Fülemülékkel éjszakáztunk

Garantáltan stresszmentes programra hívogatta a természet- és zenebarátokat, no meg a romantikus lelkű szerelemeseket a Magyar Madártani Egyesület (MME). A fülemülék éjszakája című közös madárfigyelések és -fülelések remek májusi időtöltésnek ígérkeztek. Az egri sétán mi is részt vettünk, engedve az MME bükki helyi csoportja meghívásának – akik varázslatos élményt ígértek.

Bár az egri Rozália temetőnél gyülekeztünk, először a közeli dombra kapaszkodtunk fel, hogy szemügyre vegyük a löszfalban fészkelő gyurgyalagokat. Becsüljük meg, amit látunk! – figyelmeztettek az egyesület tagjai. Hazánkban még viszonylag gazdag a madárvilág, ám a kontinens nyugati felén, s főként Angliában a környezetszennyezés és a terjeszkedő mezőgazdasági termelés miatt kipusztulás határán áll a madarak jó része.

Mit is tudunk az irodalmi és zenei művekben gyakran felbukkanó fülemüléről, más néven csalogányról? A költők éjjel daloló madara csak igen ritkán kerül a szemünk elé, az udvarló hímek kórusa azonban betölti a májusi éjszakákat. A fülemüle gégéje négy különböző hangot tud kiadni egyszerre, így a madár énekének dallamvilága igen változatos. A vájt fülű madarászok esküsznek rá: tökéletes akkordjai zenei szempontból is értékelhető produkciók. A csalogány védett faj, hazánkban 10 ezer forint a természetvédelmi értéke. Vadászni tehát nem érdemes, csak hallgatni. A bokrokkal teli kertekben, elhagyott parkokban, csendes temetőkben alkonyatkor felfigyelhetünk jellegzetes, csattogó dalára.

Az egri temetőben kifeszített hálókba csak egy feketerigó, illetve egy pintyféle csicsörke akadt bele, hogy gyűrűzés után megkönnyebbülten elrepüljön- Csalogányt pedig nem fogtunk, ám mégsem éjszakáztunk hiába. Érdemes csöndben maradni, s fülelni, hogy az udvarló fülemüle énekét felismerjük! Ahogy az ismeretlen francia költő tette:

„Májusban, ha friss a lég,
s újra kivirul a rét,
hallgatom, a fán miként
csattog a fülemüle.”