Mit szeretne a doktor? És a beteg?

Doktor úr! Önnek mi fáj?
Ugyebár az orvosok nem válogathatnak a betegek között, mindenkit el kell látniuk. De azért kis közvélemény-kutatásunk eredményeképpen sikerült összeállítani egy listát arról, mit kifogásolnak a doktorok leggyakrabban a pácienseiknél.

TÜRELMETLENSÉG. Sajnos kevés az orvos, és a gyógyítás nemes feladata mellett nagyon sok az adminisztratív teendőjük. Nekik sem jó érzés látni a rengeteg beteget a váróteremben, de nem tehetik meg, hogy gyorsítanak. A pontos és alapos vizsgálathoz idő kell, és gyakran a szavak többet érnek a felírt gyógyszereknél. Az orvos szidalmazása nem gyorsít a folyamaton – mégis sok beteg ezzel „veri el” a várakozási időt.

ELHALLGATOTT INFORMÁCIÓK. Nem szeretik az orvosok, ha a beteg elhallgat valami fontos információt, legyen az akár panasz, akár másik orvos véleménye, diagnózisa. Előbbi a helyes diagnózis felállításához elengedhetetlen, utóbbival pedig sok időt takaríthatunk meg (például ha elvisszük a korábbi leleteket). A legjobb mindent őszintén elmondani az orvosnak, még akkor is, ha esetleg szégyelljük vagy apróságnak tartjuk az információt!

ÖNDIAGNÓZIS. Az orvosok rettegnek azoktól, akik – még a vizsgálat előtt – „pontosan tudják”, mi bajuk. Úgy tesznek, mintha a doktor csak megerősítésnek kellene, és nagyon nehéz őket meggyőzni, ha tévednek.

ÖNGYÓGYÍTÁS. A remek öndiagnoszták mellett sokan vannak, akik kezelik is vélt betegségüket. Még mindig túl sokan használják fel a házastársuknak, barátaiknak felírt gyógyszereket, „neki is pont ezek voltak a tünetei!” felkiáltással.

OKOSKODÁS, TUDÁLÉKOSSÁG. A betegek kis részét teszik ki ugyan, de azért szép számmal akad olyan, aki szereti megkérdőjelezni a doktor által felírt gyógyszerek, az előírt kezelési módok hatásosságát, és nagyon szeretné, ha a reklámokban hallott, interneten olvasott szerrel gyógyítanák meg. És bár nincs baj a sámánokkal és a különböző csodatevőkkel, de a beteg ne erőltesse a témát, ha tudja, az orvosa nem nyitott az ilyenfajta „kezelésekre”.

Voksot kap a magyar House
Ismerünk rémtörténetet olyan dokiról, aki foghegyről közli a rákos diagnózist, valahogy így: „Na, akkor ezt most ki kell dobnunk!” Vagy arról, aki a beteg feje felett beszéli meg az asszisztensével, hogy „ennek a szerencsétlennek itt” gyógyíthatatlan baja van. Milyennek látjuk a fehér köpenyeseket? – ez is kiderül az év orvosának járó Astellas-díj szavazásából. A világhálón közzétett történetekben tallóztunk.

„Nemcsak a testünket, de a lelkünket is gyógyítja – a maga humoros módján. Jó érzés, amikor az ember megnyugodva, mosolyogva távozik a rendelésről” – szól az egyik levél. „Nála egy nap nem 24 órából áll, hanem legalább 26-ból” – így a másik. „Megpróbáltam hálapénzt adni a doktornőnek, de nem fogadta el. Sőt, kikérte magának: hogyan is képzelné az anyuka, hogy ő bármelyik babára jobban figyelne a pénz miatt” – folytatódik egy másik történet. A beteg nem fukarkodik a dicsérettel: „Soha nem találkoztam még ilyen nagy tudású és egyben tisztességes orvossal!”

Akad, aki a tévésorozatból ismert, tüskés House doktor magyar megfelelőjére szavaz. „Mert ha kell, keményen beszól a betegnek, ha kell, nagyon, de nagyon leteremti, főleg akkor, ha az nem tartja be az előírásokat. Ugyanakkor megtudtam azt is, hogy a kemény ember nagy szívet hordoz magában.” S persze olvashatunk az orvosról, aki az árokparton, bicskával, golyóstollal hajtotta végre a gégemetszést, így mentett életet. Ám a jogos megbecsülés akkor sem csorbul, ha a beteg története nem végződik hepienddel.

Találunk a jelöltek közt igazi „régimódi” családorvost, akire mint megbecsült barátra tekintenek. Megesik, hogy a felnőtt hálából azt a gyerekorvost választja csemetéjének, akit őhozzá is kihívtak, ha kiskorában belázasodott. Több levél szól arról a székesfehérvári gyermekorvosnőről, aki szenteste is szó nélkül vállalta, hogy meglátogatja a tüdőgyulladásos kislányt, és beadja neki az injekciót. Róla így ír az egyik szülő: „Csodálom a doktornőt azért is, mert még soha nem láttam fásultnak, kedvetlennek.”