá – fodrozza meg a Zsunyi-patak vizét Noskó Sándor, aki tizenhat éve polgármestere szülőfalujának. – Itt, a völgyben, a múlt század elejétől a háború végéig strandfürdő volt, medencéjét a ma is meglévő gyógyforrás táplálta. Ma 158-an lakják Cserhátszentivánt, ám akkoriban még nyolcszázan – és népszerű üdülőhely volt. kabinokkal, kupolás tetejű zenés mulatóval. A helyiek szobákat adtak ki. Aztán a strand lepusztult, benőtte az erdő. Nemrég egy befektetői ajánlatot, hasonlóan a film sztorijához, azért utasítottunk el, mert ezzel együtt a környező földeket is fel akarták vásárolni. Ilyen áron nem kell a boldogulás!
Az 56 éves Noskó úr kamaszként, focizás közben került először fekete-fehér szalagra a Páger Antal főszereplésével ötven éve ugyanitt forgatott Az orvos halála című filmben. A mostani, július végéig tartó eseményen rengeteg szervezőmunkája miatt csak villanásra tűnik fel a filmben, amint kocsijáról ő is 100 forintért árulja a gázolaj literét.
A biliárdasztalon heverő, Ógyarmat feliratú tábla jelzi, a temető, a templom és a parasztporták mellett a kocsma is a Mázli fontos helyszíne volt. A pultnál Balázs Istvánné füstös hangon, melankolikusan emlékszik vissza a „boldog káoszra”. Reggelente ugyan összevesznek, ám délutánra megbékélnek az emberek, a szegényre meg azért acsarognak, minek ül a kocsmában, ha nincs pénze. És ha ritka is férfiemberek szemében a könny, de „amikor ez a kedves, tisztelettudó gárda” elköszönt, bizony még ők is „félrepislogtak”. Űrt hagytak maguk után, hiszen városiaké itt már a házak fele, hétvégeken van csak mozgás. A helyi statiszták legfiatalabbja, a nőtlen közmunkás Nagy Misi is minden pillanatát élvezte a „munkának”. Ami inkább szórakozás volt, teljes ellátást kaptak érte. Az övé sajnos félbeszakadt, mert egy hőgutás napon vérnyomása és cukorbaja folytán rosszul lett. A copfos Dér Józsefnének a kocsmában kellett búsan könyökölni az asztalon, poharában bort imitáló szörppel, s bámulnia a pultra tett tévét – amiről néha megfeledkezett, ilyenkor újravették a „snittet”. Tornacipő, cicanadrág, mintás selyemblúz, otthonka volt a leggyakoribb hazulról hozott „jelmeze”, a temetésen pedig, ahol a halottnak vélt István feküdt a koporsóban, ünneplőruha. Évike jól bírta az olykor napi tizenkét órás strapát, elvégre gyerekei már kiröpültek, férje dolgozott, a tyúkok meg kibírták valahogy a távollétét. Szabó Pál, a már nyugdíjas kőműves szerint a legizgalmasabb jelenet az volt, amikor helikopterrel jöttek a kommandósok, s a temetőben megbilincselték őket. Szaladniuk sokszor kellett. Egyszer önszántából rohant, amikor az Istvánt játszó Lukáts Andor összeesett, azt kiabálván, vigyék azonnal szegényt a levegőre! Volt is nagy nevetés, hiszen csak szerepe miatt tette. Szabó Pál 61 évesen megérte, hogy ma úgy üdvözlik a kocsmában: „Sört a művész úrnak!” Azt sem hitte volna, hogy az addig csak „fityfirittynek” tartott színészkedés néha nehezebb volt, mint maltert vakolni. A filmet majd kiküldi Amerikában élő lányának is, hadd lássa, mire vitte az apja, akinek még a birkáit is megörökítették.
Sándor Józsefné is 65 évesen hallotta először a kasztingként hangzó angol casting szót. Mert a statisztákat is válogatták ám! A majd’ félszáz behívottból tizenvalahányat választottak ki, volt is belőle sértődés a kimaradtak részéről… Bözsike unokáit hátrahagyva üldögélt a füstös kocsmában, ami rendesen nem szokása, a temetőben, templomban viszont rutinosan mozgott. Mégis ott hagyott ki a szívverése egy pillanatra, amikor István felült a koporsóban, és közölte, kire hagyja traktorát, földjét. A film már csak ilyen… De szép volt, jó volt minden. A stábot is visszahúzza a szíve, azóta többen jöttek látogatóba, a rendező Keményffy Tamás pedig ígérte, jövőre náluk is lesz filmbemutató.