Képzelt beteg? Ugyan! Ezer bajom van!

A képzelt betegek – hipochonderek – pontos száma nem ismert. Az orvosok úgy saccolják, hogy a betegeik mintegy ötven százaléka enyhén hipochonder. Tévhit, hogy a férfiak hajlamosabbak a hipochondriára: a nők ugyanolyan arányban képesek jóval többet foglalkozni saját testükkel, mint az erősebb nem képviselői.

A hipochondria betegség, melyre az a legjellemzőbb, hogy az érintettek testi tünetekre panaszkodnak, amelyeknek nem lelhetők fel az okai. Mivel a szenvedéseiknek nincsenek szervi magyarázatai, a kezelőorvosok pszichés okokat említenek. A képzelt betegek azonban ezt nem fogadják el, úgy hiszik, az orvos téved. Felkeresnek hát egy másik orvost, majd még egyet. Végül problémáikat felülírja egy újabb súlyos kór tünete, s kezdőik minden előröl.

A pszichoanalitikusok szerint a hipochondria mély belső konfliktusok eredménye, amelyek félelmet és bűntudatot váltanak ki. Hogy ne kelljen meghasonlottságukat elismerni, figyelmüket a testükre fordítják. A saját egojukkal való szembesülés ezután már nem lehetséges.

Fontos, hogy nem mindenki hipochonder, aki aggódik önmagáért. Az igazi hipochonder állandóan a betegségével van elfoglalva, gondolatai középpontjában valamely új és újabb testi fogyatékossága áll. Élete megváltozik, mindent alárendel vélt bajának.

A hipochondert kezelésre szorul, de ehhez az orvosnak fel kell ismernie a zavart és segíteni betegének abban, hogy újból higgyen teste hibátlanságában.