Átok ül rajtunk?

Mi, magyarok, generációkon át emlékezünk majd a 73. jégkorong-világbajnokságra. Nemcsak azért, mert hetven év után először jutottunk el ismét a legjobbak közé – ahonnan aztán szerzett pont nélkül térhettünk haza –, hanem azért a sok-sok hamvába holt remény miatt is, ami Svájcban elenyészett.

ÉletstílusPalágyi Béla2009. 05. 15. péntek2009. 05. 15.

Kép: káposztásmegyer lakótelep gyerek sport hoki ütő jégpálya 2009 04 21 Fotó: Kállai Márton

Átok ül rajtunk?
káposztásmegyer lakótelep gyerek sport hoki ütő jégpálya 2009 04 21 Fotó: Kállai Márton

Jól kezdtünk, vakmerő sprinterként vágtunk neki a maratoni távnak, ám míg a többiek meccsről meccsre javultak, mi a végére elolvadtunk, akár a hóember. Az oroszok a kanadaiak elleni, döntőbeli győzelmük után nyugodtan játszották volna a negyedik vagy akár az ötödik felvonást is. Volt bennük szufla, na!
A pályán tehát nem arattunk osztatlan sikert, hacsak a szurkolóinkat nem számítjuk. Ami pedig ugyancsak keserű csalódás, az a diplomáciai sikertelenségünk. Megpályáztuk a 2014-es vb rendezési jogát: a szakemberek szerint kitűnő prezentációt készítettünk, nem baj, hogy kikaptunk Fehéroroszországtól a jégen, megverjük őket a pályázatunkkal, bizakodtunk – aztán a zöld asztal mellett is úgy kikaptunk, ahogy kell! A Nemzetközi Jégkorong Szövetség közgyűlése nem minket választott házigazdának. És ez már rövid időn belül a sokadik kudarc. Érdekes, mikor az ember külföldön jár, olyan szívélyesen veregetik hátba az idegenek, hogy majd kiköpi a tüdejét: „Á, tokaji, gulasch, Puskas, szep lányok!” – aztán mikor szavazni kell, nyernek az ukránok, lengyelek, fehéroroszok, méghozzá nem is akárhogyan!
Elszigetelt nép vagyunk, itt, Európa közepén, ez igaz. Ha nyelvi rokonok után kutatunk, egzotikus tájakon kell keresgélni, kivéve talán a finneket. Ezenkívül mi lehet a baj velünk? Jó, nem túlzottan szívderítő látvány egy potenciális külföldi turistának a Televízió székházát ostromlók hada, nem jó reklám az sem, amikor a szék lábához kötözik a vendéglátó-ipari egységben a horrorisztikus számlát kifizetni nem akaró idegen vendégeket. Nincsenek létesítményeink, nincsenek kiugró sportsikereink? Amikor 1953-ban felépült a Népstadion, Európa egyik legkorszerűbb objektuma volt, ami pedig a sikereket illeti, az 1952-es helsinki olimpiáról 16 aranyéremmel tértek haza versenyzőink. Mégsem mi kaptuk az 1960-as olimpia rendezési jogát, hanem Róma.
Ha egyszer komolyan vesszük majd magunkat, készíttessünk egy felmérést a világ országaiban arról, milyenek vagyunk a külföldiek szemében – és milyennek szeretnének látni bennünket azok, akik nem ismernek. Egy ilyen tükörbe nézés megkímélne bennünket a további sportdiplomáciai csalódásoktól.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek