Ha eltűnt, hát eltűnt

A történet már jó ötéves: a nagyszabású futballfejlesztés és modern aranycsapat-építés egyik lényeges sarokpontjaként az állami tulajdonban lévő Magyar Fejlesztési Bank (MFB) bő nyolcmilliárd forintot szánt a magyar labdarúgásra. Természetesen nem holmi keresztényi irgalmasságból, hanem kölcsönként, amelyet, tekintettel az összeg nagyságára, csak apránként kellene visszafizetni. Ebből az irdatlan pénzből aztán egy s más ki is kerekedett: felépült egy régi-új újpesti stadion, komoly beruházásokba kezdtek Dunaújvárosban és Zalaegerszegen, és több más városban is megszépült a helybeli létesítmény. Csakhogy még a mai, szárnyaló árak mellett sem valószínű, hogy néhány ezer szék és egy-két világítótest beszerzése milliárdokba kerülne, különösen, mert a stadionépítésekre azért korántsem csak az MFB-től kapott pénzösszegek jutottak.
Az igazán nagy gond inkább a reorganizációs hitel felvételének lehetősége körül támadt, amelyet a klubok vehettek igénybe. Igaz, összességében csak mintegy egymilliárdos hitelkeret volt ez, ami elenyésző a kölcsön teljes összegéhez képest, ám jól mutatja a magyar labdarúgás vezető egyesületeinél folyó gazdálkodás komolytalanságát. Persze azért ne általánosítsunk: a tavalyi kirakatcsapat, a tőkeerős tulajdonossal bíró Szima Gáborral Debrecen, továbbá a Tatabánya nem égette magát a hitel felvételével, a REAC, a Zalaegerszeg, a Győr, a Pécs és a Vasas pedig visszafizette a tartozást. Főként utóbbi klub helyzete érdekes: az angyalföldi együttes ötvenmillió forintot kért és kapott a keretből, majd kiesett az NB II-be, és ott csődbe ment, nem is tudta folytatni a bajnokságot. Egy kecskeméti székhelyű társaság akart a Fáy utcába költözni és Vasasként szerepelni, amihez a liga ugyan megadta az engedélyt, ám ragaszkodott hozzá, hogy a fennálló tartozást maga a Vasas SC, vagyis az egyesület fizesse ki. A képlet leegyszerűsítve: ahhoz, hogy a régi tulajdonos (nevének közlésétől a béke kedvéért tekintsünk el, hiszen legalább három újsággal perben áll) által ellehetetlenített és a bajnokságból kizárt Vasas futballcsapata újra rajtengedélyt kapjon, az anyaegyesületnek egyéb szakosztályaitól kellett elvonnia ezt az összeget. Megtette, és bár az eredmények most sem mutatkoznak, Jámbor László személyében legalább egy Szimához hasonlóan korrektnek tűnő tulajdonos áll a futballvállalkozás élén.
A jelenlegi élvonal többi csapata viszont bajban lehet. Van, ahol nincs különösebb ügy, mint például Fehérvárott vagy Kaposvárott, csupán törleszteni kellene a kölcsönt - csak hát nincs miből. Újpesten már 136 millió a mínusz, és a liga végrehajtást kért a korábbi tulajdonosok ellen. Arra hivatkoznak, az új főnök, Kovács Péter átvállalta a tartozást - Kovács Péter meg azt mondja, dehogy vállalta át. Tessék igazságot tenni! A 136 millió mindenesetre sehogy sem akar az MFB kasszájába kerülni. Diósgyőrben az a furcsa helyzet állt elő, hogy a két korábbi futballcég, a DVTK és a DVTK 1910 által felvett kölcsönök immár behajthatatlanok, mivelhogy mindkét kft. csődbe ment, miközben Pápán a Lombard-vezér Bíró Pétertől kérnek számon hatvanmillió forintot, s hogy a helyzet még bonyolultabb legyen, még szombathelyi uralkodása következményeként, ám ő nem akar fizetni, mondván, korábban már törlesztett volna, de a liga egyszerűen nem kérte a pénzt. Egerben sikerült ötvenmilliót folyósítani egy olyan kft.-nek, amely néhány hónappal később tönkrement, a fedezetként felajánlott családi házról pedig kiderült, hogy a felvett hitel töredékét sem éri, mert igazából nem is létezik. És a sor a végtelenségig folytatható: a Fradi ellen a 96 milliós hiány miatt egy hét múlva felszámolást kezdeményeznek, vagyis az új elnök, Ináncsy Miklós máris a nagy előd Furulyás Jánoshoz fordulhat az általa nyilván jól bespájzolt fejfájás elleni tablettákért; tartozik továbbá maga a Magyar Labdarúgó Szövetség is, és egyelőre nem tud fizetni.