Lesben áll az éhhalál

Egymást ütlegelő, végtelen sorokban türelmüket és reményüket vesztő egyiptomiak, élelmiszerraktárakat fosztogató filippínók, lesoványodott mexikóiak, a hongkongi bevásárlóközpontokból átmenetileg eltűnt a rizs, éhezők Haiti szigetén – új képek ezek a televíziókban. Az utóbbi években úgy tudtuk, főként Afrika szenved az éhínségtől. Néhány hónapja az éhezés új formája jelent meg: ma már nemcsak ott éheznek sok millióan, ahol nem képesek megtermelni az élelmet, hanem az ENSZ felmérése szerint 37 országban fordul elő, hogy már a középosztálybeli népesség is képtelen megfizetni a 30-40 százalékkal drágább élelmiszert.
Az amerikai búzakészletek hatvanéves mélypontra csökkentek, a világ gabonatartaléka 25 éve nem volt ilyen kicsi, ráadásul a tételek egy része nem is élelmezési, hanem ipari célokat szolgál. Az ENSZ szerint hiába ér el becslések szerint rekordot az idei gabonatermés, az jóval kevesebb a szükségletnél. Ráadásul még az időjárás is közbeszólhat. Ahogy máris közbeszólt: a szárazság Kínában, Ausztráliában, a hideg Argentínában, az árvíz Európában tizedeli a termést. A világ összes élelmiszer-tartaléka 30 éve nem volt ilyen kicsi, csak 53 napra elég, szemben a tavalyi 169 nappal.
– A Világélelmezési Program (WFP) képtelen megetetni azt a 90 millió embert, akiket az utóbbi öt évben rendszeres élelmiszersegélylyel láttunk el – jelentette ki a minap Josette Sheeran, a WFP vezérigazgatója. Sürgősen pénzre van szüksége az ENSZ szervezetének, mert nincs miből búzát, rizst, kukoricát vennie az éhezőknek. A WFP már februárban félmilliárd dollárral túllépte az idei 2,4 milliárd dolláros keretet. (Az iraki háború öt éve az Amerikai Egyesült Államoknak háromezer milliárd dollárjába került! Csaknem ezerszeresébe annak, amit az ENSZ az éhezőkre költött tavaly.) Gyors segítség kell, néhány hete éppen 12 milliárd forintnak megfelelő dollárt kér a WFP, hogy el tudja juttatni szállítmányait a legkritikusabb helyekre. Nevetséges összeg, mégis kalapozni kell érte. Mert nem egyszerű a dolga: egy sor ország ad pénzt, de előírja, hogy abból csak az általa termelt gabonát veheti meg a WFP. Az ilyen gabona tönkre is teheti a segélyezett ország agrártermelőit, mert konkurenciát jelent, megbolondítja az ottani piacokat. Így járt legutóbb Szudán. Ezért a WFP egyre inkább pénzt kér, és helyben veszi a segélyre szánt gabonát, mint tavaly Ugandában, Etiópiában és Pakisztánban.
Már ha lesz mit. A búza, a kukorica, a rizs és a szója hiánycikk és méregdrága. A négy alapvető élelmiszer mindegyikét a megnövekedett kereslet, a kisebb termés, a dráguló kőolaj és motorbenzin, illetve a bioüzemanyag-gyártás miatt kieső mezőgazdasági területek drágították 60-120 százalékkal egy év alatt. A rizs önmagában 2,5 milliárd ember mindennapi tápanyagforrása. A világ nagy rizsexportőrei – Vietnam, Thaiföld, India és Kína – leállították, illetve visszafogták a kivitelét. Január óta 400-ról 850 dollárra emelkedett egy tonnájának ára. Akinek eddig naponta egy tál rizsre volt elegendő pénze, és azzal jóllakott, ma már csak fél tállal képes venni, és éhezik. Ez igaz a kukoricára, búzára, szójára: szó szerint létkérdés a mindennapi betevő Mexikótól a Fülöp-szigeteken át Egyiptomig és Kamerunig.
Itthon jobb, de nem rózsás a helyzet. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO ma kétszázezer éhező embert tart számon Magyarországon. Ez hazánk lakosságának két százalékát jelenti, s ezzel a világ legjóllakottabb részéhez tartozunk. Tőlünk délre már súlyosabb a helyzet: a balkáni országokban öt és tizenöt százalék közti az éhezők aránya. Közép-Amerika és Dél-Ázsia területén is ilyen, ha nem súlyosabb helyzet, de a legrosszabb az Afrikában élőknek: ott vannak országok, amelyek lakosságának több mint a fele éhezik.
A táplálék hiánya globális népvándorláshoz vezethet: az éhhalál szélén álló embermilliók célja nem lehet más, mint a menekülés. Hová máshová, mint a föld viszonylag gondtalanul élő részébe.

Élelem a szemétben
Az ételt nem szeretni kell, hanem megenni. Egymást kell szeretni, s nem megenni – ez a felirat olvasható a dévai gyermekotthon étkezőjének falán. Van is foganatja. Ott nemigen látni unottan turkáló gyereket, tányéron hagyott maradékot. Pedig Déván se rántott húst vagy madártejet kap minden áldott nap a gyermeksereg.
De ezek a kicsik megtanulták becsülni az ételt. Nem úgy, mint a világ gondtalanabb felén élők, ahol elképesztő a pazarlás. Egy Nagy-Britanniában végzett felmérés szerint a szigetország háztartásaiban az étel harmadát egyszerűen felbontatlanul kidobják. Az osztrákok is hasonló eredményre jutottak. A következő években a kihajított ételmennyiség akár meg is duplázódhat, ami nemcsak pénzpazarlás, de súlyos környezeti károkkal is jár.
A fölöslegessé vált élelmiszerhalmok fő okát sokan abban látják, hogy tervezetlenül túlvásároljuk magunkat, s az étek egyszerűen ránk romlik. Ezt nem csupán a mohóság számlájára lehet írni – az élelmiszerboltok reklámjaikkal, különféle akcióikkal szüntelen azt sugallják, vegyünk minél többet.
Mi, magyarok se nagyon lógunk ki a sorból. A kutatások szerint keresetünkhöz képest a nyugat-európaiaknál kétszer többet, jövedelmünknek majdnem harmadát költjük élelmiszerekre és élvezeti cikkekre. Ennek elsődleges oka az, hogy a lakosság jelentős része számára ez a legkönnyebben megfizethető örömforrás, utazásra, egyéb szórakozásra kevés marad. Hogy aztán ennek hány százaléka kerül a kukába? Erre nincsenek ugyan vizsgálati adataink, de biztos, hogy minden városunk igen komoly sertéskondákat tudna meghizlalni a fölösleg feletetésével. Már ha az EU-ban a disznók elé lehetne önteni az ételmaradékot.

Kína, az Kína
Már megint Kína. Az éhséglázadások egyik, közvetett oka. Mégpedig azért, mert Kína fejlődik és termel. Ehhez nyersanyagra és üzemanyagra van szüksége. Jószerivel – az USA-t most hagyjuk ki – Indiával ketten felelősek az elmúlt évek kőolaj- és földgázdrágulásáért. Emiatt lett gazdaságos bioüzemanyagot termelni a búza- és kukoricaföldeken. Emiatt lett kisebb az élelmezésre szánt gabonatartalék, ami árduplázáshoz vezetett. És akkor még nem szóltunk arról, hogy mára a kissé jobban élő 1,31 milliárd kínai egy kicsivel többet is eszik. Legnagyobb részük már nem éhezik, bár még mindig sokan nélkülöznek. Kína erős. Rengeteg pénze van és rengeteg élelmiszert vásárol. Ha kell, kölcsön ad: tavaly 1650 milliárd dollár tartaléka volt, amiből könnyűszerrel adott az amerikai jegybanknak pár milliárd dollár hitelt, segítendő az ottani bankválság kezelését.

Számos tények
– A világ éhezőinek száma nagyobb, mint Európa, az Egyesült Államok, Kanada és Japán együttes lakossága.
– Többen halnak meg az éhezés miatt, mint amennyi áldozatot az AIDS, a malária és a tuberkulózis együttvéve szed.
– Több mint másfél milliárd ember él naponta kevesebb, mint egy dollárból.
– Afrika lakosságának fele szenved a nem megfelelő vízellátásból adódó betegségektől.
– 300 millió gyermek éhezik a világon, hatmillióan halnak meg alultápláltság miatt.
– 3,8 másodpercenként éhen hal valaki, háromnegyedük gyermek.
– A földön élők negyven százalékának még árnyékszéke sincs.
– Az elmúlt 25 évben negyedével csökkentette a talaj romló termőképessége, az erózió és az AIDS-járvány a fejenkénti élelmiszer előállítását, miközben a népesség drámaian növekszik.
– A Közép- és Dél-Afrikában élő, gyermeket váró nők közül minden tizenhatodik nem éli túl várandósságát. Összehasonlításképp: Észak-Amerikában ez az arány 3700-ból egy.
– Az éhezés miatt leromlott munkaképesség két százalékkal csökkentheti az érintett ország GDP-jét.

Aranyérem Magyarországnak
Tavaly Balla László, a Magyar Tudományos Akadémia idén 75 éves doktora, a Magyar Növénynemesítők Egyesületének egykori elnöke, az Amerikai Életrajzi Intézet döntése értelmében aranyérmet szerzett Magyarországnak az éhínség elleni küzdelemben.
2005-ben az a megtiszteltetés érte, hogy az Egyesült Államokban működő Egyesült Kulturális Konvenció élettevékenysége alapján nemzetközi békedíjban részesítette. Az erről szóló oklevél szövegezése szerint „az egész civilizáció javára végzett személyes, kiemelkedő teljesítménye alapján”. Balla életműve a búzához és Martonvásárhoz kötődik, s nem túlzás az állítás: minden idők legeredményesebb magyar búzanemesítője, több mint hatvan fajta előállításában játszott vezető szerepet.

Fejadag
Leningrád blokádja. 1941. szeptember 9-én kezdődött. Szeptember 12-étől a fizikai munkások naponta 500 gramm, más alkalmazottak és a gyerekek 300 gramm, egyéb civilek 250 gramm kenyeret kaptak. Ameddig tartottak a tartalékok – utána mindenki evett, amit talált vagy fogott. Nagyjából egymillió ember halt éhen a 900 napos blokád alatt.
Románia. Az élelmiszer „racionalizálását” 1981-ben vezették be, ettől remélte Ceausescu országa külföldi adósságának rendezését. A 80-as évek vége felé havonta 1 kiló cukor, 1 kiló liszt, 500 g margarin, öt tojás jutott egy főre, s a kenyér is adagolva volt. Többórás sorokat álltak ki az emberek, és semmiből sem volt annyi, hogy mindenkinek jusson. A tudományos alap: az 1 méter 70 centis elvtársnő „orvosilag ajánlott maximális testsúlyának” nem illett 60 kilogramm, a jó erőben lévő, 1 méter 80 centis elvtársénak 70 kilogramm fölé emelkedni.
Kuba. Az előbbihez hasonló rendszer van életben. Ugyan sok kubai jut munkahelyén „szubvencionált” ebédhez, és az iskolákban is kapnak enni a gyerekek, de ez sokat nem segít. Havonta többek közt 3 kiló rizs, 60 deka bab, 3 kiló cukor, 7,5 kiló krumpli jut egy kubainak. A húst más elv alapján adják, a szerencsések 15 naponként jutnak hozzá – ha hozzájutnak.
Fehéroroszország. Különös fejadagot vezettek be 1990-ben: a kuponokat. Bizonyos javak vásárlásakor ezt kérték a boltokban a valódi pénz mellé. A kuponokat a munkahelyen osztották, a fizetést kísérték. Ugyan könnyen hamisíthatók lettek volna modern színes másolókkal – de az ilyen szerkezetek akkor és ott inkább a KGB-t szolgálták.
Észak-Korea. A napi élelmiszer-fejadag 250 gramm rizs, míg az éves költségvetés harmadát a hadseregre áldozzák – ezek 2005-ös adatok, s azóta nem javult a helyzet. A segélyszervezetek szerint a napokban a fővárosban felfüggesztették a fejadagok kiosztását. A helyiek a félhivatalos piacokon vásárolhatnak, ahol az utóbbi évben 70 százalékkal emelkedtek az árak. A kilencvenes évek derekán volt éhínség a becslések szerint több mint egymillió éhhalált okozott a 23 milliós országban.

Fotók: Reuters