Nincs itt semmi hókuszpókusz

Bár maga az elnevezés – hypnos görögül alvást jelent – a mély álom felé tereli a gondolatainkat, a hipnózisnak nem sok köze van az alváshoz, az éjjeli nyugalomhoz, sőt élettani háttere leginkább az éber állapothoz közelít. Tudományosan jól leírható, megváltozott tudatállapotról beszélünk.

– Érdemes két tényezőjét megismerni. Az egyik a fogékonyság arra, hogy megváltozott tudatállapotba kerüljünk. Ez adottság, mindenkinek a veleszületett képessége, melynek különböző szintjei ismeretesek. Általában a teljes élethossz alatt nem változik, de például a nőknél a terhesség idején megnövekedhet. A másik pedig valaki tudatának, viselkedésének lelki ráhatással való befolyásolására, azaz a szuggesztióra való fogékonyság – mondja Néveri Emese hipnoterapeuta. – A hipnózis során olyan egyedi mondatokat – szuggesztiókat – használunk, melyek a megváltozott tudatállapotban mélyen hatnak, képesek befolyásolni a működésünket. Példának okáért: baleseti helyszíneken együttműködésre ösztönözhet, életet menthet egy-egy jól megválasztott szuggesztív mondat.

Hipnotikus állapotban a figyelem erősen egyirányúvá válik, mint ez egyébként a mindennapokban is megtörténik velünk. Effajta beszűkült tudatállapotba kerülhetnek például a sportolók, amikor erősen összpontosítanak a feladatra, vagy egy izgalmas film nézésekor bármelyikünk. Ilyenkor háttérbe szorul a tudatosság, zsigerből döntünk. Nem tudatos megfontolások, hanem érzelmeink befolyásolják a viselkedésünket, ez pedig gyors válaszokat tesz lehetővé.

A hipnotizált személy elfogadja a hipnotizőr szuggesztióit: ezt használják gyógyításra a kezelés során. Sikerrel vetik be különféle tünetek – allergia, nőgyógyá­szati és emésztési zavar, gyomor- és bélgyulladás – esetén. Egyre több orvos alkalmazza a hipnózist fájdalomcsillapításra, főképpen a fogorvoslásban és a szüléseknél enyhítik vele a gyötrelmeket. De segíthet a félelmek és kényszerek leküzdésében is: hipnózisban visszakereshető az az élethelyzet, mely előidézte rémületünket, mivel ami megtörtént velünk, elraktározódik a tudatalattinkban.

– Ha valaki egyszer megijedt az utcán, ez a riadalom újra és újra megjelenhet hasonló helyzetekben. S bár a félelem a túlélést szolgálja, hiszen eltántorít minket bizonyos cselekedetektől, egy idő után mind jobban teret nyer az elkerülő viselkedés, majd kialakul az indokolatlan viszolygás, az ösztönös rettegés, ami már gátjává válik a normális életnek – tájékoztat Néveri Emese. – A hipnózis során olyan szuggesztiókat alkalmazunk, melyek azt sugallják, hogy a hipnotizált személy biztonságban van, képes ellenőrizni az adott szituációt. Újra átéljük, amitől valamiért ódzkodtunk, s visszavehetjük az időlegesen felfüggesztett ellenőrzést az addig elkerült helyzeteken.