Ritmus

Corinne Bailey Rae
(EMI)
Nincs címe a lemeznek, de ez cseppet sem von le az erényeiből. A huszonhét éves brit dalszerző-énekesnő debütáló korongja ugyanis új színt hoz a poppalettára. A valaha templomi énekkarban kezdő, később lányzenekart működtető, majd az egyetem után férjhez menő fiatal lélekről már régóta mondogatják a környezetében, hogy egyszer még meglepezést okoz a szakmában. És így is lett! Lényegében 2004-től, amikor Craig David menedzsere vette szárnyai alá, kezdtek rá figyelni. Tavaly kiadták háromszámos EP-jét, erről a Like A Star azonnal befutott, majd a Put Your Records is felkúszott a toplistákra. Ilyen előzmények után itt a nagylemez, mely különösebb meglepetéseket nem tartogat, ettől azonban még fölöttébb színvonalas és vállalható. Corinne stílusát tekintve a dzsessz, a soul, az R&B és a pop keveréke, Nelly Furtado, Erykah Badu, Norah Jones és India.Arie nyomdokain halad.

Paul Simon: Suprise
(Warner Bros.)
Visszatért a legendás művész, a Simon & Garfunkel duó karizmatikus egyénisége, Paul Simon. Valójában nem tűnt el végleg a szemünk elől, csak éppenséggel 2000 óta nem jelentkezett új anyaggal. És a könnyűzenében hat év nagy idő, ennyi kihagyás után nehéz megismételni a korábbi sikereket. Persze nem egy Paul Simon-formátumú művésznek. A soron következő stúdióalbumán szereplő tizenegy nóta mindegyike jól sikerült, a mesternek megnyerő a hangja, virtuóz a gitárjátéka. Producerként maga mellé vette a Roxy Music egykori botrányhősét, Brian Enót, jót is tett a daloknak a vele való szövetkezés, mert legalább itt-ott feltűnnek új megoldások. A közreműködők névsora is patinás, kiemelkedik közülük Steve Gadd, Herbie Hancock és Bill Frisell.

Best of Chris Isaak
(Wicked Game/Reprise)
Két évtized alatt kilenc albumot, tizenkét kislemezt produkált a kaliforniai Chris Isaak, akit kétszer jelöltek Grammy-díjra, szerepelt jó néhány filmben és emlékezetes koncerteket adott. Hajviselete miatt külön rajongótábort tudhat magáénak, arról nem is beszélve, hogy búgó hangjáért megőrülnek a lányok. Egyébként az énekes sikere a retro hangzásban áll, füstös baritonja, lágy hangszíne alkalmas a múltba révedésre, és ehhez még megfelelő dalokat is sikerült komponálnia. Isaak világa sokszínű, a rock and rolltól a csöpögős nótákig sok minden belefér. Érdekes, hogy eddig még nem készített válogatásalbumot, pedig jócskán van már slágere. Most viszont tizennyolc dalt sorakoztatott fel, köztük két teljesen új számot. Felkerült a lemezre az eddig csak koncerteken hallható Roy Orbison-örökzöld, az Only The Lonely. És hát az össze kedvenc, a Wicked Game-től kezdve a Forever Blue akusztikus változatán át a Blue Hotelig.