A munkahelyi pszichoterror áldozatai

A kifejezés Konrad Lorenz szociológustól származik, aki a madaraknál figyelte meg azt a jelenséget, hogy csoportban, hangosan, agresszívan támadnak egy másik állatra. Heinz Leymann svéd pszichológus nevezte el azt a fajta munkahelyi viselkedésformát mobbingnak, amikor több személy viselkedik ellenségesen egyetlen emberrel.

A mobbing kialakulásának okai elsősorban a feszített munkatempó, a gyenge vezetés, illetve a nem megfelelő szociális kapcsolatok. Leggyakoribb a szóbeli formája, de sokszor találkozhatunk a kifigurázással, az utánzással. Ilyenkor főlként az illető kolléga gyenge pontjai, rossz szokásai állnak a gúnyolódás középpontjában.

A mobbing folyamatában megkülönböztetünk vezetőket, követőket és áldozatokat. Sokszor maguk a követők sem értenek egyet az áldozatok bántásával, gyakran szenvednek saját viselkedésüktől, de nem mernek szembeszegülni a vezetővel. Ennek oka lehet a félelem a munka elvesztésétől, illetve attól, hogy ők maguk válnak áldozattá.

Az áldozatok egyébként gyakran különleges képességű, intelligens emberek, akik az idő múlásával egyre inkább magukba fordulnak, bizalmatlanná válnak. Szorongani kezdenek, a tartós stressz előbb-utóbb testi panaszokat is okoz, egyre kevésbé látják el a feladatukat, végül munkahelyet váltanak.

Bizonyos körülmények között bárki lehet áldozat. A kutatások azt bizonyítják, hogy vannak, akik könnyebben válnak áldozattá: ilyenek a kisebbségi csoportok tagjai, a hátrányos helyzetű emberek, illetve azok, akiknek alacsony a stressztűrő képességük, hajlamosak a beletörődésre, behódolásra.

Jól felépített szervezeteknél és megfelelően megválasztott vezetők esetében nem találkozunk ezzel a jelenséggel. Ha mégis úgy érezzük, áldozatok vagyunk, tanácsos szövetségeseket keresni – az esetek többségében azonban megoldást leginkább a kilépés jelent.