Őrjárat az éjszakában

Lakott az utcánkban egy különös figura: Imre bácsi. Úgy aludt, mint a kutyák. Minden idegen zajra felébredt, és ki is ment körbenézni, mi történik. Nemegyszer puszta jelenlétével riasztott el lekapcsolt lámpával guruló autókat vagy ugrasztott meg az autókba zseblámpával bevilágító embereket. Egyszer azonban nem volt szerencséje, és egy vasrúddal alaposan helybenhagyták.

Ha Imre bácsiból több lett volna az utcában vagy a környéken, és szervezetten kívántak volna jelen lenni az éjszakában, akkor a hivatalos eljárást követve előbb-utóbb ők is polgárőrökké váltak volna. A magyar polgárőrség 1991-ben valójában sok tenni akaró „Imre bácsival” indult. A riasztó nevű előd, az Önvédelmi Szervezetek Országos Szövetsége már megalakulásának évében „átkeresztelte” magát Országos Polgárőr Szövetséggé, és 223 egyesületet tömörített mintegy 10 ezer taggal. Az egyesületek a közbiztonság, illetve – az Országos Polgárőr Szövetség (OPSZ) honlapján írtak szerint – az akkori rendőrség kritikájaként alakultak meg. Ma a polgárőrök 82 ezren vannak, és ezzel Magyarország legnagyobb civil szervezetének mondhatják magukat.

A polgárőrök munkája a járőrözés mellett idővel kibővült. Már nemcsak a rendőrség, hanem a határőrség feladataiba is besegítenek. Részt vesznek a környezetvédelemben, a gyermek- és ifjúságvédelemben, a kábítószer-fogyasztás megelőzésében, a rendezvények, sportversenyek biztosításában, szervezik a SZEM (Szomszédok Egymásért Mozgalom) mozgalmat, segítenek a tanyasi embereknek a tanyaprogram keretében.

Azonban az idáig vezető út nem mindig volt akadálymentes. Személyes tapasztalatból írom: nem egy rendőr nehezményezte, hogy a polgárőrök csak kotnyeleskednek, és ott tüsténkednek, ahol igazán nem is kellene. Aztán volt olyan vád is, hogy aki polgárőrnek áll, azt valami furcsa rendmánia kínozza, és különös vonzalmat érez a rendet szolgáló testületek iránt. Ezeket a vádakat, feltételezéseket, mint minden általánosítást, azt hiszem, el is hessegethetjük, de az mindenesetre szokatlan, hogy emberek szabadidejükben, pénzt és pihenést feláldozva róják az utcákat azért, hogy mások vagyoni és személyi biztonságát szolgálják. Ugyanis a polgárőr szolgálataiért egy kanyi vasat sem kap, munkáját teljesen önkéntesen, a nemes ügyet szolgálva végzi. Igaz, ebbe néha hiba is csúszhat: pár évvel ezelőtt – mint újságíró – a szentendrei polgárőröket kísértem munkájuk során. Hajnalban az egyik benzinkútnál volt a találkozó, kb.

8-10 polgárőr kávézgatott, beszélte meg az éjszaka eseményeit, amikor a benzinkutas üvöltve rohant ki, mert mellőlük egy autó fizetés nélkül hajtott el.

Persze a fenti példa nyilván csak kivétel. Ennél sokkal fontosabb az, hogy a polgárőrmozgalom annyira kinőtte magát, hogy tevékenységéről 2006-ban a magyar parlament külön törvényt hozott. E szerint a polgárőr tevékenysége során jogosult a szabálysértés, bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt a cselekmény abbahagyására felszólítani, a cselekmény folytatását megakadályozni, az elkövetőt visszatartani. Nagyjából eddig tartanak az intézkedési jogkörök, a törvényszöveg nagyobb része arról szól, hogy a polgárőr véletlenül se hasonlítson a rendőrre, ne hordjon magánál lőfegyvert, illetve a közbiztonságra különösen veszélyes eszközt, ne kezeljen illetéktelenül személyes adatot, és koncentráljon a bűnmegelőzésre. Mindezt az OPSZ éves szinten 160 millió forintos költségvetéssel tudja biztosítani, amelynek 75%-át a központi költségvetés garantálja.

Mindezek mellett az is tény, hogy a polgárőrséget mi adtuk Európának, a szervezet valódi hungarikum. Én azonban arra az állapotra vágyom, amit Esztergomban éltem meg. Jó budapesti lakos módjára zártam az autóm, húztam föl az ablakot, mire a barátom megjegyezte, minek izgulsz, itt nem kell bezárni, senki nem tesz semmit az autódba – és mosolygott hozzá.

Czifrik BalázsLakott az utcánkban egy különös figura: Imre bácsi. Úgy aludt, mint a kutyák. Minden idegen zajra felébredt, és ki is ment körbenézni, mi történik. Nemegyszer puszta jelenlétével riasztott el lekapcsolt lámpával guruló autókat vagy ugrasztott meg az autókba zseblámpával bevilágító embereket. Egyszer azonban nem volt szerencséje, és egy vasrúddal alaposan helybenhagyták.

Ha Imre bácsiból több lett volna az utcában vagy a környéken, és szervezetten kívántak volna jelen lenni az éjszakában, akkor a hivatalos eljárást követve előbb-utóbb ők is polgárőrökké váltak volna. A magyar polgárőrség 1991-ben valójában sok tenni akaró „Imre bácsival” indult. A riasztó nevű előd, az Önvédelmi Szervezetek Országos Szövetsége már megalakulásának évében „átkeresztelte” magát Országos Polgárőr Szövetséggé, és 223 egyesületet tömörített mintegy 10 ezer taggal. Az egyesületek a közbiztonság, illetve – az Országos Polgárőr Szövetség (OPSZ) honlapján írtak szerint – az akkori rendőrség kritikájaként alakultak meg. Ma a polgárőrök 82 ezren vannak, és ezzel Magyarország legnagyobb civil szervezetének mondhatják magukat.

A polgárőrök munkája a járőrözés mellett idővel kibővült. Már nemcsak a rendőrség, hanem a határőrség feladataiba is besegítenek. Részt vesznek a környezetvédelemben, a gyermek- és ifjúságvédelemben, a kábítószer-fogyasztás megelőzésében, a rendezvények, sportversenyek biztosításában, szervezik a SZEM (Szomszédok Egymásért Mozgalom) mozgalmat, segítenek a tanyasi embereknek a tanyaprogram keretében.

Azonban az idáig vezető út nem mindig volt akadálymentes. Személyes tapasztalatból írom: nem egy rendőr nehezményezte, hogy a polgárőrök csak kotnyeleskednek, és ott tüsténkednek, ahol igazán nem is kellene. Aztán volt olyan vád is, hogy aki polgárőrnek áll, azt valami furcsa rendmánia kínozza, és különös vonzalmat érez a rendet szolgáló testületek iránt. Ezeket a vádakat, feltételezéseket, mint minden általánosítást, azt hiszem, el is hessegethetjük, de az mindenesetre szokatlan, hogy emberek szabadidejükben, pénzt és pihenést feláldozva róják az utcákat azért, hogy mások vagyoni és személyi biztonságát szolgálják. Ugyanis a polgárőr szolgálataiért egy kanyi vasat sem kap, munkáját teljesen önkéntesen, a nemes ügyet szolgálva végzi. Igaz, ebbe néha hiba is csúszhat: pár évvel ezelőtt – mint újságíró – a szentendrei polgárőröket kísértem munkájuk során. Hajnalban az egyik benzinkútnál volt a találkozó, kb.

8-10 polgárőr kávézgatott, beszélte meg az éjszaka eseményeit, amikor a benzinkutas üvöltve rohant ki, mert mellőlük egy autó fizetés nélkül hajtott el.

Persze a fenti példa nyilván csak kivétel. Ennél sokkal fontosabb az, hogy a polgárőrmozgalom annyira kinőtte magát, hogy tevékenységéről 2006-ban a magyar parlament külön törvényt hozott. E szerint a polgárőr tevékenysége során jogosult a szabálysértés, bűncselekmény elkövetésén tetten ért személyt a cselekmény abbahagyására felszólítani, a cselekmény folytatását megakadályozni, az elkövetőt visszatartani. Nagyjából eddig tartanak az intézkedési jogkörök, a törvényszöveg nagyobb része arról szól, hogy a polgárőr véletlenül se hasonlítson a rendőrre, ne hordjon magánál lőfegyvert, illetve a közbiztonságra különösen veszélyes eszközt, ne kezeljen illetéktelenül személyes adatot, és koncentráljon a bűnmegelőzésre. Mindezt az OPSZ éves szinten 160 millió forintos költségvetéssel tudja biztosítani, amelynek 75%-át a központi költségvetés garantálja.

Mindezek mellett az is tény, hogy a polgárőrséget mi adtuk Európának, a szervezet valódi hungarikum. Én azonban arra az állapotra vágyom, amit Esztergomban éltem meg. Jó budapesti lakos módjára zártam az autóm, húztam föl az ablakot, mire a barátom megjegyezte, minek izgulsz, itt nem kell bezárni, senki nem tesz semmit az autódba – és mosolygott hozzá.

Az Országos Polgárőr Szövetség 2007. évi adatai

Megye

Egyesületek
száma

Polgárőrök
száma

Járőrözéssel
töltött óra

Tetten-
érés

Elfogásban
részvétel

Bács-Kiskun

109

4520

139 852

124

43

Baranya

91

2914

389 600

116

122

Békés

60

2512

189 828

51

36

Borsod-Abaúj-Zemplén

219

8193

922 536

nincs adat

37

Budapest

62

2623

129 235

76

17

Csongrád

55

1879

95 807

39

22

Fejér

95

5677

710 411

176

81

Győr-Moson-Sopron

83

4380

635 000

2

8

Hajdú-Bihar

79

3200

299 216

88

51

Heves

96

3201

217 526

86

42

Jász-Nagykun-Szolnok

74

3655

195 016

120

113

Komárom-Esztergom

42

1530

97 166

23

45

Nógrád

81

3350

200 650

2

nincs adat

Pest

152

8000

714 000

187

32

Somogy

81

3087

164 578

268

34

Szabolcs-Szatmár-Bereg

158

6457

544 352

678

42

Tolna

64

1720

37 255

50

3

Vas

112

4326

442 100

24

22

Veszprém

120

4077

196 446

36

12

Zala

148

6248

397 184

30

140

Szponzorunk, a gumis
Csonka Imre, a dorozsmai polgárőrök szolgálatvezetője – tizenhatodik éve rója az utcákat.
Ez tulajdonképpen egy figyelőszolgálat. Érdemes ezt elmondani, mert az emberek félre vannak informálva: ha valami történik, mindjárt azt kérdezik, hogy hol voltak akkor a polgárőrök. Ugyanolyan dolgozó emberek vagyunk, mint bárki, csak a szabadidőnkben járőrözünk. Figyelünk, és minket is figyelnek. A bűnözés már itt is megszervezte magát.  Tudják, mikor indul el a járőrkocsi, merre mozgunk, mikor állunk le. Négy figyelőautójukat szúrtuk ki eddig, de nagyon sok fiatal is dolgozik velük: mobiltelefonon jelentik, merre járunk.
Épp ezért a tettenérés nagyon ritka. Kizárólag akkor fordul elő, ha fülest kapunk vagy lakossági bejelentés érkezik, és a rendőrök nekünk is szólnak, hogy nézzünk már oda, mi történik, mert hamarabb odaérünk. De nem ez a dolgunk. A jelenlét a fontos, hogy a bűnözők ne tudjanak tevékenykedni.
Van a kocsiban gázspray meg gumibot, mindkettő önvédelmi célra, de nem használjuk, ugyanis minket nem ér támadás. A járművet, azt igen. Egy öreg Opel Astrával járunk. A Zsigulitól akkor váltunk meg, amikor már tologatni kellett a főutcán. A bűnözőknek csak annyi a céljuk, hogy mi ne tudjunk kimenni. Volt, hogy hat krumplit dugtak a kipufogócsőbe, itt, az udvaromon. A kollégám udvarán állt a kocsi, akkor a szélvédőt törték be, és még aznap éjjel kirabolták a Szélmalom vendéglőt, gázolajjal lelocsolták és meggyújtották, hogy a kutyák ne találjanak szagmintát. Mi is tettünk feljelentést a szélvédő miatt, de a rendőrség lezárta a nyomozást, mondván, ez csak kisebb rongálás, nem bűncselekmény.
Az önkormányzat finanszíroz minket valamelyest, az a pénz benzinre is épphogy elég. A többit meg így-úgy, pályázatokból meg szponzoroktól szedjük össze. Ki hogy tud, úgy segít. Olyan szerelőnk van, hogy soron kívül megjavítja az autót, a szélvédőt is ingyen berakták. A gumis meg ingyen ragasztja nekünk a kereket – mert ha tíz percre otthagyjuk a kocsit, mindjárt kiszúrják.

Elkülönült hatáskörök
Szatmári Gyula, az Országos Polgárőr Szövetség elnökhelyettesét kérdeztük.
– Miért van szükség polgárőrségre?
– A rendszerváltást követően a közbiztonsági helyzet javítása céljából egyes településeken polgárőr-egyesületek, faluvédő, civil egyletek alakultak. A bűnmegelőzési céllal létrejött civil szervezeteknek az első segítséget az önkormányzatok adták, sok helyen eleve ők kezdeményezték a polgárőrség létrehozását.
– Milyen a kapcsolatuk a rendőrséggel?
– Nem lehet itt összeütközés, sem rivalizálás. A feladat közös, az ország érdekét szolgálja, függetlenül attól, hogy rendőr látja el vagy polgárőr. A hatáskörök világosan elkülönülnek: a rendőrség dolga az intézkedés. A polgárőr csak megfigyel, jelez a rendvédelmi szerveknek.
– Ön szerint szükség van-e arra, hogy a polgárőrök további jogosítványokat kapjanak?
– Magyarországon két egyesületnek van külön törvénye, az egyik a Vöröskereszt, a másik a polgárőrség. A polgárőr közfeladatot ellátó személynek számít, fokozott jogi védelemben részesül. Nem volna célszerű bővíteni a tevékenységi körét, mert onnantól kezdve a polgárőrség nem lehetne ilyen népes civil mozgalom. A polgárőr nem egyedül járőrözik: a rendőrök tudják, mikor van kint a terepen, a jogosítványai éppen elegendőek a bűnmegelőzés céljaira.
– Budapesten, a XI. kerületben például öt rivális polgárőr egyesület létezett, tehet valamit ilyen esetben az országos szövetség?
– Minden egyesület önálló jogi személy. Az Országos Polgárőr Szövetségnek csak az lehet tagja, aki elfogadja annak szabályzatát, és a sajátját is ennek megfelelően alakítja ki. De a szövetség nem utasítja a tagjait, legfeljebb ajánlásokat fogalmaz meg.

Nincs partizánkodás
Szervezeti újításokkal, például kerületőrökkel – akik ugyan nem intézkedhetnek, de szólhatnak azoknak, akik igen – próbálja helyreállítani a közbiztonságot a főváros XI. kerületének önkormányzata. Molnár Gyula polgármestert kérdeztük, ebben a rendszerben hol a helye a polgárőröknek.
– A kerületben öt önálló polgárőrszövetség van, amelyek különböző térségekben működnek. Ezek egy időben nem voltak jó viszonyban egymással, de pár éve összeszerveztük őket. Van egy vezetőjük, adtunk nekik egy helyiséget, infrastruktúrát, kisteherautókat. Most jó a kapcsolatunk, biztosítják a rendezvényeinket, a kerületben közlekedve folyamatosan látom őket mozogni. A kerületi rendőrkapitány pedig fantáziát lát abban, hogy  a rendőrök polgárőrökkel járőrözzenek együtt. A polgárőröknek továbbá a rendőrséggel kell megállapodni ahhoz, hogy megkapják a támogatásunkat. Ha egy hónapban 250 ezer kilométernyi benzinpénzt kérnek, azt a rendőrkapitánynak kell igazolni, mert minket az nem érdekel, ha öncélúan bóklásznak a kerületben. Ebből, úgy tudom, szoktak lenni viták. Azt várjuk el, hogy a rendőrséggel és a közterület-felügyelettel közösen dolgozzanak. Nincs partizánkodás, nincs olyan, hogy a polgárőrök nagy razziát tartanak. Az ő dolguk együttműködni. Ebben mostanában jó irányú elmozdulást érzékelek.

Közös szolgálat
Horváth Attila rendőr alezredest, az ORFK Közrendvédelmi Osztályának vezetőjét kérdeztük arról, milyen a viszony a polgárőrség és a rendőrség között.
– A hosszú évek tapasztalatára alapozva mondhatom, civil oldalról a polgárőrség a legmegbízhatóbb partnere a rendőrségnek. Rendkívül jó kapcsolat épült ki mind az Országos Polgárőr Szövetséggel (OPSZ), mind a polgárőrség regionális szervezeteivel. Nemegyszer a rendőrök szolgálatszervezéskor sikerrel veszik igénybe a helyi polgárőrök segítségét, az elmúlt időszakban ez már sok százezer órát kitevő szolgálatellátás volt. Az OPSZ-szel pedig azokat a stratégiai feladatokat szervezzük, amelyek a jövőben hatékonyan biztosítják a két szervezet együttműködését.
– Mit gondol arról, hogy a polgárőrök szélesebb intézkedési, esetleg fegyverhasználati jogot kaphatnának?
– A polgárőrök azért szerveződnek, hogy lakóterületükön belül nagyobb biztonságot próbáljanak elérni. Őket, mint állampolgárokat ugyanazok a jogok illetik meg, mint bármelyik más állampolgárt, és ebbe nem tartozik bele, hogy szolgálatellátás közben fegyvert viseljenek. Az intézkedési lehetőségeik is addig terjednek, mint bármely állampolgárnak, azaz személyes jelenlétükkel vehetnek részt a bűnmegelőzésben. Mi alapvetően ezt támogatjuk. Szó nincs arról, hogy fel kellene fegyverkezniük a polgárőröknek.
– Amiket ön most elmondott, az nagyon rendezett képet mutat, de a mindennapokban a rendőr nem mindig boldog a polgárőr jelenlététől. Ismerek nem is egy olyan polgárőrt, aki alkalmatlan volt rendőrnek, hát felcsapott polgárőrnek. Mennyire erős ez a jelenség, illetve ez hogyan befolyásolja a rendőrség munkáját?
– Egészen biztosan vannak ilyen jelenségek. A rendőrség 45 ezer főt számláló testület, a polgárőrség pedig 82 ezer tagú, így nyilván mindkét oldalon akadhatnak problémák. Úgy vélem, hibás elgondolás, hogy olyan embereknek kellene a polgárőrség soraiban lenniük, akik egyébként rendőrnek alkalmasak lennének. Olyan állampolgár legyen polgárőr, aki felelősséget érez lakókörnyezete biztonságáért, és aki úgy érzi, hogy szabadidejéből időt és energiát is tud szánni arra, hogy ezért polgárőrként tegyen. Másrészről, akik a polgárőrszövetség tagjai, azok egyfajta biztonsági ellenőrzéseken esnek át. Erre azért van szükség, mivel a polgárőrök a rendőrséggel dolgoznak együtt, így akár  bizalmas információkhoz is hozzájuthatnak.