Békés, boldog holtidény

Persze, miként Kisteleki megjegyezte, az ő dolga nem a hóhérmunka, hanem a futballklubok támogatása, így a krónikusan fizetésképtelen csapatok mindegyike rajtengedélyt kapott, és ugyanúgy vegetálhat, mint az elmúlt években. Számunkra ugyan kissé felháborító lehet, hogy bezzeg Olaszországban néhány éve simán kizárták a Fiorentinát és a Napolit, most pedig a frissen feljutó Torinótól akarnak pénzügyi gondok miatt megszabadulni, de ennek a nagy szigornak az olaszok meg is isszák a levét, átlagnézőszámuk még a negyvenezret sem éri el, az emberek csak napi tíz órában néznek futballt, és a legerősebb csapatnak tartott Milan még azt a rongyos BL-döntőt sem tudta megnyerni. Röhej, nemde?
Idehaza utolsóként a Ferencváros szállt be a magyar bajnokságba, és jó esély van arra, hogy a régi mondás alapján elsőként száll majd ki.  Sose hittük volna, de a zöldek anyagi helyzete még a tavalyi Békéscsabáét is alulmúlja, így ott aligha az arany vagy a dobogó lehet az elsődleges célkitűzés, hanem minél több meccset játszani a végső összeomlásig. Bár Matthäus szellemiségében tegyük félre a negatív felhangokat, és ne beszéljünk összeomlásról: a Fradi igenis megerősödött az átigazolási szezonban, hiszen leigazolta a Honvédnál a tartalékcsapatban edződött Budovinszky Krisztiánt, a kieső Nyíregyházában többször is szóhoz jutó Tímár Krisztiánt, az Újpestben még UEFA-kupa-meccsen is játszó Grósz Róbertet, és a két pécsi klasszist, Horváth Gyulát és Erős Gábort, akik ugyan néhány éve még a Kispestbe sem fértek be, de a Fradiban most kétségkívül vezéregyéniségek lesznek. Sőt, szinte hihetetlen, de maradt Lipcsei Péter, Rósa dénes, Balog Zoltán, Udvarácz Milán, Alekszandar Bajevszki, Csepregi Richard, meg maradt nyolc-tíz ifista, visszatért az alig negyvenéves balhátvéd, Keller József, mi több, ott lesz a kispadon László Csaba, vagyis újra kapkodhatják majd a lábukat az ellenfelek. Igaz, az a galád liga a jelek szerint nem bízik a Ferencvárosban, és úgy készítette el a sorsolást, hogy nem az FTC továbbjutását, hanem kiesését vette alapul az UEFA-kupa első fordulójában az MTZ-RIPO fehérorosz betűszó ellen.
{p}
Maradjunk is a nemzetközi porondon, hiszen ma még két csapatunk érdekelt a második számú nemzetközi kupában. Bár úgy fest, Sopronban a kupasiker okozta fieszta immár a múlté, gyors egymásutánban két főszponzor is búcsút intett a klubnak, amely így tavalyi költségvetése feléből, mintegy százötvenmillió forintból gazdálkodhat. Természetesen a játékosok többsége azonnal eligazolt, így szó van arról, hogy a Sopron csak a futballbajnokságban indul, az 5+1-es mezőnyben csere nélkül talán még ki tud állni.
Mindeközben a csődtől épphogy megmenekült Fehérvárott, Egerszegen és Diósgyőrben eszméletlen pénzeket kínálnak a játékosoknak, jelezve, hogy másfél hónap múlva újra jönnek majd a feljelentgetések, Újpesten pedig nagyjából a felére vették le a fizetéseket, ami kétségkívül szörnyűség, hiszen így a tavalyi negyedik helyezést kiharcolt futballistáknak meg kellett volna elégedniük négyszázezres alapfizetéssel és nyolcvanezres pontprémiummal - márpedig így elég egy gyenge hónap, és alig jön össze a hét kiló. Győrben ugyanakkor elzárták a vizet, ami legalábbis rossz előjel a 2012-es Eb egyik tervezett helyszínével kapcsolatban. A két újonc, a REAC és a Tatabánya viszont nem szolgált még hasonló negatív eseményekkel, ami vagy azért van, mert ott minden rendben működik, vagy pedig azért, mert a hírek már egyszerűen nem férnek el a sportlapban a fontosabb csapatok haldoklása mellett.
Na de vannak még fanatikusok: az egykori olasz élvonalbeli játékos, Aldo Dolcetti bizonyára annak számít, hiszen Kispestre szerződött edzőnek. Igaz, szegény majdnem elvágódott, amikor meglátta új klubjának otthonát, kész szerencse, hogy magával hozta erőnléti edzőjét is, mert így egymás felé dőltek. Aztán megtartotta első edzését, amely bemutatkozás gyanánt szerfölött kegyetlenre sikeredett: mi az árnyékban ülve is elfáradtunk, el lehet képzelni a napon szenvedő játékosok lelkiállapotát. Mert az még hagyján, hogy Dolcetti a bemelegítés és passzolgatás után vezényelt egy mozgalmas kétkapus játékot, de amikor már hazafelé készülődtünk, akkor jött a ráadás Livio Melis pályaedző vezetésével. Négy kör erőteljes futás a nagypálya körül, majd egy kör séta - aztán ez az adag még egyszer, majd újra és újra. Összesen húsz kör, nyolc kilométer, nagy része iramra, majd ugyanez mindennap, további edzésekkel kiegészítve. A máshoz szokott kispesti labdarúgók némelyike így azon merengett, hogy pihenés gyanánt elszerződik a francia idegenlégióba. Persze, az csak a bajnokság során derül ki, ér-e valamit ez a módszer.
Nahát, két hét múlva már kezdődik is az új szezon: csak azt bánhatjuk, hogy a holtidény végeztével szokás szerint véget érnek az izgalmak.