Kisfiú a tankban

Patrik az óvodások vidám életét élte, egészen tavaly nyárig. Nem volt beteges, tavaly augusztusban azonban belázasodott, annyira rosszul lett, hogy az ügyeletre rohantak vele.

– Eszünkbe nem jutott, hogy komoly betegsége lehet. De amikor másnap a gyerekorvos meglátta a bőr alatti bevérzéses pöttyöket a kis testén, csak annyit mondott, nagy baj van – meséli az édesanya, könnyeivel küszködve. – Rohantunk a debreceni klinikára, rögtön elkezdték a kezelést, de tíz nap múlva már az intenzív osztályon feküdt Patrik. A leukémiának több tucat fajtája van, a kisfiam az akut limfoblasztos leukémiában szenved, ami a legjobban gyógyítható daganatok közé tartozik. Ez ad nekünk reményt, közel egy éve.

Patrik kilenc kisebb-nagyobb műtéten esett át, kétszer operálták a tüdejét, a család élete a trombociták, a limfociták és a véralvadás körül forog. A kisfiú, mint kortársai többsége, a katonai játékok bűvkörében él. Amikor az egyik komoly műtét után kómában volt, szülei ezt súgták a fülébe: ha meggyógyulsz, elmegyünk az egri várba, és megnézheted az ágyúkat. Patrik felébredt a kómából. Sőt, nemhogy az ágyúkat láthatta, de egy múlt heti esemény minden vágyát felülmúlta: a Honvédelmi Minisztérium segítségével egy mozgó katonai harckocsiba is beülhetett a tatai Klapka György laktanyában!

Tolókocsiban, kissé megszeppenve érkezik Patrik a szüleivel. Érthető, nincs hozzászokva a médiafelhajtáshoz. Katonák emelik be az egyik tankba, mert már olyan sok lágyrész szövetet távolítottak el testéből és több izmot a lábából, hogy segítségre szorul a mozgásnál. Elbűvölve szemléli a hadi járgányokat, időnként megjegyzi: ezek ám a tankok!

– Egy ilyen élmény hatalmas motiváció ahhoz, hogy legyen ereje tovább küzdeni, és elviselni a sok fájdalmat. Előfordult, hogy azt mondta: meg akarok halni. Most éppen jó a vérképe, ezért lehetünk itt. De csontvelő-átültetésre várunk, és a kezelés vége még messze. Tudom, hogy meg fog gyógyulni, nem lehet másképpen – nézik szülei, hogy milyen boldog órákat él át beteg fiuk.

Tiszafüreden él a Henrich család, a házaspár éttermet működtet, de lassan fel kell adniuk vállalkozásukat, mert nincs rá idejük. Már az ingóságaikat kezdik eladogatni, mert semmi sem drága Patrik gyógyulásáért. Maguktól soha nem érték volna el, hogy a hadügyminiszter közreműködésével, Patrik valaha is beülhessen egy igazi harckocsiba. A Csodalámpa Alapítványnak köszönhető ez az élmény. Nyolcéves működésük alatt már több mint 1500 életveszélyben lévő kisbeteg vágyát valósították meg.

A harckocsis bemutató után Patrik szinte szóhoz sem jut. Aztán megkapja a honvédelmi miniszter és a vezérkari főnökök ajándékát, egy jókora távirányításos tankot. Hogy ez a nap sokáig erőt adjon Patriknak.