Mosóporfoci

Nekem egyébként a kedvencem Vitár Robi bácsi kommentárja, mely szerint: "Ó, ez igen, néhány percen belül újabb gól, szinte lemásolva az előzőt; azaz, bocsánat, ez most az ismétlés." Idézhetnénk Palik László, sőt, az úgy általában a sportágak egész soráról - igen! - mindent tudó, nemrégiben elhunyt Knézy Jenő váratlan megszólalásait is. Ám kétségtelen tény, ők nagyon értenek (sajnos, az emberként is oly kimagasló Jenő kollégánk esetében: értettek) a szakmájukhoz. Márpedig az nem könnyű, s most, a vébéközvetítéseket figyelve, egyre inkább zavarban vagyok: vajon az egyébként valószínűleg tehetséges embereket miért alázza meg saját munkaadójuk?
Az élő, egyenes adásban közvetítő riporter munkája a pergő sportesemény közvetítésekor - márpedig a mai futballmeccsek többsége ilyen - rendkívüli felkészültséget, naprakész tudást és egyfajta sajátos látásmódot követel. Egyszerre kell látni és elmondani valamit, ráadásul néha meglehetősen bonyolult helyzeteket is közérthetően elmagyarázva. A pillanatnyilag legnagyobb hazai néptévé, az RTL Klub, illetve szatellitről fogható másodvállalkozása, a Sport Klub gigapénzért megvette az összes meccs közvetítésének jogát. Olyannyira, hogy az egyik kábelszolgáltató egyenesen letiltja átmenetileg azokat a külföldi csatornákat, amelyeken a vele szerződött adósávval versenghetne a közvetítő konkurencia. A hatalmas pénz mögött azonban tartalom csupán maga a meccs - aki látott már korszerű német, angol, spanyol vagy olasz közvetítést, az pontosan tudja, mire is gondolunk. A többieknek pedig egy kis magyarázat: ma a foci óriási üzlet, a tévében éppúgy, mint a pályák környékén, a játékosok adásvételében, a reklámban. Úgy tűnik, a néptévénk ebből az egészből csak az utóbbit látja, a többi egyszerűen nem érdekli, kaszálni akar. Egy egyszerű spanyol bajnoki mérkőzés adásakor elképzelhetetlen lenne, hogy bizonytalan helyzetek utólagos megítélésekor ne jelenne meg előttünk egy elképesztő színvonalú számítógépes elemzés, háromdimenziós, úgynevezett mozgás-korrekciós visszalassítás, például a lesek befújásakor, és még sorolhatnánk.
Nálunk a szerencsétlen, gyakorlatilag saját dumagépükre utalt riporterek vannak. (Jegyezzük meg, Hajdú B. István általában remekül helytáll még így is.) Nálunk szakkommentátornak Verebes József van. A riporter azt kérdezte tőle az Irán-Mexikó mérkőzés előtt, hogy mit várhatunk a mérkőzéstől. "Hát, azt én is nagyon szeretném tudni." Mester, ez bent volt? "Véleményes." Most mit kéne tenni a vesztésre álló csapatnak? "Előretolnám a védelmet."
Ez, így, ahogy van, siralmas, de pontosan megmutatja a kereskedelmi televíziózás lényegét: a reklámok sorát időnként, kényszerűségből, olyan műsorokkal kell feltölteni, amelyek nyomán a hirdetéseket is elég sokan láthatják. A vébé ilyen. Maga a közvetítés meg olyan. Mosóporos. Mi, nézők - esténként úgy másfél millióan - csak a csapatokban bízhatunk.