Sting a szívnek

Nem csinált semmi különöset, csak kijött a színpadra és énekelt, gitározott két órát. Sem kivetítő, sem füstköd, sem petárda; semmi szemkápráztató villódzás, semmi póz. Csak tömör zene, a maga tökéletességével. Nem voltak véget nem érő körmondatos összekötő szövegek a dalok között, nem volt a negédességig udvarias bókolás a házigazdáknak - de nem is hiányzott. Mindössze kétszer mondta: "Welcome Budapest!" és ez épp elég volt; pedig már ötödször járt nálunk.
Sting a színpadon töltött idő szinte minden másodpercét kihasználta. Énekelt lassút, énekelt rockot, ha kellett, szólózott. Remekül szólt valamennyi hangszer: a két gitár Dominic Miller és Lyle Workman, a dob Abe Laboriel Jr. által, no és a basszus, amit maga a Mester pengetett, a lehető legpontosabban. Egybefüggő zenei élmény volt az egész est: Sting sajátos hangzásvilága, a rocklegenda igényessége, felkészültsége volt a garancia erre. Ilyen időutazás csak kivételes zenészek társaságában lehetséges.
A buli a Message In A Bottle című híres nótával indult, aztán sorra jöttek a régi és új ismert dalok - a Synchronicity II, az If I Ever Lose My Faith In You, a Walking On The Moon -, amelyek sok-sok év távlatából is bizonyítják Sting klasszisát. Elképesztő formában gitározott és énekelt, egy másodpercnyi lazítást sem engedett magának és kísérőinek. A "jó magyar szokással" ellentétben nem buzdította éneklésre a közönséget, és nem is tartott nekik karénekórát, s a jelenlévő tízezres publikum kérés nélkül is majd' minden számot együtt énekelt vele. Főhősünkről csak azt nehezebb eldönteni, hogy basszusgitárosnak vagy énekesnek jobb-e. Mintha szólókarrierjében még inkább kiteljesedne, mint egykor a Police-szal. Úgy tűnik, nem fog rajta az idő. Jó volt hallani az Englishman In New Yorkot, a Shape Of My Heart pedig nemcsak a fülnek, hanem a szíveknek is szólt. Tapsvihar köszöntötte a Fields Of Gold-ot, a ráadásban pedig az egykori Police-sláger, a Every Breath You Take vitte a prímet.
Mikor is jön legközelebb?

És így tovább
Július 3-án: Herbie  Hancock Quintet, 11-én: Joe Satriani, 13-án: Billy Idol, 18-án: Eric Clapton, 19-én: Robbie Williams, 20-án: Matt Bianco, augusztus 1-jén: Whitesnake, 16-án: Pege Aladár, 19-én: Toto.