Nem a színe miatt dögös

Az előző Focusból is készült RS, de nem nagyon fogyott, ezért ráfizetésnek bizonyult a gyárnak. Nagy bátorság hát, hogy kihozták az utódot, amely – ahogy az illik – minden szempontból felülmúlja az első generációs RS-t.

Az új brutális és feltűnő, mint a legvadabb sportkocsik. Még a hozzá nem értők is megfordulnak az RS után. A feltűnésre a neonzöld szín is rátesz egy lapáttal, pedig nincs szüksége ilyen trükkökre. Az összhatás versenyautós, látszik, hogy minden részleten sokáig dolgoztak a mérnökök. Gyönyörű a motorháztető két levegőztető nyílása, a spoilerek és a felnik is. Hátul pedig diszkrét szárny, jó nagy diffúzor és két vastag kipufogócső képviseli a sportosságot.

Bent az elődhöz képest nem sok mindenen kellett változtatni. A gyönyörű és jól tartó Recaro ülés kissé fent van, 185 cm felett kifejezetten zavaró lehet, hogy nem állítható lejjebb a magassága. A biztonsági övért messzire kell nyújtózkodni (akinek már nem az igazi a vállizülete, ne vegyen RS-t). A vastag, nagyon jó fogású kormányt és a középkonzol tetején trónoló kiegészítő műszereket leszámítva, mintha egy jól felszerelt normál Focusban ülnénk. Ennek megfelelően van tisztességes méretű csomagtartó és két felnőttnek elegendő hátsó ülés is. Ilyen környezetben az ember hajlamos megfeledkezni arról, mit is tud az autó, úgyhogy nyomjuk meg gyorsan a Start gombot, amivel életre kel az öthengeres turbómotor.

Ekkor jövünk rá az RS legjobb tulajdonságára: lehet vele kulturáltan, a mindennapi fogalomban is közlekedni – viszont ha úgy tartja kedvünk, elszabadulhat a pokol. 2000-es fordulat felett rendesen húz, a maximális 440 Nm-es nyomatékot pedig már 2300-tól tudja. Ennek köszönhető, hogy nem kell hétezerig húzatni, anélkül is nagyon bitang módon meglódul. A hangja csodálatos, eszméletlen, katartikus élmény, csak azt hallgatni is érdemes (az amúgy minőségi hifit bűn bekapcsolni). Először mély brummogás, aztán egyre magasabb, gurgulázó, fémes csörtetés tör elő a motorból. Ezt minden rendes autóőrültnek hallania kell egyszer.

Elsőkerék-hajtású autótól szokatlan ez a teljesítmény, úgyhogy kellett valami technikai újítás is: ez a RevoKnuckle nevezetű első lengéscsillapító rendszer, amiből a vezető annyit érez, hogy az RS padlógáznál nem akarja kitépni a kormányt a kezéből. Ennek ellenére a két kézzel kapaszkodást mindenkinek javasoljuk vezetés közben. A kormányzás direkt és nagyon pontos, a kanyarokat milliméterre pontosan úgy tudjuk bevenni, ahogyan szeretnénk, miközben az RS mintha oda lenne ragasztva az úthoz. „Hála” a kőkemény rugózásnak, minden úthibát érzünk a gerincoszlopunkban – jó pont viszont, hogy nincs porig ültetve: közepesen magas járdáknál és a fekvőrendőröknél sem kell aggódnunk, hogy fennakad-e.

Százig 5,9 másodpercig tart a vágta, ami ugyan nem világrekord, de a lényeg az élmény: a hang, a futómű, a sportülések miatt ennél is gyorsabbnak érezzük. A négy tárcsafék meggyőzően lassítja az autót, de azért szokni kell őket. Természetesen a váltót is átdolgozták, nem is rossz, de kicsit rövidebb úton is járhatna. Az RS-t nehéz finoman vezetni: az autó minden porcikája a száguldozásért kiált – de ezt jobb, ha versenypályán teszünk, mert könnyű vele nagyon illegális sebességtartományokba kerülni. Ilyenkor 16 liter körül fogyaszt, de kíméletes tempóban sem jövünk ki 13 alatt.

Ki vesz Focus RS-t 9,4 millióért? Hát az, aki szeretne egy rendes méretű sportautót a Lancer Evo és a Subaru Sti ára alatt, amivel pokoli gyorsan eljut A-ból B-be – mint tenné azt a legtöbb utcai kocsival. Ja, és az, aki szereti, ha nézik: az RS Focus-t tíz év múlva is megbámulják majd, erre mérget vehetünk.

Kattintson bármelyik fotóra és megnyílik a képgalériánk!