Itthon is megterem

Mindig érjen valamilyen gyümölcs! Ezt a célt nemhogy kitűzhetjük, de könnyen meg is valósíthatjuk a kertünkben. Kezdve a szamócával, folytatva a ribiszkékkel, a málnával, a meggyel, a barackokkal, a körtékkel, a szilvákkal, az almákkal, el egészen a fagyos napokon szüretelhető naspolyáig. Gondosan megtervezve kétszáz négyszögölön elfér ennyi gyümölcsfa és -bokor, de még marad hely zöldségesnek is.
Ismeret és tapasztalat kell ehhez, amelyek megszerzése egyáltalán nem ördöngösség. Fontos kérdés például, hogy milyen fajtákat ültessünk. A legkézenfekvőbb válasz: ami a környéken – a szomszédban – jól bevált és szépen terem. Választásunk során legyen szempont a betegség-ellenállóság is, ne csak a minél szebb és nagyobb gyümölcs. (Itt van jelentősége a tájfajtáknak, amelyek egyes vidékeken jól beváltak, és néhány faiskola szaporítja is őket.) A faiskolai termesztés is halad a korral és az igényekkel; kiváló fajták közül választhatunk. A saját szaporítás (oltással, szemzéssel) meggondolandó, mert amellett, hogy nagy szakértelmet kíván, igen kockázatos is: évet, éveket veszíthetünk a kísérletezgetéssel. Mint ahogy nagyon kérdéses az úgynevezett intenzív termesztés házikerti alkalmazása – például a kényes téli almát inkább vegyük meg a piacon, és mással hasznosítsuk a kertet.
A túlzsúfolt kert merénylet a növények ellen: fölnyurgulnak, könynyebben megbetegszenek, kevesebbet teremnek. Alapszabály: adjuk meg gyümölcsfáinknak a jó és egészséges kifejlődésükhöz szükséges teret. (Elismerem: nem könnyű meglátni az egy szál suhángban a későbbi terjedelmes barackfát, mégis meg kell látni, és meg kell adni neki az 5Ź×Ź5 méteres tenyészterületet.) Általában is igaz, hogy növényeink jóltartásával (ha elegendő napot, trágyát, vizet és teret kapnak) a legtöbbet tehetjük a természetes ellenálló képességük növeléséért, ami a károsítóktól való megvédésük egyik alapja. S már itt is vagyunk az egész termesztés legkomplikáltabb ügyénél, a növényvédelemnél. Amihez valóban a legtöbb ismeret, tapasztalat és bölcsesség kell. Mert ez a beavatkozás soha nem egyszerűsíthető le arra, hogy leemelem a vegyszert a polcról, bekeverem és már szórom is. A kulcskérdés ugyanis, hogy mikor juttatom ki a mérget. Ehhez pedig már ismerni kell a károsító természetét, fejlődési szakaszait, hogy a legsebezhetőbb állapotában irthassuk. Mert ennél korábban vagy később permetezve totálisan eredménytelen lehet az egész. Rajzáscsapdák segítik ebben a kertészkedőt. A kertészeti árudákban környezetre kevésbé veszélyes szerek, sőt olyan készítmények között is válogathatunk, amelyek a biotermesztésben használatosak.
Még nyáron sem igen jön ki a vasárnapi levesbe való zöldség egy család számára 500 forintból, hát még ha mostanság vásároljuk. Már csak ezért is megéri zöldséggel bevetni a parlagot. Ha kicsi a helyünk, nem bölcs dolog a télire való krumplit, hagymát itt megtermelnünk, hasznosítsuk inkább mással. Hiszen annyiféle értékes, különleges és ízletes zöldségféle létezik, hogy fölsorolni is sok. A fajtaválasztásnál itt is szempont az ellenálló képesség, de nem az a szállíthatóság. Így a kertünkbe például bátran ültethetünk olyan paradicsomfajtákat is, amelyek vékony héjúak, lédúsak (ízük a gyümölccsel ér föl), és csak annyit kell kibírniuk, míg a kertből a konyhába visszük a teljesen érett (!) bogyókat.
Haszonkert aligha létezhet szőlő nélkül. Kétszáz négyszögölre elsősorban a csemegeszőlőt ajánljuk, főleg ott, ahol gyerekek is „tartozékai” a kertnek. A fajtákból július végétől október végéig állítható össze érési sor. A választék olyan gazdag, hogy akár egy kis bioszőlő-ültetvény is kikerekíthető belőle.