Tündérmeséből jöttem

- Zsúfoltak a napjai?
- Nagyon. De élvezem. A próbák, a fellépések, a stúdiómunka hármas bűvkörében élek. Ja, és van egy zenekarom is.
- Mennyire előre ismeri a feladatait?
- Jelen pillanatban 2007 márciusáig.
- Ez biztonságot ad?
- Igen. Egy francia-arab barátom azt mondta rólam, hogy én mindig időtlenül vagyok a térben. Teljesen igaza van. Néhány dolgot azonban meg kell tanulnom, például azt, hogy mire mennyi időt áldozzak, és hogy sehonnan se késsek el. Ami talán a legfontosabb: ebben a sűrű életritmusban a tanulásnak fő helyen kell lennie.
- Mit tanul?
- Dalokat. Martin György és Bari Károly gyűjtéseiben folyamatosan felfedezek magamnak szebbnél szebb cigány dalokat. Rengeteg ötletem van a zenekari munkában is, sokszorosa annak, mint amennyit meg tudok valósítani.
- A népzene kiapadhatatlan forrás.
- Ahogyan a klasszikus zene vagy a dzsessz is.
- Egy énekesnek fontos, hogy más műfajokat is szeressen?
- Én imádom a dzsesszt és a keleti klasszikus zenét, az arabot, az indiait. Mindenkinek meg kell találnia azt a zenei irányzatot, amelyik számára a legfontosabb és legigazabb üzenetet közvetíti. Ez lehet többféle. Nekem az a lényeg, hogy a jó zene mellett meglegyenek a lelki, spirituális szintek. Hogy egy belső tengely mentén rendben legyenek a dolgaim.
- És rendben vannak?
- Egyre inkább. Az utóbbi két évben csupa jó történik velem. Pedig sokszor az az érzésem, hogy semmi nem jön össze, aztán mégiscsak a lehető legjobb irányba fordul minden. Én alapjában véve reflexív ember vagyok, semmit nem hagyok szó nélkül, az érzéseimet, a gondolataimat is folyamatosan leírom, de szigorúan csak a fióknak.
- Titokzatoskodik?
- Nem! Az énekléssel teljes mértékig kiadom magam. Már önmagában a dalválasztás is sokat elárul rólam, a dalszövegeimről nem is beszélve. Sokszor a "fiók-írás" folyamán jönnek elő a legszebb szövegnek valók.
- A siker titka az eredetiségben rejlik. Hogy egy népdalt képes-e valaki úgy előadni, ahogyan azt az adatközlőtől hallotta. Vagy nincs igazam?
- Teljesen igaza van. A beszélni tanuló kisbaba is az anyukája ajkáról próbálja leszedni a szavakat. Egyszer egy bolgár fesztiválon csodálkoztam rá, hogy az ottani gyerekek, akik még ki sem látszanak a földből, milyen káprázatosan éneklik a rodopei dudadalokat, melyeket én évekig kitartóan gyakoroltam. Vannak tehát ösztönösen működő, a lélek által irányított folyamatok, melyek alapját az állandó zeneközelség adja meg. Ehhez kell párosítani aztán a tudatos, analitikus tanulást.
- Palya Bea esetében tetten érhető a kezdet?
- Tündérmeséből jöttem. Szépséges, buja vidékről, a Galga mentéről származom, szegény családból. Egy pici faluban, Bagon éltem 14 éves koromig. Az erdő szélén volt a házunk. Elvarázsolt a természet. Minden fát, bokrot, virágot ismertem, meg a madarakat, a bogarakat. Most is érzem az eső utáni illatot... Nagyapám cigány nagybőgős volt. A faluban országos hírű néptánccsoport és népdalkör működött, úgyhogy én már hatévesen körülöttük sertepertéltem. Az alapokat ott kaptam. Aztán része lett az életemnek: heti három táncpróba, nyáron tánctáborok. Zenéltem, énekeltem, felléptem.
- Tizennégy évesen került fel a fővárosba. Nem félt?
- Dehogynem. A megszeppent falusi kislány, tele kisebbségi komplexussal, tehetséges munkás-paraszt szülők gyermekeként elkezdte a tanulmányait az Apáczai gimnáziumban. Elvégeztem az ELTE néprajz szakát is, ösztöndíjjal jártam Párizsban. Az élet csodálatos ajándékának tartom, hogy énekelhetek. Életben tart, tükrözi a lelkiállapotomat.
- Most milyennek láttatja magát az énekével? Boldognak? Szomorúnak? Szerelmesnek?
- Mindegyik érvényes. Mielőtt elkezdtünk beszélgetni, egy mezőségi halottsiratót énekeltem a próbán. Teljesen azonosulni tudok vele, mert nemrég vesztettem el a nagymamámat. Mindenfajta érzelemhez kapcsolódnak dalok.
- Egy halottsirató után nem lehet könnyű visszazuhanni a hétköznapi valóságba.
- Én egyébként is eltérek az elvárható normáktól, sokszor szeretve provokálok, de el tudom játszani a jó kislányt is. Azért a lényem alapkaraktere a társadalmon kívüli, nomád vándormadár. Ha jól belegondolok, engem mindig különcnek tartottak. Talán ebből is adódik, hogy járom a világot. Szélsőségesen kíváncsi vagyok, egyszer csak felkerekedek, és már megyek is. Mindent látni akarok, sajnálom az időt az alvásra, mert még lemaradok valamiről. Csak az számít, hogy mit érzek, merre mozdul el a szívem.
- Merre járt legutóbb?
- Mexikóban töltöttem két hónapot. Amikor befejeztem Weöres Sándor Psychéjének a lemezfelvételeit, muszáj volt elmennem pihenni, mert nagyon sokat kivett belőlem. Készen van a színpadi változat is, nemrég mutattuk be Bécsben. Talán ősszel itthon is közönség elé merészkedem vele.
- Mi jöhet a Psyché után?
- Nagyon jó, hogy megkérdezi, mert ez engem is foglalkoztat. Ebben benne van az eddigi életem, az első harminc évem. Mindent kiénekeltem magamból. Most egy lebegés van, amiben sok lehetőség rejtőzik. Állandó elemek is persze: belátható időn belül például kell egy új, nemcsak a magyar közönséghez szóló lemezt csinálnom, és ezt a zenekarommal fogom felvenni. Sokat dolgozom ennek az új anyagnak a zenéjén, ötletelek, gondolkodom, írok. Ősszel már a stúdióban leszek újra, mint ahogyan szinte minden ősszel. S amit egészen biztosan tudok: négy-öt év múltán megint el kell vonulnom a világ szeme elől, talán egy dél-amerikai dzsungelbe.
- Ígérje meg, hogy siet vissza!
- Jó, megígérem.

Ki ő?
Palya Bea magyar, cigány, bolgár dalokat és saját dalait énekli. Szólópályája előtt tagja volt a Zurgó, a Folkestra, a Sebő együttesnek. Jelenleg saját zenekarával, a Palya Bea Quintettel valósítja meg terveit. Önálló lemezei: Ágról ágra (2003), Álom-álom, kitalálom (2004), Psyché (2006).