Adósak a gólokkal a csatárok

Hogy mit hiányolok? Természetesen a gólokat, ehhez pedig a varázslatos csatárteljesítményeket. Eusebio parádéját, amint négy gólja révén 0­3-ról 5-3-ra fordítottak a portugálok a Koreai NDK ellenében az 1966-os világbajnokságon. Pelé zsenialitását, aki az 1970-es döntőben 4-1-es győzelemre vezérelte Brazíliát Olaszország ellenében. És Maradonát, Platinit, Paolo Rossit, Breitnert, a "régi" Ronaldót, meg a többi gólgyárost. Elkoptatott közhely, de soha nem volt igazabb, mint most: a gól a futball sava-borsa. És most az oly fontos fűszerezés hiányzik. Mi vezethetett a zárt játékhoz? Alighanem az eredményközpontúság. Túlságosan nagy a tét mind anyagi, mind pedig egzisztenciális értelemben. Egy-egy vereség általában az edző bukásával jár, a siker pedig elképesztően magas ázsiót hoz a játékosnak a nemzetközi börzén. A németek a legjobb négy közé jutásért száz-százezer eurót kaptak. Ezért le kellett győzniük Argentínát. Megtették, jóllehet a másik oldalon sem lehetett kisebb az ajánlat. Ennyi pénzt egy átlagos munkavállaló jó, ha egy életút végére összespórol...
Eljátszom a gondolattal, mi lenne, ha kifutna egy együttes az egykori "aranycsapatos" rendszerben, két hátvéddel, három középhátvéddel, öt csatárral. Biztos, hogy potyognának a gólok mindkét oldalon. Jelenleg ugyanis elég, ha egy-két kinevezett csatár lézeng a pályán, kiugratásra várva. A védők felfutnak támadni, a csatárok visszahúzódnak védekezni. Minthogy ezt a módszert jó hatásfoka igazolja, így óvatoskodó vezérlő elv a "gólt nem kapni", és nem a kockázatosabb "mindenáron gólt rúgni!" jelszó. José Pekerman, az argentinok edzője belebukott abba, hogy a kispadon felejtette Lionel Messit, a kor Maradonáját. Megértem a mestert, amikor nem jutott eszébe a "cselgép" a maga 164 centijével és hatvan kilójával, miközben a pályán szikrázó nehézlovassági harc folyt talpig vasban, rostélyos páncélban. Ha vissza kell nézni a kihullott huszonnyolc csapatra, közülük Elefántcsontpart és Ghána hagyott szép emléket. Ők még nem tették magukévá a mai futball filozófiáját, amely így hangzik: a rendszer minden, a játék semmi.
A legjobb négy közé jutásért drámai csatát hozott a Németország-Argentína mérkőzés. A berlini stadionban 72 ezer néző, plusz egymillió vendég a városban. A pályán pedig ember ember elleni harc - eleinte a "táncrend" keretei között. Az első félidő gól - és élvezhető játék - nélkül ért véget, ám a második játékrészben Ayala fejese felélesztette az argentin reményeket (1-0). Ha nem a németek ellen játszanak, alighanem ez is maradt volna a végeredmény, ám a nagy küzdő hírében álló hazai gárda a 80. percben Klose fejesével egyenlített (1-1). Hosszabbítás, majd 11-esek. Lehmann sportszárában ott volt a "puska", melyre felírták neki, ki hová szokta helyezni a büntetőt. A rendszer működött, a kapus éppen a gólszerző Ayala lövését védte ki. Hibázott még Cambiasso is, így a németek jutottak tovább - egy verekedés közjátékával: a dél-amerikaiak néhány ökölcsapással vettek elégtétel a vereségért.
Hamburgban Olaszország Ukrajnával vívott meg. Ezúttal Oleg Blohinékat elhagyta a hadiszerencse: azt játszották, amire képesek, és azt kapták, amit megérdemeltek. Már az is szép siker volt Sevcsenkóéktól, hogy a legjobb nyolcig eljutottak, az aranylabdás sztár, aki a jövőben Abramovics legénységét erősíti Angliában a Chelsea-nél. Nem tudott vezéregyéniséggé emelkedni, így a társai sem kaptak szárnyakat, ez pedig csak a 0­3-as vereséghez volt elég.
Gelsenkirchenben Anglia és Portugália meccse inkább David Beckhamék sikerét ígérte. Nem így lett, ám míg erről megbizonyosodtunk, hosszú volt az út. A nem valami színvonalas meccsen Wayne Rooney nem bírta azt a lelki tehertételt, amit egy ilyen sorsdöntő meccs jelent, kiállíttatta magát. Ezzel valójában el is dőlt a továbbjutás, az már szinte formaság volt, hogy a tíz emberrel játszó, a sérült Beckhamot is nélkülöző angolok hősiesen megvívták kapott gól nélkül a hosszabbítást, ám a teljesen szétzilált sztároknak a büntetőrúgásokra már nem maradt erejük. Hibázott Lampard, hibázott Gerrard, és ledőlt a Big Ben. Most már elmondhatom, hogy szövetségi kapitányunk, Bozsik Péter ezt jósolta Manchesterben. Nem csalódott...
Frankfurtban Brazília az esélyes magabiztosságával lépett pályára Franciaország ellen. Aztán csak ültünk és vártuk a csodát, ám a csoda késett, késett, végül el is maradt. Azaz dehogy maradt el, csak éppen nem Ronaldinho, Ronaldo és Kaká szolgáltatta, hanem egy fáradt, meggyötört ember kinézetű örökifjú, akit Zinedine Zidane-nak hívnak. Hátára vette a pályát, vitte előre a csapatát, és szerencsére akadtak olyan pompás társai, mint Ribéry és Thierry Henry, diadaluk nyomán így csak Európa képviselteti magát a világbajnokság negyeddöntőjében. Nekem a meccs alatt végig Albert Flóri liverpooli alakítása jutott az eszembe Zidane-ról. Éppen negyven éve és éppen a brazilok ellen...
A világbajnokság innentől fogva Európa belügye lesz. A többi kontinensen jelentősen csökken majd az áramfogyasztás, nálunk azonban július 9-éig biztosan nőni fog.
Kedden este lejátszották az egyik elődöntőt, a Németország-Olaszország összecsapást. "Természetesen" ez a szikrázó küzdelem is hosszabbításba torkollt, ám a 11-es rúgásokra nem került sor, mert az utolsó utáni pillanatban, a 118. percben Grosso a hálóba talált (képünkön: a góllövő öröme), majd az eszeveszetten rohamozó németeket a meccs végét jelző sípszó pillanatában az olaszok lekontrázták, Del Piero góljával 2-0-ra legyőzték.
Szerdán este a második elődöntőben pedig Franciaország Zinedine Zidane tizenegyesével (egy Henry elleni szabálytalanságért kapták a gallok a büntetőt) 1-0-ra legyőzte Portugáliát.
A 3. helyért szombaton: Németország-Portugália.
A döntőben vasárnap a világbajnoki címért: Olaszország-Franciaország.

Röviden
Igaz barátság
Még az angol-portugál negyeddöntőn történt: Wayne Rooney, a ránézésre egyszemélyes páncélos hadosztályra hasonlító brit puffancs térült-fordult, lerázott magáról három védőt, ám azok legalább hat szabadrúgást érően szabálytalankodtak vele. A Wayne gyerek feje szokás szerint elborult, és úgy lendületből méreteset taposott Ricardo Carvalho lábai közé. Vélhetően megúszta volna sárgával, hiszen nem feltétlenül volt szándékos a rúgás, ám jó húszméteres sprintet levágva ott termett Cristiano Ronaldo, és szó szerint kikönyörögte Rooney számára a pirosat. Amúgy Cristiano Ronaldo és Rooney együtt játszik a Manchesterben, és valójában nagy barátok. Legalábbis voltak: mert az első angliai edzésen a puffancs vélhetően rálép néhányszor ellenfele nagylábujjára.
Tömegbe hajtott
Állítólag egész Németország vb-lázban ég, és ezt unta meg egy férfi: üvöltött egyet, gázt adott, és belehajtott a Fanfesten sétálgató tömegbe, legalább kéttucatnyi embert elgázolva. A helyzet hasonló volt, mint nyolc éve Franciaországban, amikor a vb-aranyat ünneplő sok ezer ember közé rontott kocsijával egy, a közlekedési dugót megunó asszonyka. A berlini férfit persze őrizetbe vették, és rosszabbul is járt a francia hölgynél: a kalandot sértetlenül megúszó szurkolók felháborodásukban nemcsak az autót, hanem a gázoló ábrázatát is összetörték.
A tizenegyesek átka
Kevesen tudják, hogy egy Karl Wald nevű férfit szid igen sokszor a fél világ: jó harminc éve ugyanis ő találta ki, hogy az ikszre végződött hosszabbításos meccsek után sorsolás helyett a tizenegyesrúgások döntsenek. Persze, ez még mindig igazságosabb, ám az angolokkal nehéz lenne elfogadtatni a szétlövés szükségességét, hiszen ők eddig hatból ötször vesztettek. Az első meccs, amely tizenegyespárbajban dőlt el, az 1976-os NSZK-Csehszlovákia Eb-döntő volt. Olyannyira új volt még a szabály, hogy kevesen tudtak róla, nem lesz megismételt meccs - például a Magyar Televízió is elkapcsolt, és csak néhány perc után derült ki, hogy mégis folytatódik a közvetítés.
Újabb ostrom Bangladesben
Bangladesről korábban már írtunk, miszerint a feldühödött szurkolók megostromolták a helyi villamosáram-szolgáltató székházát, mert a meccsközvetítések alatt elment az áram. Sajnos a szolgáltató nem tanult, a negyeddöntők alatt hasonló volt a helyzet, így újra kaszát-kapát ragadott a nép. Legalább húszan megsérültek a rendőrséggel vívott harcban, de vélhetően lesz folytatása az esetnek, hiszen néhány nappal később már lázongások törtek ki az egyik tartományban, és a katonaságot kellett mozgósítani. Pedig akkor még vb-meccs sem volt.