Mentelmi játszmák

Egyre erősödik az emberben a sanda gyanú, hallván a mind vadabb eseteket: óriási lyukak tátonganak a mentelmi jog intézményének zsákján. A törvény eredetileg azt mondja ki, hogy egy képviselő ellen hivatali ideje alatt (tehát előtte és utána ez nem érvényes!) csak akkor indulhat nyomozás, ha erre az Országgyűlés engedélyt ad. Ahhoz pedig, hogy egy honatya „védőhálóját” felfüggesszék, társai kétharmadának kell így szavaznia.

De kezdjük a legelején! Miután bizonyos Böszörményi László képviselőt egy nagy felzúdulást keltő sajtóperben egy év államfogházra ítélték, 1867. november 18-án megfogalmazódott az a nagy fontosságú határozat, mely lefektette a modern mentelmi jog alapjait Magyarországon. Jelentősége és fenntarthatósága természetesen koronként változott a történelem során.

A rendszerváltás után volt olyan képviselő, akit bilincsben vittek el, mert papírok híján nem tudta egyértelműen igazolni országgyűlési tagságát – ehhez ugyanis egy parkolókártya édeskevés. 1990-ben a mentelmi jog hazai története új korszakba lépett, az ügyek száma a sokszorosára növekedett. Csak elvi a megállapodás, hogy magánszemély által kezdeményezett, úgynevezett magánvádas ügyekben védik a képviselőt, míg az ügyészség „ihlette” közvádas esetekben kiadják – mert mindennek az ellenkezőjére is van példa. Mindenesetre mielőtt egy ügy szavazásra kerülne a parlament elé, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság vizsgálja azt. A bizottságnak nem arról kell döntenie, hogy a képviselő bűnös-e vagy sem, pusztán arra kell javaslatot tennie, hogy induljon-e eljárás a képviselő ellen vagy sem.
Leginkább nemlegesen döntenek.

Sejtem, mi jut erről eszükbe! Pedig az eredeti cél semmiképp sem a megúszás, a felelősség alóli kibújás, hanem épp fordítva: a zaklatás, a parlamenti munka akadályozására alkalmas mondvacsinált ügyek távol tartása. Mentelmi jog híján nem is lenne ideje például Karsai József képviselőnek a társadalombiztosítási törvényről nemmel szavaznia, búzát égetni, dinnyét borítani, bankrendszert kritizálni – mert folyton pereskedne!

Úgy gondolnánk, hogy közvádas ügyekben elemi érdeke a képviselőnek és pártjának, hogy tisztázza magát. Nyilvánvaló szabálysértések esetén pedig minimális jó ízlés és erkölcs dolga felelni az elkövetett vétségért.

Sokan hisszük azt, hogy a politikusoknak nagyobb esélyük lenne visszaszerezni a megtépázott önbizalmat, ha például nem ragaszkodnának eleve a mentelmi jogukhoz. Senki nem vitatja, hogy a mentelmi jog intézményére szükség van, hogy az egymásnak odamondogató képviselőket ne lehessen letartóztatni a véleményükért – de eddig, és ne tovább!

Ehelyett Magyarországon a rendszerváltástól napjainkig országgyűlési képviselő ellen 320 esetben kezdeményeztek büntetőeljárást a hatóságok vagy magánszemélyek, és ebből csak minden ötödik alkalommal függesztették fel az érintett képviselő mentelmi jogát – derül ki a mentelmi bizottság honlapjáról. Ráadásul az idő múlásával egyre rosszabb a helyzet: a 2006 óta tartó parlamenti ciklusban eddig 77 esetben érkezett a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelem, de a bizottság mindössze 4 esetben látta szükségesnek a képviselő kiadását.

2008 óta Gusztos Péter volt az egyetlen, akit közvádas ügyben kiadtak – őt is csak azért, mert kifejezetten kérte, a gazdasági vétség ügyében tisztázni akarta magát. Az eljárás így folytatódhatott, és néhány hónap múlva vádemelés nélkül megszüntették ellene az eljárást.

Ő tehát tisztázta magát.

A többiek, a mi olvasatunkban, csak megúszták.